A kettőnkből születő angyal

Írta: Elliania

Fordította: milial

Átolvasta: Eve Snape

Verseket fordította: Lenora

Eltelt egy hónap. Már október eleje volt, és Hermione 17 éves lett, miközben odakint kissé hűvösebbre fordult az idő. Perselussal közösen megegyeztek abban, hogy nem fogja elrejteni a terhességét, de persze világgá kürtölni sem kell. Így akik már tudtak róla nem voltak titoktartásra kötelezve. Mindenesetre nevetséges is lett volna, hiszen nem kevesebb, mint két hónap múlva a terhessége már eléggé látszani fog, és már senki elől sem fogja tudni elrejteni. Viszont ami az apa kilétének felfedését illeti, voltak kétségei. Ez az információ a lehető legtovább titokban marad, hogy több gondot is elkerüljenek.

Hermione már körülbelül három hónapos terhes volt. A hasa még laposnak tűnt, de aki jól ismerte, egyértelműen észrevehette, hogy terhes, köszönhetően az új mániáinak. Valójában a leendő anyuka gyakorlatilag a terhes nők összes általános tünetével rendelkezett… az ő és barátai legnagyobb bánatára.

Vasárnap este volt. Ron belépett a Griffendél klubhelyiségébe és azonnal megpillantotta Harryt Parvatival és Lavenderrel. A két fiatal hölgy épp a jóslástan dolgozatát segített befejezni a fiúnak miközben kártyákat húztak, megpróbálva felfedni a jövőjét. Nem messze tőlük egy ötödévesekből álló kisebb csoport a másnapi próba RBF-re készült, amit McGalagony tanárnő írat majd velük. Ron felismert néhány hollóhátast is, akik a csoporttal tanultak. Közelebb ment Harryhez és a két lányhoz.

- Szia Harry! Sziasztok lányok!

- Szevasz öregem! – válaszolt a barátja.

- Szia Ron! – Köszönt jókedvűen Lavender, majd visszafordult a kártyákhoz.

Parvati csak felnézett és üdvözlésként rámosolygott a fiúra.

- Nos? – Kérdezte Ron. – Mi fog veled történni ebben az évben?

- Hát, az első kártya, amit húztam, a Halál volt! – Nevetett fel sötéten a fiú.

- Felejtsd el ezeket a marhaságokat Harry! Tudod jól, hogy soha semmi igazság nincs bennük!

- Ron! – Fakadt ki Lavender méltatlankodva. – Majd meglátod, hogy a jóslástan igenis…

- Iigeen, iigeen, tudom, igazad van Lavender! – Vágott közbe amaz szemforgatva.

- Mindenesetre - szólt közbe Parvati –, a Halál kártyája Harry múltjára vonatkozik. Nem, az első kártyája a jövőre a Szeretők volt, és utána az Eón. Ez inkább jó jel!

Ezekre a szavakra Harry halványan elpirult és Ginny felé pillantott, aki nem messze tőlük épp Lunával nevetgélt. Ron követte a tekintetét, és mosolyogva megforgatta szemeit, miközben barátját egy oldalbabökéssel visszatérítette.

- De – folytatta Parvati, inkább Lavenderhez, mint a két fiúhoz szólva – nem értem az Eón lapját. Általában születésre utal.

Lavender csak megvonta a vállát, miközben a két fiatalember cinkosan egymásra mosolygott.

Ebben a pillanatban Hermione érkezett a Griffendél – toronyba. Vállain egy nehéz iskolatáskát cipelt, ami úgy tűnt, tele van ősrégi könyvekkel, kezeiben pedig két különböző méretű edényt tartott. Mikor észrevette barátait, feléjük indult. Ron felállt, hogy üdvözölje.

- Mione! Már mindenütt kerestelek.

- Minek köszönhetem? – Kérdezte a lány teli szájjal.

Harry, aki a díványról nézte a jelenetet, felhúzta egyik szemöldökét.

- Mit eszel, Mi?

Hermione közelebb ment a díványhoz és leült Harry mellé.

- Savanyú uborkát. Kérsz? – Kérdezte, a fiú felé nyújtva a kisebbik edényt.

- Öö, nem köszi, tényleg nem! – Rázta meg a fejét, miközben Ron Hermione háta mögé bújva kuncogott.

Hermione megvonta vállait, lerakta a két edényt az előtte lévő kis asztalra, és levette a nehéz táskáját. Harry kíváncsian felemelte a nagyobbik edény fedelét, hogy megnézze, mi van benne. Jégkrém??

