Sora az ajtó felé kapta a fejét és mégjobban magához ölelte a kislányt. Érezte hogy a kicsi arcát belefordítja a vállába. Félt. Sora simogatta a hátát, nehogy sírjon. Újra kopogtak. Sora átment a másik szobába ami eredetileg volt a gyerekszoba csak a hálószobába is volt egy kiságy. Sophiet berakta a kiságyba, felhúzta neki a zenét adott neki egy puszit majd halkan becsukta az ajtót. Megint kopogtak. Sora odament az ajtóhoz. Sajnos még nem szerelték fel az ajtóta a kilesőt így kinyitotta. Azt hitte valami paparazzi mert azok szoktak még ilyenkor is autógrammot kérni. De nem paparazzik voltak, mégcsak nem is valamelyik barátja...... Leon állt az ajtóba. Azt hitte megint álmodik ezért megpofozta magát. De a férfi még mindig ott állt előtte, mellette egy bőrönddel. Egyikük sem szólalt meg... vagy nem is kellett. Sora arrébb ment az ajtóból hogy Leon be tudjon jönni. A férfi lerakta a börőndjét a nappaliba, levette a cipőjét és a kabátját majd odamáltt a lány elé. Sora szemeibe könncsepp csillogott. Leon letörölte lágyan a kezével. Még csodálták egymás tekintetét majd Leon odarántja magához szerelmét és szenvedélyesen megcsókolja azt. Sora szemeibe újjab könnycseppek gyűltek és le is folytak. Leon érezte arcán a nedvességet. Megszakította a csókot és megint Sora csillogóan barna szemeibe nézett. Letörölte a könnyeit majd rámosolygott. Ezután Leon ölbekapta hitvesét és bevitte a hálószobába. Az történt amit Sora álmodott... csak most a végleges lökés előtt nem ébredt fel, hanem átélte azt.

Reggel a férfi ébredt előbb. Sora a karjaiba feküdt, apró selymes keze az ő mellkasán volt. Hihetetlen hogy mennyire hiányzott neki a lány. Adott a homlokára egy csókot, majd óvatosan kikászálódott az ágyból, lezuhanyozott, majd kiment a házból. Sora nem sokkal ezután ébredt fel.Oda akart bújni Leonhoz de csak a semmit találta ott. Egyből felrebbentek a szemei és felült az ágyba. Magára csavarta a takarót majd kirohant a nappaliba de semmi kis papírt nem látott. Már attól félt hogy ez is csak álom volt, de mikor meglátta a bőröndöt nyomban megnyugodott. De most újra elkapta a félelem. Leon még nem tud Sophieról. Halkan benyitott a gyerekszobába. Sophie pont akkor ébredezett és apró kezeivel dörzsölgette szemeit. Sora elmosolyodott a csöppségen. Kivette a kiságyból, adott neki egy puszit majd felöltöztette. Utána lerakta a földre. Alaposabban figyelemre vette. Amikor megszületett akkor volt 5-6 szál haja de mostmár kicsit túl nőtt a vállán is. Hihetetlen volt ez a kis csoda. Azután elment fürdeni, de elfelejtett valamit... nem zárta be a gyerekszoba ajtót. Leon megszokásból is bekopogott. Már éppen ajtót akart nyitni mikor az kinyilt. Azt hitte Sora az de nyomát se látta a lánynak. Helyette ezt hallotta, valahol lenntről:
- Appa!! - majd érezte valami kis gyenge átöleli a lábát. Először azt hitte hogy Layláék fia az de gyorsan el is vetette ezt az ötletet mert ad egy, lány hangja van, ad kettő, miért lenne lány ruhába, ad három, miért nevezné papának és végül , miért hasonlít a kicsi megszólalásig Sorára? Legugolt a kicsihez aki erre belenézett Leon ezüstszürke szemeibe. A férfi felismerte a kicsi szemeibe saját, ezüstszürke szemeit, és ezüstösen csilloggó haját.  Ekkor jött ki Sora egy pólóba és egy farmerba. Amint meglátta ahogy a kicsi Sophie ott van Leon előtt, arcából rekordsebességel tűnt el a vér. Olyan fehér volt, hogy a hó hozzá képest napsárga is lehetne. Leon belenézett kedvese szemeibe, majd újra a kicsire nézett akinek arcán a sugárzó mosoly csak úgy ragyogott. Sora azt hitte Leon üvölteni fog, de tévedett. A férfi felvette az ölébe a kicsit, aki úgy bújt hozzá mintha mágnessel vonzanák. Közelebb lépett Sorához aki maga se tudja miért, óvatosságból lépett egyet hátra. De mikor már nem volt hova lépnie, ugyanis falnak ütközött kénytelen volt megállni. Leon ott állt előtte karjában a lányával. Sora a legrosszabbra számított:
- Nagyon hasonlít rád, az arca a tied. - Szólt majd elmosolyodott, és adott egy puszit a kicsi homlokára. Sora itt majdnem a padlóra esett a döbbenettől. Majd mire érezte hogy meg tud szólalni feltette a kérdést.
