Buli a köbön

-Visszajöttünk!-kiáltotta Yugi az elõszobából.

-Okés! Gyertek!-mondtam, miután átsétáltam az elõszobába. Fevezettem õket ismét a 2.emeletre, és mindenki szobát választott. Téa az 1.emeleten akart szobát, de nyafogott, hogy nem akar egyedül lenni azon az emeleten. Végül Yugi önfeláldozóan úgy határozott, hogy az elsõ emeleten marad Téával. Öcsém ez a csaj! Na mindegy. Mindenki eldöntötte, hogy mit akar, így festett az állás: 1. emelet 2. szoba Téa. 3. szoba Yugi. 2. emelet 1. szoba Bakura, 2. szoba Yumiko (én), 3. szoba ATEM!!, 4. szoba Joey, 5. szoba Tristan.

-Bocsi srácok, de el kell mennem a boltba sütit venni. Nemsoká jövök.

-Oké! Megígérjük, hogy addig nem szedjük szét a házat.-viccelõdött Bakura.

-Azt jól teszitek!-mondtam, és a pénztárcámmal a kezemben kiléptem az ajtón. Elég sokáig bolyongtam a városban, amíg találtam egy rendes élelmiszeboltot, de legalább találtam. Útban hazafelé annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem azt az elõttem ácsorgó valakit, akibe beleütköztem.

-B..bo..bocsánat!-dadogtam.

-Semmi baj.-mondta az idegen aki…

-Bakura?-kérdeztem elképedve. Pont olyan volt, mint Bakura, de szemében nyoma sem volt a boldogságnak.

-Ismered Bakurát?-kérdezte az idegen.

-I..igen. A testvérem.

-Hm, errõl nem is tudtam. Bár elég látványosan hasonlítotok egymásra.-Ezt pont õ mondja!!

-Mond meg Atemnek, hogy jobb lesz, ha felhagy a keresésemmel.

-Õõ, oké. Megmondom. Mi is a neved?

-Nem fontos.-mondta az ismeretlen névtelen, és elsétált.

-Na jó, most már semmit sem értek! Ahogy hazaérek, kifaggatom a többieket. Merre is kell mennem?! Jobbra asszem. –újabb 10 perc kavarodás után hazaértem. A többiek a nappaliban beszélgettek.

-Cijjasztok visszajöttem.

-Elég sokáig tartott.-jegyezte meg Téa.

-Neked is sokáig tartana, ha egy tök idegen városban meg kéne találnod egy boltot.

-Az a lényeg, hogy mindenki itt van.-zárta le a vitát Atem.

-Jé, még jó, hogy eszembe jutott! Atem, összefutottam egy sráccal, aki pont úgy nézett ki mint Bakura.

-MICSODA??

-Ezt komolyan mondtad?

-Nem szoktam hülye történeteket kitalálni, hogy másokat átverjek vele. Egyébként üzit is hagyott. Azt mondta, hogy mondjam meg Atemnek, hogy ne keresd õt vagy valami ilyesmi. Vadászol rá vagy mi?

-Hol találkoztál vele?-kérdezte Atem.

-Egy egyiptomos bolt elõtt.

-Meg kell találnunk! Gyertek!-mondta Atem, és az egész csapat elindult az ajtó irányába.

-Hé! Várjatok meg engem is!- kiáltottam utánuk. Célirányosan rohantunk elõre, nem törõdve azzal, hogy hány embert lökünk fel közben. Atem rohant elöl, én mögötte, a többiek egy kicsit lemaradva mögöttünk.

-Ne olyan gyorsan!-mondta lihegve Joey.

