|
A múlt titkai
Liriel 2007.01.31. 14:52
mult3
2.rész:
Váratlan események
-Azonnal hagyjátok abba!-kiáltotta
-Ne szólj bele Mina!-morogta Sesshoumaru
-Még hogy ne szóljak bele?-kérdezte
-Ez a mi harcunk!-morogta Inuyasha is
-Igazán? Akkor Inuyasha fekszik, fekszik.-mondta nyugodtan
Kagome
-Köszi.-mondta hálásan Mina
-Ugyan nincs mit.
A csapat fejcsóválva figyelte a jelenetet, amikor
megérezték Naraku
jelenlétét, de mivel Inuyasha még
mindig a maga által készített
gödörben hasalt így nem sok
esélyük volt. Mire a gonosz hanyou
odaért addigra Inuyasha is sikeresen
feltápászkodott a gödörből
és harcra készen várta
ellenfelét. Lassan megérkezett Naraku is
oldalán egy fekete ruhát viselő
sráccal, mire Kagome rémülten
nézett társaira.
-Ni csak? Talán rosszkor
jöttem?-kérdezte egy gúnyos mosoly
kíséretében Naraku
-Naraku! Mit akarsz?-kérdezte idegesen morogva Inuyasha
-Mit akarok? Nézzük csak először az
ékkő szilánkokat, másodszor pedig a
papnőt.-mondta töprengő hangot megütve
-Még mit nem!-kiáltotta dühösen
Inuyasha
Naraku gonoszan felnevetett és a dühöngő
félszellemre nézett, de öröme
nem tartott sokáig mert egy szent nyílvessző
suhant el közvetlenül a feje mellett. Mindenki a
nyílvessző kilövésének
irányába nézett ahol egy papnői
kimonót viselő lány állt
dühös szemekkel. Eközben a fekete
ruhás srác Kagome közelébe
ment, s egyáltalán nem foglalkozott a
morgolódó youkaijal.
-Újra találkoztunk kislány.-mondta
gúnyosan
-Ki vagy és mit akarsz tőlem?-kérdezte ijedten
Kagome
-Nem ismersz meg?-kérdezte tettetett
szomorúsággal
-Nem. Fogalmam sincs ki vagy és mit akarsz tőlem.-mondta
nyugalmat erőltetve magára
-Ez szomorú, de segítek egy kicsit. A nevem Shun.
Rémlik valami?-kérdezte negédesen
-Nem.-jött a tömör válasz
Shun kicsit hitetlenkedve fogadta a lány
válaszát, de sokat nem töprenghetett
rajta mert Sesshoumaru megindult felé, hogy régi
sérelmét megtorolja. A fiú
könnyedén kitért a neki szánt
csapás útjából
és egy gúnyos mosoly
kíséretében tovább
bőszítette az így is ideges szellemet.
-Mi az kutyuli csak nem haragszol?-kérdezte ingerlően
Sesshoumaru nem válaszolt csak ismét Shunra
támadt, majd a miko előtt állt meg hogy ha kell
megtudja védeni. Shun elmosolyodott a régi
jelenet láttán, de figyelmét lassan a
párról a többiek felé
fordította.
-Á Kikyou! Hát
élsz?-kérdezte álszenten Naraku
-Mint látod élek, de ajánlom hogy
hagyd békén Inuyashát.-felelte a miko
-No csak nem aggódsz a korcs miatt?-kérdezte
gonoszan
Kikyou nem felelt csak egy újabb nyílvesszőt
küldött Naraku felé, aki sikeresen
hárította majd néhány
százezer szellemet küldött a
társaságra és Shunnal az
oldalán odébb állt. A csapat minden
erejüket bevetették hogy végezzenek a
rájuk támadó szellemekkel, de nem volt
elég így Miroku mindenkit a háta
mögé küldött és
elindította az örvényt. Sango
aggódva nézte a fiút aki minden
erőfeszítése ellenére nem tudta
elzárni az örvényt, miután
minden szellemet felszippantott. A társaság
riadtan nézett a szerzetesre, akit lassan saját
örvénye kezdett elnyeli. Sango riadtan
nézett rá s ha Inuyasháék
nem fogták volna le akkor a szerzeteshez szaladt volna, de
még mielőtt Mirokut végleg elnyelte volna az
örvény azelőtt elvitték onnan Sangot, s
néhány perc múlva
visszatértek, de csak egy nagy gödröt
találtak a szerzetes helyén. A
szellemirtó lány teljesen
összetört szerelme halála miatt s
legszívesebben ő is követte volna a
halálba, de ezt barátai nem engedték.