- Tudtad? - úgy kérdezte mintha az utolsó perceiben lenne.
- Persze. - szólt teljes nyugalommal a férfi.
- De hát... még is kitől?
- Magamtól... - Leon még mindig mosolygott.
- De hát... az lehetetlen! Senki nem mondta el... még én se... - Sora nem értette.
- Mielőtt elmentem és lefeküdtünk, tudtam hogy kisbabád lesz. Ezt a többiek is tudták de direkt addig vártak míg te is megtudod. Őszintén szólva, ez csak neked volt új... de most gyere. - azzal megfogta a szabad kezével a lány kezét, azzal kivezetta házból. Sora még mindig csak némán hápogott. Szóval ezért nevettek Alisonék mikor Layláéknál elájult. Mindenki tudta csak ő nem?! Csak akkor tért vissza a világba mikor már a színpadnál voltak. Sora meg akarta kérdezni hogy minek jöttek, de Leon, mintha gondolatolvasó lenne egyből le pisszegte így a lány hallgatott. A színpad ajtaja előtt azonban megálltak. Leon, Sora kezébe adta Sophiet majd így szólt:
- Maradj itt amíg nem szólók. - azzal besliccolt a terembe. A lánynak ez már sok volt. Ám ekkor Sophie kacagni kezdett és Sora ahogy ránézett, ő is kacagni kezdett. Aztán egyszer csak Rosetta jön ki az ajtón.
- Gyere be Sora! - azzal kinyitotta neki az ajtót. Sora, kezében a kicsivel, majdnem felsikoltott a látványtól. A színpad ki volt díszítve. Mindenhol fehérrózsa csokrok voltak és mindenki ünneplőbe volt. Még a szülei is ott voltak. Sarah odajött elé.
- Majd én vigyázok rá addig. - Azzal átvette a kicsit. Marion megfogta a kezét és beráncigálta az egyik öltözőbe. Ott fel volt akasztva Sora egszerű, de mégis csodálatos menyasszonyi ruhája. Bennt volt az öltözőbe még Layla is, akin egy gyönyörű krémszínű ruha volt. Marion kiszaladt. Layla segített Sorának a ruha felvevésébe és a haja megcsinálásában is. Na meg persze a sminkbe is. Mikor végeztek, együtt léptek be a terembe, ahol már Leon állt, gyönyörű, éjfekete öltönyben.

A táncon nagyon jól érezték magukat. Sophie és Chrisre az egyik sarokban lépkedtek. Nekik ez volt a tánc. Viszont Sora Leonnal táncolt.... gyönyörű volt..
- Sora.. - szólt tánc közbe Leon.
- Holnap indulunk Írországba nászútra.... vissza a kis házikóba....
- Szeretlek! - majd megcsókolta.
- Én is szeretlek! - szólt Leon majd újra megcsókolta immár Mrs. Oswald-ot.