Költöztetés

-Yumi!! Ébredj már fel!! 8 óra 15 van!!-ordibálja anya a fülembe.

-Micsoda? Miért nem keltettél korábban?-ugrottam ki az ágyból, és elkezdtem kapkodva pakolni a ruháimat. Tegnap sokáig nem bírtam visszaaludni pedig télleg naon álmos voltam.

-30 perccel ezelõtt nyitottam be, hogy ébresztõ. Azt hittem, hogy reagáltál rá.

-Úgy tûnik nem.-mondtam pakolás közben.

-Ha késsz vagy, akkor lent várlak a reggeliddel.-mondta anya, és elhagyta a szobámat. Gyorsan felöltöztem, és bepakoltam a könyveimet. A táskámmal együtt rohantam le a lépcsõn. Anya az ebédemmel, és egy szelet lekváros kenyérrel várt. Lefékeztem elõtte, és ránéztem az órára.  8.40. Gyorsan kész lettem. De így is el fogok késni, ha gyalog megyek.

-Anya! Elvinnél kocsival a suliba?-kérdeztem.

-Drágám, akkor én késnék el.-mondta anya.-Keresd meg Lolát. Õ biztos ráér.

-Ok.-mondtam válaszul, és berohantam a konyhába. Szerencsére Lola is ott volt.-Lola! El tudnál vinni a suliba?

-Persze!-mondta és együtt kocogtunk ki a fekete Alfa Romeó-hoz.

-Ne már! Ilyen kocsink is van!-mondtam és beültem.

-Igen. A másik szervízben van.

-Miér? Mi lett vele?

-Hát…nem tom elmondjam-e.-mondta Lola vezetés közben.

-Lécci!

-Na jó. Apukád nem vezetett még limuzin. És hát…egy kicsit összetörte. Részleteket nem tudok.

-Azta. Nem semmi az apám. Amúgy nem csodálom.-mondtam. 10 perccel késõbb, már az iskola kapujában álltam. Elköszöntem Lolától, és besétáltam az épületbe. Felszaladtam a lépcsõn, az 1. emeletre, és befordultam jobbra. Végigfutottam a folyosón, és lefékeztem a 13-as terem elõtt. Épp arra készültem, hogy belépjek, ám amint hozzá értem az ajtóhoz furcsa nyomasztó érzés kerített hatalmába, és egy halk suttogást hallottam. Szétnéztem, de nem láttam senkit sem. ’Biztos csak képzelõdtem’. Gondoltam magamban, és beléptem a terembe. Rögtön megpillantottam Ateméket. Párbajkártyáztak. Atem, és Joey.

-Ki áll nyerésre?-kérdeztem.-Egyébként sziasztok.

-Szia!-köszönt mindenki.

-Természetesen Atem áll nyerésre.-mondta Tristan.

-Fogd be Tristan! Nem lehet mindig jó napom.-mondta Joey.

-Akkor neked sosincs jó napod Joey!-mondta Bakura vigyorogva.

-HEHE! Apropó! Bakura összepakoltál már?-kérdeztem.

-Hát…még nem.-vallotta be Bakura.-Tegnap nem volt elég idõm rá.

-Nem baj, akkor segítek pakolni… Atem! Tegnap sikerült elaludnod?

-Nehezen, de sikerült. Megfejtetted már az álom jelentését?

-Õõõ…még nem. De van egy klassz Álmoskönyvem. Ha hazaértem, megnézem.

-Milyen álom?-kérdezték a többiek.

-Tegnap rosszat álmodtunk.-válaszoltam.

-És mi volt az álomban?-kérdezte Yugi.

-Hát…nem lesz kellemes.-kezdtem.-Álmomban az történt, hogy Atem megölt titeket, és velem is végzett.

-Úúú…durva. Hogy tudsz ilyet álmodni Atemrõl?-kérdezte egy kicsit szemrehányóan Téa.

