Egy élet, mi még oly’ nyers,

Ki a világról semmit sem sejt.

S halkan beszél magáról,

Minden más mozdulattól.

Egy élet, mi még oly’ friss,

Jókról rosszat semmit sem hisz.

S magas hangon beszélget,

A világról semmit sem ért meg.

Emlékszel? Te ott voltál.

Mikor az öledben hoztál.

Nekem magyaráztál,

S rám mindig vigyáztál.

Egy élet, mi még oly’ fiatal,

Mi bántó szavakat szaval.

Nem kíváncsi sikeredre,

Pénzt akar, szinte mindenre.

Egy élet, mi még oly’ kamasz,

Barátaival inni szalad.

Ki otthon veled nem marad,

S hírességért csókot farag.

Emlékszel? Te ott voltál.

Közülük engem elhoztál.

Nekem magyaráztál,

Halkan kiabáltál.

Egy élet, mi már oly’ rossz,

Haza örömet nem hoz.

Aki nyugalmat keresgél,

Nem olyat, amit szeretnél.

Egy élet, mi már oly’ kegyetlen,

Öröme ott van a kezedben.

Önzetlenül irigy,

Egy szavát sem hiszik.

Emlékszel? Te ott voltál.

Bennem nagyot csalódtál.

Nekem magyaráztál,

Utoljára szidtál.

Egy élet, mi már oly’ szörnyü,

Ami nem melegszívü.

S ablak alatt sötétben ül,

Rossz természete nem enyhül.

Egy élet, mi már oly’ öreg,

Nem mozdul, akár egy cövek.

Ráncaiban siratja,

Magánya mi haszna?

Emlékszel? Te ott voltál.

Szomorúan sirattál.

Már nem magyaráztál,

Hosszú útra hívtál.