- Ó, fúj, Mione! – Mondta félig undorodva, félig mulatva. – Nem mondod, hogy együtt eszed a kettőt?!

- Tudd meg, nagyon finom! – Védekezett a lány.

- Ez undorító! – Kiáltott fel Parvati, miközben Lavender nevetve bólogatott.

- Miért kerestél, Ron? – Kérdezte Hermione, elhatározva, hogy témát vált.

- Ó! Én?

Ron helyet foglalt Hermione mellett. Így elhelyezkedve a fiatal lány a két legjobb barátja közt találta magát. Előrehajolt, fogott egy uborkát, belemártotta a vaníliajégkrémbe és a szájához emelte.

- Azt szerettem volna kérdezni, hogy… hát, tudod… a bájitaltan házi miatt…

- Ron! – Fakadt ki a fiatal lány. – Ne mondd, hogy még nem kezdtél neki a házi feladatodnak!

- Oké! Nem mondom. – Mosolygott amaz.

Hermione csüggedten forgatta szemeit.

- Na de Ron! Holnap reggel nyolckor kell leadni!

- Tudom jól… - szégyenkezett a fiú.

Hermione fogott egy újabb uborkát és felsóhajtott.

- Gyerünk! Menj, keresd meg a cuccaidat, segítek.

- Tudod, hogy imádlak? – Mosolygott rá a fiú.

Megpuszilta az arcát, és sietve fölkelt. Hermione még csüggedtebbnek tűnt, mint valaha, miközben Lavender és Parvati halkan felnevetett. 

- Öö… Mione? – Szólalt meg Harry, megpróbálva legalább olyan képet vágni, mintha szégyellné magát.

- Te is?! – Fakadt ki Hermione.

Harry bocsánatkérően mosolygott rá.

- Menj! Keresd meg te is a cuccaid!

Harry is megpuszilta, majd követte Ront a lépcsőn fölfelé.

- Olyan jó vagy, Herm! – Mondta Lavender.

Hermione csak sóhajtott egyet és evett egy újabb jégkrémes uborkát.

A hollóhátas halványan elmosolyodott.

- Szokásom, Ronald – mondta egyszerűen.

A fiú felhúzta a szemöldökét.

- Mi? Hogy nem ismernek meg, vagy hogy fellöknek?

Amaz megvonta a vállát.

- Gondolom mindkettő.

Ron nem tudta, miért, de kissé összeszorult a szíve. Elnézte a fiatal lány halványkék szemét, aki épp a plafont vizsgálta különösen érdeklődő arckifejezéssel. A még mindig hosszú és szőke haja most kicsit kevésbé volt kusza, mint szokott, de az eséstől kibomlott néhány tincs.

A fiú felemelte a kezét és megigazított egy hajfürtöt, aminek láthatóan jobb oldalra kellett volna állnia, de balra fordult. A lány ránézett és elmosolyodott. Épp mondani akart valamit, mikor Harry érkezett Ron mögé.

- Jössz, Ron? Ó, szia Luna!

- Szia Harry! Hogy van a keresztapád?

Ron meglepődött, majd kissé kellemetlenül érezte magát, miközben Harry hirtelen elkomorodott.

- Meghalt, Luna.

- Tudom – válaszolt a lány. – De ha továbbra is beszélsz hozzá, tudni fogod, hogy van. Itt van, Harry! Mindig is itt lesz!

Majd többet nem szólva elindult a Griffendél klubhelyiségének kijáratához. A két fiú közben a díványhoz ment, ahol Hermione, Parvati és Lavender üldögéltek. Luna – mielőtt kilépett volna az ajtón – újra feléjük fordult. 

- Viszlát, Ronald!

- Öö… Szia Luna!

- Furcsa ez a lány – szólalt meg Parvati gonoszkodás nélkül.

- Jól vagy, Harry? – Kérdezte Hermione, látva a fiú komor arcát.

- Igen, minden rendben…

- Biztos? – Kérdezte Ron, aki tudta, mi történt. – Mert ha akarod, Hermione még mindig adhat neked az uborkáiból!

Harry elnyomott egy mosolyt, miközben Hermione barátságosan rácsapott a vörös hajú fiúra. Lavender és Parvati halkan nevetgéltek.

Harry, Ron és Hermione az elkövetkező két órát a bájital-házijukkal töltötték. Este fél 11 körül Ginny jelent meg néhány percre, hogy lássa őket, de aztán hamar felment lefeküdni, nem felejtve el persze előbb megcsókolni a barátját.