-Azt hiszed, hogy ezt akartam álmodni?-kérdeztem tõle. Nagyon unszimpi ez a Téa. Nem tom mi baja velem.

-És te mit álmodtál Atem?-kérdezte Joey.

-Ugyanezt, csak az én álmomban Yumi volt a gyilkos.

-Ez furcsa.-motyogta Bakura. Ekkor a beszélgetés abba maradt, mert becsöngettek. Szokás szerint jelentett a hetes, és elkezdõdött a RAJZ!! óra. Otthon hagytam a rajzlapot. Én hülye! Kértem kölcsön Yugitól. Meg is köszöntem 1000-szer. A rajzóra végén kivittem a tanárnak a rajzomat. Mivel szabad téma volt, ezért egy kiscicát rajzoltam, grafikusan, figyelve az árnyékokra.

-Ez gyönyörû!-jelentette ki a tanár.

-Köszönöm.-mondtam halkan, jól elpirulva.

-Nezzék meg! Így kéne 5* rajzot készíteni.-mondta. Én meg még jobban elpirultam. Gyorsan leültem a helyemre, és megpróbáltam nem odafigyelni a többiekre, tudniillik mindenki engem nézett. Kicsöngettek. Végre! Mindenki kiment szünetre, csak mi maradtunk.

-Azt mondtad, hogy szeretsz rajzolni, de azt nem, hogy ilyen jól.-mondta Yugi.

-Ugyan! Ne dicsérjetek már halálra. Nem is rajzolok olyan szépen!

-Dehogynem! Jelentette ki Bakura.

-Na témát váltok! Bakura átköltözése végett rendeztem egy bulit.-mondtam.

-Kiket hívsz meg?-kérdezte Téa.

-Hát titeket!

-És milyen buli lesz?-kérdezte Joey.

-Ottalvós, két napos.-mondtam.

-Szuper!-örvendezett Tristan.

-Õõõ…hol is laktok?-kérdezte Yugi.

-Ez teljesen kiment a fejembõl! Suli után ha gondoljátok átjöhettek. Aztán átköltöztetjük Bakurát.

-Oké.-bólintott rá mindenki egyszerre.

-Akkor ezt megbeszéltük.-mosolyogtam.-És most kérek matek házit! Nem készítettem el rendesen.

-Pedig volt rá elég idõd!-jelentette ki Téa szárazon.

-Jól van naaaa! Nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint TE!-mondtam, jó adag sértõdéssel.

-Tessék. Nem garantálom, hogy hibátlan, de kész van.-nyújtotta felém a füzetét Bakura.

-1000-szer köszi tesó.

-Hehe. Szívesen.-mondta Bakura. Gyorsan lemásoltam, és épp kész lettem, mire becsengettek. Bakura házijában volt némi hiba, de a szándék a fontos. A többi óra szokás szerint unalmas volt, a töri elejét kivéve. Annyira izgultam, hogy ne nekem kelljen felelni. Az adrenalin meg tette a hatását. Olyan ideges voltam, hogy meglátszott rajtam. Atem meg is kérdezte, hogy mi a bajom, de a torkomban lévõ gombóc miatt nem tudtam válaszolni. Csak ráztam a fejem. A tanár a naplóban lapozott. Szépen, lassan, én meg! Végül is megúsztam, azzal az indokkal, hogy nemrég érkeztem. A nap végére teljesen lefáradtam, így mozgósítanom kellett a tartalék erõmet. Szép lassan sétáltunk hazafelé. Illetve hozzánk felé XD. Amint megérkeztünk mindenki letaglózva állt, a kicsinek nem mondható építmény elõtt. Én csak sóhajtottam, és lökdösve indítottam el mindenkit az ajtóhoz vezetõ járdán. Szerencsére gyorsan észhez tértek, úgyhogy az ajtón maguk is be tudtak menni.

