Az autók megfogyatkoztak, ahogy elérték Colwoodot. Piper észrevette, hogy már hajléktalanok sincsenek az utcában, csak kiégett, bedeszkázott épületek, és üres telkek, tele szeméttel. Vajon itt bujkált Daria? Piper még lassabban vezetett. Szemügyre vett egy piszkos matracot, két szétrepedt vécécsészét, összetört edényeket, és egy totálkáros triciklit - de semmit sem talált, ami egy szökésben levõ tini menedékéül szolgálhatna. Volt valami vészjósló az utcában - valami a nyilvánvaló mocskon és pusztuláson túl -, ami nyugtalanította Pipert. Remélte, hogy gyorsan megtalálják Dariát, aztán eltûnhetnek innen. - Látsz házszámot? - kérdezte Celeste-et. - Nem könnyû megtalálni õket a kiégett épületeken - mutatott rá Celeste. - Tudom, de azért keresd a 4829-et. Celeste megborzongott. - Piper, nagyon nem tetszik ez a hely. - Nekem sem - vallotta be Piper. Ráébredt, hogy a Colwood utca teljesen és tökéletesen lakatlan volt. A többi rossz környéken az ember legalább összefutott néha egy hajléktalannal vagy kóbor macskával. Ám Colwood csendje rémisztõ volt. Életnek semmi jele nem mutatkozott rajta. Izzadtság gyöngyözött végig Piper hátán, és kirázta a hideg. Hirtelen rossz ízt érzett a szájában, és a gyomra is furcsán volt. Uhh. Mi történik? Megbetegedett? - Szerinted kiáltsuk Daria nevét? - kérdezte Celeste idegesen. Piper megvonta a vállát, mert nem érezte magát elég erõsnek a beszédhez. Nem akarta megijeszteni Celeste-et azzal, hogy kimutatja, mennyire nem érzi jól magát. Vagy azt, hogy mennyire megrémíti ez a hely. - Ott van! - kiáltotta Celeste. Az utca másik oldalára mutatott, ahol a talaj egy kicsit megemelkedett egy viktoriánus ház romjai elõtt. Valóban, a 4829-es szám még mindig látható volt a ház homlokzatán. Piper felhajtott a járdaszegélyre, és az épület sötét, borongós szerkezetét tanulmányozta. A tetõ lyukas volt a harmadik emeleten, a ház utcafrontját már rég összefirkálták a graffitisek, de már az is elhalványult. Az ablakokat bedeszkázták. Piper levegõért kapkodott. A bejárati ajtó félig nyitva volt. Vajon Daria odabent lehet? - Ez az - mondta Celeste, és kimászott az autóból. Újabb hideg futott végig Piperen. A gyomra émelygett. Érezte, hogy keserû epe kúszik fel a torkán. Talán ételmérgezés? Még sosem lett ilyen rosszul ennyire hamar. - Celeste, várj! - kiáltott. De Celeste már a ház felé vette az irányt. Piper a kormánykerékre támasztotta a homlokát. Nem volt abban az állapotban, hogy Celeste-et kergesse. De nem volt más választása. Kicsusszant az autóból, és megtámaszkodott az ajtóban. Alkonyodott, a levegõ homályos, és rothadó szemét szagától terhes volt. Piperen a szédülés hulláma csapott végig. A gyomra felemelkedett, de a ház felé erõltette magát, ahol Celeste már nekiindult a törött, fa lépcsõknek. - Várj! - kiáltotta Piper. A hangja azonban alig jutott el a lányig. Ehelyett Celeste szólalt meg. - Hé! Nyitva az ajtó! - Ezzel eltûnt odabenn. - Ne! - kiáltotta Piper. - Celeste, gyere ki azonnal! Piper megingott, lépett egyet, és újabb hányinger környékezte meg. Úgy tûnt, hogy minél közelebb megy a házhoz, annál rosszabbul lett. Ez nem influenza, ébredt rá Piper egyre rémültebben. Ezt a valamit a ház csinálta vele. És Celeste éppen besétált a kellõs közepébe. - Segítség! - Celeste rémült sikolya végighasított a levegõn. - Piper, segíts! Piper megfeledkezett a gyomrában érzett rosszullétrõl. Felküzdötte magát a lépcsõn, és kinyitotta a korhadó bejárati ajtót. Odabent korom sötét volt. Piper eszeveszetten pislogott, erõltetve a szemeit, hogy hozzászokjanak a sötéthez. - Celeste! - kiáltott fel. - Merre vagy? - Itt fe… - A lány kiáltása félbeszakadt. Ahhoz azonban elég volt, hogy Piper rájöjjön, a hang a feje felõl szólt. Megerõltette magát, hogy lásson a sötétben, és egy kis tapogatózás után talált is egy fa korlátot is. Tarts ki, Celeste, imádkozott halkan. Mindjárt ott vagyok. Piper, majdnem a földön csúszva, felvonszolta magát a lépcsõn. Megállt és sikkantott egyet, mikor észrevette, hogy hátborzongató, zöld fény sugárzik a felette levõ szintrõl. A tarkóján levõ pihék felborzolódtak a félelemtõl. Kényszerítette a testét, hogy a maradék pár lépcsõfokot meg tudja tenni, és közben küzdött a rosszullét ellen. Majdnem ott vagy, sürgette magát. Megragadta a védõkorlátot, hogy láthassa a padlót. Celeste ott feküdt a homályos, zöld fény ölelésében. A karjai ki voltak feszítve, a lábait összenyomták. Amennyire Piper látta, semmi sem volt, ami megköthette volna a lányt. Semmi, kivéve a fekete mágiát. Piper felmászott az utolsó lépcsõfokon is. A súlya alatt megreccsent a padló, mire Celeste halálra rémülten kapta oda a fejét. - Piper - nyöszörögte. Ám még mielõtt Piper egy centivel is elõrébb mehetett volna, egy fekete csuklyás alak lépett elõ a sötétbõl. A zöld fénykörbe lépett. Piper nem látta az arcát, de szemei rászegezõdtek arra a rituális tõrre, amit a férfi markolt. Felemelte, egészen Celeste fölé, és egy gonosz mozdulattal lesújtott vele.