-Bocsika, de most nem én sietek.-mondtam válaszul. Éreztem, hogy én is kezdek fáradni, és tudtam, hogy ha túlerõltetem magam, akkor annak nem lesz jó vége. Tudniillik a futással felhagytam, miután kiderült, hogy nem bírja a szívem a terhelést. Ezért csak rövid távon futhattam, de ez most cseppet sem rövid. Lassabbra vettem a tempót, így Yugiék beelõztek. Amint elfutottak mellettem éles szúró fájdalmat éreztem a szívemnél. Földre estem a fájdalomtól, és nem tudtam fölállni. Homályosan láttam. Ekkor megint hallottam a suttogó hangot. „Megbánod, hogy a fáraóval szövetkeztél” nem tudom, hogy mit akart jelenteni, és nem is érdekelt csak azt akartam, hogy elmúljon a fájdalom. Éreztem, hogy valaki felemel a földrõl. Amikor kezdett kitisztulni a látásom, Atem karjaiban találtam magam!!

-Õõõ…izé…Atem, már letehetsz jól vagyok. Tényleg.

-Leteszlek, ha találtunk egy padot.

Szerencsére közel volt a park, így pár perc múlva, már ott ültem. Mindenki aggódva engem figyelt.

-Mondom, hogy jól vagyok! Ne nézzetek már így!

-Bocsi, de eléggé ránk ijesztettél.-mondta Yugi.-Mi történt?

-Cak nem bírom a terhelést.

-Akkor, hogy keressük meg Yami Bakurát?-kérdezte Joey.

-Kicsodát?-kérdeztem.

-JOEY!!!!

-Mi van?-kérdezett vissza Joey.

-Ááá, mindegy. Most el kell mesélnünk mindent.

-Ja, bocs.

-Ide nem egy bocs kel, hanem egy medve!!-mondta Bakura.

-HEHE ez jó volt. Figyi, felõlem elmagyarázhatjátok késõbb is, hogy ki az a Yami Bakura.

-Ez jó ötlet! Inkább keressük meg.

-Mondtam, hogy add fel a keresést! Nehéz felfogni?-mondta az idegen srác, és leugrott a legközelebbi fáról.-Inkább vidd haza a barátnõdet!-pirulok.

-TE!!-ordított rá Atem, és ütni készült, de az idegen egy elegáns mozdulattal kitért elõle.

-Most miért vagy ilyen! Felejtsd már el a múltat!

-Azt akarod, hogy elfelejtsem, hogy miattad haltam meg!! És elfelejtsem, hogy leromboltad a városomat! Felejtsem el, hogy rátapostál az a pám szarkofágjára!!! Felejtsem el azt is ahogyan Bakurával bántál?-Atem keze ökölbe szorult, és reszketett a méregtõl. Még sosem láttam ilyennek.

-Nekem sem sikerült elfelejtenem, hogy egy egész falunyi embert megöletett az apád. De megpróbálom túltenni magam rajta.

-A tudta nélkül folyt a mészárlás.-felelte Atem szárazon.- De ha az én sérelmeim hidegen is hagynak, legalább Bakurára gondolj! Tudod, hogy mennyit szenvedett miattad?!

-Tudom, és sajnálom. Pont azért szöktem meg az Örök Kínok Termébõl, hogy jóvátegyem a hibáimat. Meg persze azért, hogy új életet kezdjek.

-Te meg az új, tisztességes élet! Két teljesen külön dolog. Azért küldtek, hogy visszaküldjelek oda, ahonnan jöttél!

-Heh, próbáld meg!-mondta az idegen, és egy maroknyi fekete port szórt szét, és mire a porfelhõ eltûnt, addigra eltûnt az ismeretlen srác is.

-Magyarázatot MOST!-mondtam ellentmondást nem tûrõ hangon.

-*sóhajt* Jó. Elmagyarázom.-mondta Atem. Kb 1 óra magyarázás után kezdet összeállni a kép, de még így is elég zavaros volt. A fáraós résznél eszembe jutott a hang, most már értem. Vagyis nem még mindig nem értem, de mindegy. Ezután elindultunk vissza. Yugi Bakurával, és Téával, Tristam meg Joeyval beszélgetett. Én csendesen gondolkodtam. Ha Atem már meghalt, akkor buktam az életemet. Amióta ismerem, azóta tetszik, sõt szerintem belé szerettem, de most, mintha szilánkokra törték volna a szívem. Nincs igazság a Földön!! Könnyek szöktek a szemembe, de gyorsan letöröltem, nehogy meglássák a többiek. Megpróbáltam mosolyogni, de nem sikerült. Amint hazaértünk, gondolkodás nélkül, szótlanul leültem. Bakura odalépett mellém, és belesúgott a fülembe.

