Ásó-kapa
2007.01.14. 08:20
Zengett az orgona,
csillogott az oltár,
én boldog vőlegény,
s te menyasszony voltál.
Egymás szeméből a boldogságot lestük,
amikor letettük ezt az örök esküt.
Mézesheteinket, e mámoros vihart,
felváltották aztán a színtelen, kihalt
hétköznapok.
S most már néha észhez kapok,
rádöbbenek, hogy teher vagy!
Új virág kell!És te hervadj!
De mégsem feledhetem már azt el,
hogy minket csak ásó-kapa választ el.
Hát most kérek kölcsön egy ásót! Vagy kapát!
S ha nem kapnék megteszi egy lapát!
Az apád!!!
|