Kagome megpróbálta megnyugtatni az
összetört lányt, de nem járt
sikerrel. A miko attól való
félelmében hogy barátnője valami
ostobaságot csinál adott a lánynak egy
nyugtatót, s Sango hamarosan elaludt Kaede anyó
felügyelete alatt. Eközben Naraku a
palotája egyik szobájában
töprengett és gondolatai
vissza-visszatértek Kagoméhoz, s lassan egy terv
kezdett megfogalmazódni benne. „Hm.
Talán nem csak az ékköveket kellene
elvennem, hanem annak a mikonak a testét is a
magamévá tehetném. El kell ismernem
hogy sokkal jobban néz ki mint annak idején
Kikyou és az ereje sem elhanyagolható. Meg kell
szereznem”-döntötte el gondolatban, s
gondolatait hamarosan tett követte. Magához
hívatta Shunt és ecsetelte tervét,
mire a fiú belement, de csak azzal a feltétellel
ha a lánynak nem esik semmi baja. Ekkor még nem
tudta hogy Naraku át akarja verni és nem csak a
lány erejét, de az árnyharcosok
irányítását is
magának akarja. Eközben Kaede
anyónál a csapat maga alatt volt Miroku
halála miatt, de nem akarták elhagyni magukat
hogy ha a szellemirtónak szüksége
lesz rájuk tudjanak neki segíteni.
Már lassan egy hónapja hogy Miroku meghalt, s a
csapat nagy része magára talált, de
Sango még mindig halott kedvesét siratta igaz
barátainak köszönhetően már nem
akart utána menni a halálba. Sesshoumaru
eközben szinte mindennap eltűnt néhány
órára s volt úgy hogy csak
másnap reggel tért vissza Kaede anyó
falujába, de most elhatározta hogy
beszél Kagoméval. Lassan a lány
közelébe ment és
félrehívta, hogy nyugodtan
beszélhessenek. Persze Inuyasha
féltékenységében
követte őket és kihallgatta miről
beszélnek.
-Te vagy az, akivel annak idején megismerkedtem.-mondta
határozottan
-Biztos összetévesztesz valakivel, de
tény hogy nagyon ismerős vagy valahonnan.-mondta suttogva az
utolsó szavakat
-Értem. Az öcsém itt van.-mondta
Sesshoumaru a lány füléhez hajolva
-Értem.
FEKSZIK,FEKSZIK,FEKSZIK,FEKSZIK!!!!!-kiáltotta, mire tompa
puffanásokat hallottak
Inuyasha morgolódva tápászkodott fel a
gödörből, amit becsapódásaival
okozott, s lassan a lány és bátya
elé sétált. Kagome
szikrázó szemekkel nézett a
félszellemre, s tudta nélkül szeme
smaragd zölden csillogott. Sesshoumaru megeresztett egy
halvány mosolyt, majd ismét hidegen
nézett az immár előttük
álló öccsére. Inuyasha
néhány pillanatig farkas szemet nézett
bátyjával, s utána neki rontott.
Sesshoumaru könnyedén kitért
öccse támadása elől és egy
jól irányzott ütéssel
megingatta a hanyou egyensúlyát, de Inuyasha se
hagyta magát és egyre erőteljesebb
csapásokat küldött bátyja
felé. A csata zajára lassan a csapat
többi tagja is odament, s lemondóan
csóválták a fejüket, de Mina
egyből testvérei közzé ugrott.
-Mi a fenét műveltek már
megint?-kérdezte idegesen
A két fiú nem válaszolt csak morgott
és Sesshoumaru egy gyengéd mozdulattal
arrébb rakta húgát, majd
ismét idősebb öccsére támadt.
Már jó ideje csépelték
egymást, miikor egy ezüstös és
egy arany színű energia ostor csapott
közéjük és ők
kénytelenek voltak kitérni az
útjukból. Amint a két energia ostor
elhalt a „támadás”
irányába néztek, s Sesshoumaru
teljesen ledermedt a velük szemben álló
alakok láttán. Míg húga
és fiatalabb öccse a hosszú
felkötött fehér hajú
férfi nyakába ugrott és boldogan
ölelgették az „idegent”.
