Sora mélyen aludt az ágyába. Egyszer csak valami halk puffanást hallott. Egyből felkapta a fejét. Visszadőlt az ágyra és újra becsukta a szemét. Aztán valami lágy szellőt érzett. Felfordult és kinyitotta a szemét. Nem hitt a szemének... ez csak tévedés lehet. Leon volt felette.
- Leon én.... - kezdte, de nem tudta folytatni mert a férfi mutatóujját a lány szájára rakta, ő azonnal elhalgatott.

Majd a férfi, aki annyira hiányzott neki, a férfi aki a vőlegénye és a férfi, akit annyira szeret végre megcsókolta. Megcsókolta újra és újra.  Majd a lány érezte, a férfi ráfeküdt és teljesen az ő testéhez ért. Sora csókolózás közben nagy levegőket vett. Még többet akart Leonból ahogy a férfi is a szerelméből. A lány újra érezte a hasán szeretett kedvese izmos kezét ami az ő kis hasán siklik fel és le. Végül már ő se tudta hogyan, de valahogy Leon leszedte róla a selyem hááóinget és ő is csak félmeztelenül barangolta be a lány testét aki mindezt nagyon élvezte. Majd belül már egyre jobban égett szinte már verejtékezett a forróságtól. Ekkor megtörtént az amire vágyott. A férfi berakta az ujjait amitől a lánynak oly régen érzett orgazmusa lett. Mikor végigélt minden forró hullámot, felült majd kedvesét csókolva a hátára fektette. Lecsúszott, végigcsókolva Leon testét, majd elkezdte kicsatolni a férfi övét. Mikor végre sikerült neki lehámoznia Leonról minden nemű ruhát, kezébe vette annak lüktető férfiasságát és reflexszerűen, kényeztetni kezdte azt. Addig kényeztette míg ő is elérte a határt. Utána a lány beleült az ölébe és lassan fel le kezdett ugrálni. Különböző pózok után a lány ismét elérte a határt majd sikoltott egy nagyot. Sora éppen az ágyban feküdt, Leon tovább hatolt a lányba. Egyre mélyebbre és mélyebbre. Talán olyan mélyre is bement, mint azelőtt sohasem. A lány érezte ez az orgazmus más lesz sokkal jobb és szenvedélyesebb. Már nem csak kélyes nyögések hagyták el selymes puha ajkait hanem halk sikolyok. Érezte.... már érezte... csak még egy kicsit ... gondolta. Leon gyorsabbra vette a tempót. Már csak másodpercek kérdése.... A lány már tényleg nagyon a határon volt... már csak egy utolsó lökés....

Ekkor Sora felébredt. Egy kisgyerek sírása keltette fel. Felült az ágyába és látta előtte a babágyba síró gyermeket. Vett még egy nagy levegőt. Igaz álom volt, de teste tüzelt mint nyáron a nap. Hátradőlt az ágyba. A kicsi még mindig sírt... Sora letörölte az izzadságot a homlokáról majd ránézett az órára. Hajnali fél 2 volt. Kimászott az ágyból majd odament a kisbabaágyhoz.  A benne levő picigyerek sírt. Valószínűleg megrémült valamitől mert át szokta aludni az éjszakát és csak reggelente kel fel. Sora kivette a kiságyból majd karjaiba vette a fél éves forma kislányt.
- Jól van nyugodj meg kicsim! Cssss.... nincs semmi baj.

Sora kihordta a kisbabáját és mint múltkor, ez a pici is kislány lett. Minden úgy lett, ahogy meg lett tervezve. Sora az ötödik hónap közepén látta hogy pocakja kezd nőni, így már aznap szólt Kalosnak hogy ez lessz az utolsó előadása.Kalossal már megbeszélték, mikor Sora elmondta neki az ötletet a főnök röhtön rábólintott. Így este az előadáson, Sora trapézát direkt jó magasra húzták, szinte csak azon volt világítás és direkt mellé ugrott. Persze a lámpákat rögtön lekapcsolták így a lány némán zuhant bele a már nem megvilágított hálóba. Azután a kórházba vitték őt ahol Alison a sajtó előttt azt mondta hogy a kisasszonynak minimum 5 hónapig pihenésre van szüksége. Az esti cikkekben már le is írták a storyt. Utána a lányok egy jó álcázás után elindultak beszerezni a szükséges holmikat.

A mostani terhesség alatt viszont mindig volt vele valaki. Legtöbbször Layla mert ő rá is ért hiszen a másféléves Chrisre kellett vigyáznia. A  kisfiú már szinte ugyanúgy nézett ki mint az apja. Mikor eljött a szülés napja, Layla rögtön tárcsázta Alisont, aki 3 perc múlva már ott is volt a házba. Otthoni szülés volt. Csak a három lány. Hál istennek gondtalanul megvolt minden és a baba is egészségesen látta meg a nagyvilágot. Sora a kislányt, Sophie Naegino Oswald-nak nevezte el. Sophiet kapta a nagynénjétől és meg akarta őrizni örökre az emlékét, Naeginot a saját neve után, és az Oswaldot pedig Leon, az apa után. A kicsi szeme és haja , ami még csak öt, hat szállból állt de már így is lehetett tudni hogy az apjától örökölte. Viszont vékony, kecses kis kezeit az annyától. Az arca is Soráé volt.

Miután Sorának sikerült megnyugtatni a kicsit, elment zuhanyozni de Fantomot, jó szokásához híven kikötötte a lámpához. A zuhany után látta hogy Sophie próbál valamit elérni közben vígan nevetett. Fantom menekült a kezek elől de kötélfogsága miatt ez igen nehezen ment neki. Sora kicsit csodálkozott, de örült is hogy a kicsi is épp úgy tisztán látja Fantomot mint ő maga. Habár nem olyan tisztán mint a kicsi mivel a japán lány szemeit könnyek borították a meghatódottságtól. Kiszabadította Fantomot aki jóval fél méterrel magasabbra repült. Sora kivette Sophiet a kiságyból majd magához ölelte. Éppen belenézett ezüst szürke szemeibe mikor valaki kopogtatott... Folytatás köv.