A halálos udvariasság

A kaleido színpad a legújabb előadás bemutatására készül. Nagy esemény lesz az az előadás. Már mindenki várja. 1 hét és a premier kezdetét veszi.

Leon a premier után szeretné megkérni Sora kezét. Már lassacskán 3 éve együtt voltak. Ken is beleszeretett, egy gyönyörű, szőke hajú lányba. Mindenkinek teljesült az álma. A kaleido színpadot mindenki szerette, hisz egy csata sem játszódott le rajta.

Ken átesett egy roppant kockázatos, de eredményes műtéten a szívével. Ennek a műtétnek köszönhetően ő is szerepelhetett a Kaleido színpadon.

Az előadás az álom visszatér címet kapta. Minden jegy elkelt. Mindenki ott lesz, aki fontos. Layla, Mr.Kenet, Kalos a színpad régi főnöke, mivel most Yuri vezeti a színpadot.

Lassacskán már a főpróbák közelednek. Leon és Sora elmentek az egyik este egy étterembe. Úgy gondolták, megünneplik, hogy még egy előadást sikerült összehozni.

 Útközben találkoztak pár újságíróval. Mivel jó kedvükben voltak, így megengedték, hogy riportot készítsenek velük.

-         Mondja Leon. Nem gondolt még arra, hogy megkérje Sora kezét? –kérdezte a riporter.

-         Nem csak gondoltam, de készülök megvalósítani ezt. Viszont ha most konkrétan válaszolnék. Akkor már nem lenne meglepetés.

-         Értem. Sora, milyen érzés, hogy nem csak a kapcsolatukban vannak együtt, hanem a munkában is. Jó érzés, hogy Leon is segíti a maga karrierjét?

-         Természetesen jó érzés. Egyszerűen nem is tudom, hogy köszönjem meg Leonnak azt, hogy ennyit segít nekem. Jó dolog, hogy számíthatok rá, bármiről is van szó. Nála jobb embert még nem ismertem a földön.

-         Szóval mondható, hogy a kapcsolatuk teljesen zökkenőmentes.

-         Mondható. Mind minden kapcsolatban, nálunk is vannak kisebb viták. Attól, hogy ismertek vagyunk, még mi sem vagyunk mások. Bármin képesek vagyunk veszekedni. Sokszor az egyik előadáson vagy szereplőn veszünk össze. Komoly civakodásunk talán még nem volt. – mondta teljesen felszabadultam Leon.

-         Emelt már kezet Sorára?

-         Ezt ki kérem magamnak. Sose bántanám az én egyetlen Sorámat. Még a fejemben sem fordult meg, hogy megpofozzam, de szerintem ezzel ő is egyetért.

-         Igen. Még utalást sem tett arra, hogy most legszívesebben bántana. Még szavakkal se bántott soha életemben. De azt is mondta, hogy nem volt nagyobb veszekedésünk, így szerintem az is egyértelmű, hogy nem bántjuk egymást. – mondta kicsit talán dühösen Sora.

-         S mit szólnak a mostani előadásról? Kaphatunk valami ízelítőt??

-         Ezzel minden hónapban bepróbálkoznak és a válaszunk mindig ugyan az. Ha valaki kíváncsi az előadásra, akkor vegyen jegyet. A jegyáraink lehetővé teszik még a legszegényebb családoknak is a szórakozást.

-         Egy utolsó kérdés. Lehet valamit tudni Rosettáról. Nagyon rég hallottunk róla. A színpad előadásaiban már 1 éve nem láttuk.

-         Bizony. Rosetta egy Angliai színpadnál dolgozik jelenleg. Már megtanult a trapézon diabolózni. Erre volt szüksége az angliai színpadnak. Hisz nekünk pont elég hírnevünk van a telt nézőtérhez. Hagy legyen más színpadnak is esélye.

-         Köszönöm, hogy időt áldoztak ránk. További szép estét. Viszont látásra.

-         Viszlát. – köszöntek el egyszerre.

Elindultak hazafelé. Szép lassan sétáltak, igaz késő volt már, de őket ez egy kicsit sem izgatta. Rengeteget beszélgettek, arról, hogy egyszer összeházasodnak majd, meg az előadás is szerepet kapott a beszélgetésben.

---

Másnap reggel Soráék kicsit később keltek fel. Ezt megengedhették maguknak, hiszen csak délben kezdődött a próba. Mikor elindultak a színpadra, megnézték a postaládát is.

Az aznapi újság volt benne. A címlapon ez állt:

„Sora Naegino és Leon Oswald felhőtlen kapcsolatban él, már 3 éve.”

Na meg egy közös kép róluk és a riport, amit velük készítette. A színpadra menet meg kellett állniuk egy zebránál. Rengeteg kocsi hajtott el előttük, kézen fogva várták, hogy átjussanak. Valaki az egyiksávban megállt és átengedte őket. Leon kézintéssel köszönte meg a sofőrnek. Ám a másik sávban figyelmetlenül továbbhajtott egy autó. Leon állt az autóhoz közelebb. A sofőr túl későn vette őket észre és már hiába fékezett, elütötte Leon.

-         Neeeeeeeem! – üvöltött fel Sora és azonnal mellé rogyott .- Leon. Leon szólalj meg.

Leon csillogó szürke szeme Sorára tekintett. Leon megfogta Sora kezét és egy dobozt adott oda neki. Sora zokogott. Leon szeméből egy könnycsepp csordult és azt suttogta: szeretlek.

Ez volt az utolsó szava a hosszú szürke hajú fiatalnak. Sora nem akart hinni szemének. Magához húzta a már kihűlt testű szerelmét és egyre csak zokogott és zokogott.

---

Másnap Sora még mindig remegett. Régi képeket nézegetett otthon és egyszerűen képtelen volt kinyitni a dobozt.

---

Elérkezett a temetés napja. Sora azt a fekete ruháját vette fel, amit Leon nagyon szeretett. Elvitte magával a dobozt, amit még mindig nem nyitott ki. Rengeteg hozzátartozó és rajongó jelent meg a temetésen. Együtt búcsúzott el mindenki Leontól.

Sora a temetés végén kinyitotta a dobozt. Egy eljegyzési gyűrű volt benne. Sora zokogni kezdett, amint meglátta a gyűrűt.

---

Leon Oswald halála óta a Kaleido színpad is kihalt. A borzasztó tragédia óta egyetlen előadás se volt. A színpadon egy óriási kép van, ami Leont ábrázolja. A Színpad kapui mindig nyitva vannak. Rengetegen látogatnak el oda, hogy gyertyát gyújtsanak Leon úrfi tiszteletére.