Bíró: De miért, Lucheni? Miért ölte meg Elisabeth császárnét? Lucheni: Alla malora! Bíró: Válaszoljon, Luigi Lucheni! Lucheni: Miért? Miért? Éjszakáról éjszakára ugyanaz a kérdés száz év óta! Mire való ez a faggatás? Merda! Én halott vagyok! Bíró: És az aljas merénylet Ausztria császárnéja ellen? Lucheni: Va a farti fottere! Bíró: Nevezze meg végre az indítékait! Lucheni: Az indítékaimat? Megöltem őt, mert ezt kívánta! Bíró: Ne beszéljen már badarságokat! Lucheni: Ezt kívánta! Erre szavahihető tanúim vannak! Bíró: És miféle tanúk volnának azok? Lucheni: A kortársai, kérem! Egyik sem bír békén nyugodni, és egyre csak őt emlegetik… Elisabeth! (A színpad mélyéről előtűnik a Habsburg birodalom letűnt világa) Holtak: A mélybe tűnt a szép világ, most itt rohad a hús tovább! Ti szellemek, a bálra fel, a sok halott ma táncra kel! Vágy űz, őrült fájdalom, száz bűn, átok súlya nyom! Mind… mind szenvedélybeteg, bántják kényszerképzetek! Sophie és Ferenc József: Tán nem volt könnyű Ludovika: Itt mindenki jót akart Sisinek, véle élnem, de tőle nem illethet vád! éltem én! Egy akaratos jószág, Sok súlyos kormány- kit hidegen hagy a világ! gondban, vészben úgy kellett nékem, Ludovika: Faramuci tényleg! mint a fény! Sophie: Azt hiszi a Sisi! Sophie és Ludovika: A lényeg: minden oly makacsul csinált! Nem illethet vád! Semmi vád! Holtak: A mélybe tűnt a szép világ, Gyermek Rudolf: Anyám, merre vagy? most itt rohad a hús tovább! Magamra hagysz! Ti szellemek a bálra fel, a sok halott ma táncra kel! Vágy űz, őrült fájdalom, száz bűn, átok súlya nyom! Mind… mind szenvedélybeteg, bántják kényszerképzetek! Max herceg: Szegény kicsi Sisikém! Holtak: Vidd csak őt, Halál! Nemlétre ítéltük őt! F. József: Mindig csak menekült! Hiú egy nő! Sophie és Ludovika: Rejtőzködött egy napernyő, vagy egy legyező mögött! Felnőtt Rudolf: Milyen jól megérthettük volna egymást! Max: Szabadságát védte ő! Felnőtt Rudolf: Hasonlítottunk ám mi ketten! Gyermek Rudolf: Sose volt velem! Mind: Mert átok ült a lelke mélyén, az életére árny szakadt! Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth! Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth! Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth! Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth! Lucheni: Attentione! Attentione! Őfelsége, a Halál! Halál: Mért hív e régi dal most? Mért szól hozzám? Rettentő régtől fogva kedvenc nótám! Angyal szerint áldás, ördög szerint nem – ez az ember nyelvén “szerelem”! A pusztítás a dolgom, teszem hát én! Viszem azt, ki engem illet - ifjú, vagy vén! Nem is értem, hogy volt, egyszer csak úgy jött, az a tény, hogy megszerettem őt! Bíró: Maga megpróbál kibújni, Lucheni! Szerelem… Halál… Ne jöjjön itt mesékkel! Lucheni: Perche no? Szerette Heinrich Heiné-t! Bíró: Utoljára kérdem, Lucheni: kik voltak a megbízói? Lucheni: A Halál! Csak a Halál! Bíró: Az okokat, Lucheni! Az okokat! Lucheni: A szerelem! Un grande Amore! Mind: Elisabeth! Elisabeth!