- Hogy érted, hogy egy másik hulla?! - akadt ki Vadóc. - Úgy, hogy egy másik hulla. Mit nem lehet ezen érteni? - kérdezte Gambit lehangoltan. - És annak is hiányzik a szíve? Gambit nem szólt semmit csak bólintott. Vadóc nekiállt még kérdezősködni. - Hol van a másik hulla? - Nem tudom... - Hogy, hogy nem tudod?! - Mert elfelejtettem... - mondta Gambit kissé szomorúan. Erre Vadóc olyan dühös lett, hogy pár percig azt hitte, hogy lelöki Remyt a kerítésről. - Te jó ég! Hogy lehet elfelejteni, hogy hova rejtesz egy hullát!? - Nem tudom. Kiment a fejemből... - mondta Gambit. Vadócot már tényleg az tartotta vissza, hogy Gambitnak a válla el van törve. Különben abban a pillanatban lelökte volna. - Gyere! Nézzük meg az újabb hullát! - parancsolt rá Vadóc. - Hozzam a talicskát? - kérdezte Gambit sokkosan. - Ja. Hozzad csak! - helyeselt Vadóc. Gambit már nem szólt semmit csak azt tette, amit Vadóc mondott. Mire odaértek a sikátorhoz, Gambit már felkészült a hulla elrejtésére. Nem nagyon tetszett neki, de Vadóc meggyőzte. Vadócot, amikor meglátta a hullát a hányinger kerülgette, Gambitot úgyszintén. Majd Vadóc ráparancsolt Remyre, hogy tekerje be egy lepedőbe és rakja rá a talicskára. Gambit megtette és volt néhány szava Vadóchoz. - Cherié... Tudom, hogy meg akarod oldani ezt az ügyet, de nem kéne inkább átadni a rendőrségnek? - Nem. Megvan rá az okunk, hogy ne adjuk a hullákat a rendőrségnek. Ráadásul már késő. Már elfelejtetted hova rejteted az első halottat. És mit szólnak hozzá? Mit fogunk mondani? Elnézést, rendőr úr, de elfelejtettük, hogy hova lett az első? - világosította fel Vadóc. - Igen... Igazad van. Bocs... - Semmi baj... De te most azon törd a fejed, hogy hova rejtetted a hullát? És ezt is rejtsd el. De ha lehet, ezt próbáld meg nem elfelejteni. Rendben? - Oui. - bólintott Gambit. Vadóc a szíve mélyén sajnálta Gambitot. Egyik napról a másikra ennyi baj szakadt rá. Meg tudta érteni szegényt. Gambit megemelte a talicskát és elindult. Egy darabig Vadóc is vele tartott de utána hazament. Szegény Gambit meg elballagott a hullával. Mikor beesteledett, Vadóc már az alváshoz készülődött és attól rettegett, hogy Gambit megint elfelejti, hogy hova rejti a halottat. Már pizsamában volt, és le akart ülni az íróasztalához, de ekkor kopogtak az ablakán. Mikor kinézett meglátta Gambitot a párkányon. Gyorsan odaszaladt és kinyitotta az ablakot. Gambit bemászott, de nem igazán volt kedve hozzá. - Te mit keresel itt? Minden rendben? Hogy jutottál át a védelmi rendszeren? - támadta le Remyt Vadóc a kérdésekkel. - Nyugi, nyugi. Először is, muszáj volt ide jönnöm. Másodszor nincs rendben. Harmadszor meg könnyű volt átjutni rajta. Minden rendszernek megvan a gyenge pontja. - mondta Gambit miközben az ágyhoz sétált és leült. - Na kezdj el mesélni... - sóhajtott fel Vadóc. - A hulla? - Elrejtettem. - És tudod hova? - Nem... - Csak azt ne mond, hogy azt is...? Gambit némán nézett maga elé és nem tudta válaszoljon, vagy csak bólintson? Vadóc vett egy nagy levegőt majd nagyot sóhajtott. - És a másik? - kérdezte Vadóc. Bár ezt kérdeznie se kellett volna. Amint Gambit arcára nézett, már tudta a választ. Erre már nem tudott mondani semmit csak beletörődött. És ahogy elnézte szegény Gambitot el tudta képzelni, min megy most keresztül. Ezért odament az ágyhoz és leült mellé. Pár perc gondolkodás után megszólalt. - Héj, mikor ettél utoljára? - Tegnap. - nyögte ki a választ Gambit. - Jó ég! És nem vagy éhes? - akadt ki Vadóc. De Gambit csak felhúzta a két vállát, hogy jelezze, nem tudja. Vadóc felállt és az ajtóhoz sétált. Mikor a keze már a kilincsen volt hátrafordította a fejét és odaszólt Gambitnak. - Mindjárt visszajövök. Hozok neked valami kaját. Így nem tudsz gondolkodni. Mellesleg én se vacsoráztam még. Várj meg itt. Gambit bólintott de a tekintete üres volt. Vadóc lement a konyhába, hogy szerezzen valami harapnivalót. Majd összedobott két szendvicset, és mellé két ásványvizet rakott egy tálcára, majd felvitte a szobájába. Remy még mindig az ágyon ült, és nézett a semmibe. Vadóc melléült és odanyújtotta neki a szendvicset. - Tessék. Ha tegnap óta nem ettél, valamit muszáj enned. - Kösz. De még mindig nem tudom, hova lett az a két halott. Nem lehetek ilyen ostoba... Eddig semmi nem okozott nekem problémát. Legfeljebb a bohóc testvériséghez kellett türelem de... Nem hiszem el, hogy Magnetó csapatának oszlopos tagja vagyok és így kikészítsen két hulla elvesztése... Vadóc érezte, hogy most jött el a pillanat, hogy leállítsa Gambitot, mielőtt végkép kiborulna szegény. Ezért megragadta a karját és a szemébe nézett. - Gambit! Elég. Nyugodj meg. Még a legtürelmesebb és legnyugodtabb emberek is kiborulnak néha. Ez alól te sem vagy kivétel. Tudom, hogy kötélidegzeted van, de... Mindenkinek van problémája, ami eléggé idegesíti. Gambit némán nézett a lány szemébe majd bólintott. - Igazad van Cherié. Igazad van. - Minden rendben lesz. - mondta neki Vadóc. Azután felállt és az íróasztalhoz sétált, írni kezdett valamit. De Gambit olyan fáradt volt, hogy amíg nézte Vadócot írni, elfeküdt az ágyon és elszundikált. Mikor Vadóc már leírta az utolsó sort is, hátrafordult és meglepődött, ahogy Gambitot csöndesen aludva találta. Nem akarta felébreszteni, mert tudta, milyen szüksége van Gambitnak az alvásra. Ezért inkább arrébb tolta, és melléfeküdt. Azután lekapcsolta a villanyt, ami az éjjeli szekrényen világított, és betakarta magát és Remyt is.