-Sziasztok! Megjöttem!-köszöntem.

-Szia!-köszönt vissza szinkronban anya, és Lola.

-Vendégeid vannak?-kérdezte anya, miután elõmászott a nappaliból.

-Igen.

-Oh…gondolom te vagy Bakura.-mondta anya Bakurának címezve üzenetét.

-Õõõ…igen én vagyok.

-Hihetetlen! Úgy hasonlítotok egymásra, mint két tojás.-jelentette ki anya.

-Valóban.-állapította meg Lola is.

-Na elmegyünk Bakurához, és átköltöztetjük.-mondtam, és már indultam is ki az ajtón.-Ó, és még valami! Szeretnék ma egy bulit rendezni.

-Rendben. Elvégre péntek van.

-Cool! Gyertek, menjünk.-mondtam, és kiléptem az ajtón. A többiek sorban követtek.

-Elég engedékeny anyukád van hallod-e?-mondta Joey nekem.

-Tudom. Mindig mindent megenged, de szerintem csak azért, mert nem a saját lánya vagyok.-mondtam válaszul. Pár perc alatt Bakuráékhoz értünk. Egy viszonylag pici lakás volt.

-Na! Kezdjünk neki!-mondta Bakura, és elõvett egy utazótáskát. A pakolással elég hamar végeztünk. Bakurának nincs túl sok cucca. Szegény. Fogalmam sincs hogy bírta eddig egyedül. Lecipeltük a táskát, amíg Bakura visszamondta a bérleti szerzõdést.

-Ezzel is megvolnánk.-lépett oda hozzánk, mosolyogva.

-Viszont szerintem ne cipekedjünk! Felhívom Lolát, és idejön a kocsival.

-Jó ötlet!-mondta Yugi. Elõvettem a mobilomat, és felhívtam Lolát.

-Egy perc és itt lesz.-jelentettem ki. Lola télleg hamar ideért, és már száguldottunk is haza.

-Szia anya! Szia apa!-köszöntem.

-Csókolom!-köszöntek a többiek.

-Sziasztok!-köszönt vissza anya. Apa még nincs itthon.

-Ja! Na mindegy. Az emeleten leszünk!-kiáltottam a nappali felé.

-Rendben.

-Gyertek!-hívtam a többieket. Felsétáltunk a lépcsõn, és egyenesen a szobámba vezettem õket.

-Azta!-ámultak a látványtól.

-Ezek után már semmi sem lep meg.-jegyezte meg Joey.

-Hehe!-nevetgéltem zavartan.- Bakura szerintem válassz szobát.

-Lehet választani?-kérdezte Bakura csodálkozva.

-Persze.-válaszoltam.-Gyere!!-mondtam, elkapva a csuklóját, és már húztam is ki a folyosóra. Megmutattam neki az összes szabad szobát, végül az én szobám mellettit választotta.

-Király! Menjetek haza a cuccotokért, és gyertek vissza. Addig Bakurával csinálunk valami kaját.

-Oké! Mindjárt jövünk.-mondta Yugi, és a többiekkel együtt kisétáltak az ajtón.

-Gyere Bakura!

-Megyek, de közlöm veled, hogy nem tudok túl jól fõzni.

-Nem baj. Én sem.-mondtam, mire Bakura olyan arccal nézett rám, hogy elkezdtem nevetni.-Ha látnád most magad!

-Jól van, de ne csodálkozz. Nem én akarok úgy kaját csinálni, hogy nem is tudok fõzni.

-Azért alap dolgokat én is tudok.-mondtam és nekikezdtünk a kajakészítéshez.

Elnézést kérek mindenkitõl (már, ha van kitõl) amiért ilyen sokáig kellett várni a következõ részre. Bár nem olyan jó, mint a többi fic, de…ez van. És ha már úgyis itt a karácsony, akkor ez az én ajándékom mindenkinek aki olvasta eddig. Merry Christmas!!