Megégett ég
Dark wing Angel 2007.02.12. 21:19
X
Megégett ég
Meghalt szívem szép világa,
emelt tornyok, kastélyok -mind hiába!
Összedőlt romjain állva, s kiáltva,
magány sétál búsan áriázva.
Tarka rétek, bágyadt gémek
szétmállnak a ködbe érve,
s összeomlik a fényes,
csinos élet mozgalmas képe.
Homályba verve,
sötétben lelve
hintázok egy székben,
mely előrendül merészen.
Hátam, vállam előre görnyed,
az egyensúly már nem olyan könnyed.
Ne félj! Megmarad fölényed,
tudom, számodra ez a lényeg.
Meggörbült fa csikorogva hátra lendül,
a Sötét szárnyú Angyal lantja megpendül;
s lomha jegyek hullnak ki belőle,
hullámra kényszerítve futnak előle.
Ám a romhalmaz nem épül újra,
így maradnak vaskarjai égbe nyúlva,
eső áztatta felhők közé fújja
a haragos szél búja, mely elbúj a
feketére vert, égett zugba.
2007.01.18.
|