A klubhelyiség gyakorlatilag üres volt. A két prefektus elküldte a fiatalabbakat aludni, így a híres trión kívül már csak néhány hetedéves maradt ott.

- Nem, Harry. Az óramutató járásával megegyező irányban kell keverni a bájitalt!

- De Mi, az előbb az ellenkezőjét mondtad! – védekezett a kis túlélő.

- Nem! A sárkánykarmok és a szirénpikkelyek közt ötször megkevered a főzetet az óramutató járásával ellentétes irányban… de a végén a megegyező irányban!

- Nem, Hermione, én is az ellenkezőjét hallottam… - szólt közbe halkan Ron. – Nem ezt mondtad az előbb.

Hermione idegesen felkapta a bájitalkönyvet és sebesen lapozgatni kezdett benne. Végül ráakadt a dolgozatban szereplő bájitalra, a feltáró főzetre. Nem olyan bájital volt, mint a Veritaserum. Ez inkább betegségek, vagy más dolgok kimutatására szolgált, mint amilyen például a terhesség is… A gyógyászatban használták inkább.

- Megvan! – Kiáltott fel végül. – Azt írja, öt kört kell tenni… az óramutató… járásával… ó!

Hermione elvörösödött. Harry kivette kezei közül a könyvet és diadalittas mosoly jelent meg az arcán.

- Nekünk volt igazunk, Ron!

Barátja cinkosan rámosolygott, és egymás tenyerébe csaptak. Hermione viszont nem tudta megállni, és elpityeredett. Harry vette észre elsőnek.

- Hé! Kicsim! Ugyan, nincs semmi baj! Te is tévedhetsz!

Hermione zavartan temette arcát a kezeibe. Ron meglepődött Hermione túlzó reakcióján, de ő is vigasztalta.

- Ugyan, szépségem! Ne sírj, ez semmiség…

Ron a karjaiba vette a lányt, miközben Harry barátnőjük hátát simogatta, majd kisimította arcából a haját és gyengéden homlokon puszilta.

- Hermione… Fáradt vagy, ez normális. Nem lehetsz mindig tökéletes, az nagyon unalmas lenne!

Hermione a könnyei ellenére elnevette magát. Néhány pillanatig elrejtette arcát Ron ölelésében, miközben megpróbált lecsillapodni és abbahagyni a sírást. Ron zavartan Harryre nézett, aki néma kérdését megértve megvonta a vállait. Hermionénak nem volt szokása csak így sírva fakadni ilyen semmiség miatt. Normális esetben ő is nevetett volna rajta, vagy esetleg néhány percig duzzogott volna. Bár az is igaz, hogy Hermione helyzete most nem volt éppen „normálisnak” nevezhető.

Mikor a fiatal boszorkány felegyenesedett, bocsánatot kérve letörölte a könnyeit.

- Nem tudom, mi lelt.

- Semmi baj, Mione! – mondta Harry. – Kétségkívül kimerült vagy.

- Tudod – folytatta Ron -, biztos vagyok benne, hogy a terhességed miatt van. Úgy tűnik, gyakori, hogy a terhes nők érzékenyebbé válnak.

Miközben ezt mondta, fogott egy savanyú uborkát, belemártotta a jégkrémbe és kedvesen mosolyogva Hermione szájához emelte.

A lány erre elmosolyodott, és a kezével megállította. Elvette az uborkát, majd megette. Harry, aki csak nézte a jelenetet, kissé elmosolyodott. A két fiú elpakolta a könyvüket és pergamenjeiket, miközben Hermione összeszedte a tálkáit.

- Madame Pomfrey kölcsönadott egy könyvet a terhes nőkről – szólalt meg aztán. – A változásokról és a tünetekről szól. Azt hiszem, nekem mindegyik megvan.

A három barát halkan felnevetett, majd végül felmentek aludni.

- Köszi Hermione a háziért! – Szólalt meg Ron, mikor a lépcsőkhöz értek, majd karjaiba zárta a lányt és megpuszilta a feje búbját.

- Szívesen.

- Köszönöm – mondta Harry is. – És jó éjt!

Ő is megölelte a lányt, és Hermione elmosolyodott. Nem tudta, hogy a minisztériumi eset miatt volt-e, vagy mert terhes volt, de ebben az évben – jobban, mint bármelyik másik évben – a két barátja sokkal közelebbinek tűnt számára. Már mindenféle zavar nélkül ölelték meg őt, és mindig kedveskedtek neki. Szerették, és a barátságuk visszafordíthatatlan szakaszba ért. Már semmi sem választhatná szét őket. Aznap este a fiatal lány ezzel a szép gondolattal aludt el.