Eközben Kagome is dermedten nézett a
másik alakra, akinek fél hosszú
fehér haja és arany sárga szeme volt,
majd néhány perces
szemlélődés után az idegen
nyakába ugrott és szorosan magához
ölelte őt. A férfi is átölelte
a lányt és megengedett magának egy
halvány, de boldog mosolyt.
-Apa tényleg te vagy az? Azt hittem meghaltál, de
mi történt veled?-kérdezte
élénken
-Igen én vagyok kicsim és a te
érdekedben kellet elhagynom benneteket. De most
már itt vagyok és van egy kis
meglepetésem a számodra.-mondta nyugodtan Takumi
-Milyen meglepetést? Apa ki az a másik
férfi?-kérdezte kicsit ilyedten, mint mikor
először találkozott Inu no Tashouval
-Nem ismered fel nyugat urát?-kérdezte
Kagome csak egy fejcsóválással jelezte
hogy nem tudja kivel van dolga és közelebb
húzódott apjához, aki
átölelte mint annak idején. Takumi
elengedte lányát, majd a közeli
bokrokhoz sétált ahonnan kivett egy
aprócska állatkát, amit még
nem tudtak azonosítani. Amint átadta
lányának a meglepetést kibontakozott
annak alakja egy kis madárka akinek tollai mintha tűzből
lettek volna, de nem égették meg a
lány kezét. Kagome csodálkozva
nézte a kis madárt s hamar
rájött hogy nem egy
közönséges madárral van dolga
hanem egy főnixxel. Kellemes társalgásukat egy
fekete árny szakította félbe, s
hamarosan megjelent Naraku és Shun több ezer
szellem kíséretében.
-Lám-lám csak nem rosszkor
jöttünk?-kérdezte ártatlan
képpel
-Mit akarsz már megint Naraku?-kérdezte morogva
Inuyasha
-A papnőért és az ékkő
szilánkokért
jöttem.-válaszolta
-Már mondtam hogy engem nem kapsz meg Naraku.-mondta Kikyou
-Nem is téged akarlak Kikyou.-mondta, majd
megindította a szellemeket a társaság
felé
Shun kihasználta a kavarodást és
elkapta Kagomét, majd amilyen gyorsan csak tudott
elrepült szövetségese
palotájába. Amint megérkeztek a
palotába a lányt lerakta az egyik
szobába és leült mellé,
míg Naraku vissza nem tér.
Néhány perc múlva Naraku is
visszatért és Shunt kiküldte a
szobából, majd lassan közeledni kezdett
az akkor ébredező fiatal és ártatlan
mikohoz. Naraku egyre közelebb ment hozzá
és óvatosan megsimogatta a lány
arcát, majd lassan elkezdte lefejteni róla a
blúzt és a többi ruha darabot.
Pár perc múlva Kagome már
meztelenül ült a gonosz hanyou előtt és
megpróbálta elfedni teste
meztelenségét kevés sikerrel.
Eközben Sesshoumaruék már
végeztek a rájuk küldött
szellemekkel és Kagoménak csak a hűlt
helyét találták meg és
persze a kis főnixet. Sesshoumaru teljesen
bedühödött mikor nem találta
sehol a lányt, s ezzel az érzéssel nem
volt egyedül. Inuyasha és Takumi is
aggódott a lány miatt, míg Sango enyhe
sokkot kapott amiatt hogy a legjobb barátnőjét is
elveszítheti szerelme után. Miután
magukhoz tértek még tanakodtak egy kicsit, majd a
csapat néhány perces
töprengés után elindult megkeresni a
lányt, de a kis főnixet Ishigami
kíséretében Kaede anyó
kunyhójába küldték, ahol Rin
és Shippou várták barátaik
visszatértét Yaken
társaságában. Addig a csapat
többi tagja gyorsan haladt Naraku kastélya
felé, ahol az említett már nagyon
közel állt ahhoz hogy a
magáévá tegye az immár
ájult lányt, de
ténykedésében
megakadályozta egy erős ütés aminek
következtében messzebb került a
lánytól és a lány
megmentője elindult felé, de megbotlott a saját
lábában és ráesett az
ájult Kagoméra. Reito hangos
szitkozódások közepette
próbált felállni, amikor megjelent a
csapat többi tagja is és mindannyian egy
hátast dobtak a látottak miatt.
Folytatás következik.....
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
