Boku wa koko ni iru      

Én az ég és az utcák közötti űrben itt az ellenszél vagyok 
És, rendben szállok szembe, előre mindig, és soha beleesik a szomorúságba 

Átszálltam  afölött a fal fölött, amin idejöttem.

Volt sok dolog, ami arra késztetett engem, hogy el akarjak futni.
De, most hogy itt vagyok, én nem ijedek meg. 

A firkált dalom, én kezdő vagyok.
Nem írtam jól, úgy hogy mosolyogtam.

Ki ez itt? A szomorúság alatt, egy lény veszteségnél?
De, feladod legyőz ami élen jár; és inkább keress.
Azt mondod, hogy elvesztettél valamit? Ez éppen nem fog visszatérni hozzád!

Volt sok dolog, amit árulásokként fontolhattam volna meg.
De, még mindig hiszek. Látni akarlak téged, tudni akarom!

A graffitik a falakon, csak tenni fogok valami értékeset!
Nem rajzoltam jól, és te mosolyogtál.
Azt mondod, hogy elvesztettél valamit? Ez éppen nem fog visszatérni hozzád!

Volt sok dolog, ami arra késztetett engem, hogy el akarjak futni.
De, most hogy itt vagyok, én nem leszek ijedt már.

A firkált dalom, kezdő vagyok. 
Ez éppen olyan volt, mint az a nap.
Volt sok dolog, amit árulásokként fontolhattam volna meg. De, még mindig hiszek. Látni akarlak téged, és érezni!

Most ez ment, a graffitik azon a falon.
Ez természetesen igen elenyészett.

És mégegyszer eljövök!