-Beszélnünk kell.-felálltam, és követtem a folyosóig. Ekkor megállt, és felém fordult.

-Beleszerettél Atembe.-jelentette ki.

-Ezt meg mibõl gondolod?-kérdeztem kedvetlenül.

-Onnan, hogy szomorkodsz! Ha nem ilyen látványosan lógatnád az orrod, akkor lehet, hogy nem tûnt volna fel mindenkinek.

-De hát a szerelem boldogsággal töltene el.

-Ebben az esetben nem. Szenvedsz tõle. Nem szabadulsz addig, amíg el nem mondod Atemnek.

-Teljesen mindegy, hogy elmondom vagy sem! Õ, már meghalt, és csak addig marad az élõk világában, amíg elkapja Yami Bakurát.

-Ez igaz. De gondolod, hogy az istenek az igaz szerelem útjába tudnak állni?

-Nem tudom.

-Egyébként ezzel beismerted, hogy tényleg szereted Atemet!!

-Becsaptál! Ááá, olyan izé vagy.

-Hidd el a saját érdekedben vagyok ilyen!

-Menjünk vissza. Már biztos hiányolnak minket.

-Ti meg hol voltatok?-kérdezte Tristam

-Csak megkérdeztem, hogy hol van a WC.-mondta Bakura.

-Megnézted már, hogy mit jelent az álmod?-kérdezte Atem tõlem.

-Nem, még nem. Jó, hogy mondod.-felszaladtam a szobámba, és leemeltem a polcról, egy nagy fekete könyvet.

-Itt az Álmoskönyv. Akkor, Leszúrni: az álmodót szúrják le: szerelmes lesz

                                           Vér: vért látni: aggódunk valakiért, aki közel áll hozzánk

                                                   vérzünk: jó jel

                                           Sötétség: védtelennek érezzük magunkat

                                           Árnyék: saját árnyékunkat látjuk: bánat

                                           Tõr: tõrrel megsebesítenek: gyászhír érkezik

                                                  véres tõrt látni: elkeseredett ellenségeink vannak

-Ennyi a több nincs benne.

-Mi az, hogy ennyi. Egy csomó infó van benne.-értetlenkedik Joey. Bakura sejtelmesen rám nézet. Én meg elkezdtem röhögni Bakura meg velem együtt nevetett. A többiek értetlenül néztek.

-Min nevettek?-kérdezte Yugi.

-Áááá, semmin, csak úgy összenéztünk.-mondta Bakura, és rám kacsintott.

-Mit kacsitgatsz?-kérdezte Téa.

-Õõ…csak belement valami a szemembe.

-Vagy inkább valaki.-jegyeztem meg halkan.

-Micsoda?-kérdezett vissza Tristan.

-Õõõ…nem, semmi, csak gondolkodtam. Ki akar DVD-zni?

-Attól függ, hogy mit szeretnél nézetni velünk.

-Van itt minden…horror, vígjáték, amit csak akartok.

-Legyen horror!-mondta egyszerre Tristan, és Joey.

-Ne! –vágta rá Téa, Bakura és Yugi.

-Nekem mindegy. Ti döntsétek el.-mondtam.

-Mi lenne, ha csak beszélgetnénk.-javasolta Bakura.

-Oks. Mondtam, hogy nekem mindegy. Felõlem üvegezhetünk is.

-Akkor üvegezzünk, de ne a smárolóst, mert kevés a lány.-mondta Joey.

-Akkor legyen a feladatos.

-Oké!!-demokratikus megegyezésünk  után elkezdtük a játékot.

A következõ részben kiderül, hogy egy ártatlan játék milyen drámai halást tud kelteni. Sok ellenségeskedés, sok szomorkodás, még több izgalom!!