3. fejezet
2006.12.17. 12:31
Tekergős debilség. ^^
- Kitakarítani a szertárat?! Egy kis kiabálásért?! De tanárnő…!
- Semmi de, Potter! Különben is megérdemli! Tudja, hányszor érdemelt volna büntetőmunkát, és nem kapott?! Hát majd most!
- De hát Sirius provokált! MOST nem érdemlem meg!
- Nem érdekel a kifogása Potter! Nyolckor legyen a szertár előtt! Elmehet…
*este*
- Sok szerencsét Ágas!
- Teeeee csak fogd be!
- Nem tudnátok végre befejezni?! *ideges*
- Fogd be!! *James és Sirius egyszerre kiabál* *Remus megszeppen*
- Most mit vagy úgy oda?! Csak „próbáltam” kedves lenni!
*villogó tekintet James részéről*
- Hát nemigen jött össze! Nálad még Pipogyusz is kedvesebb!
- Persze, mint mindig, most is rám akarod kenni, mi?! Mert úgy kényelmesebb a nagy James Potternek igaz?! Kellett neked órán ordibálni!!
- Te vagy az oka az egésznek!
- Te becsavarodtál haver! Mi a franccal vívtam ki a haragod?!
- Egy: megszülettél; kettő: összebarátkoztunk; három… KELLETT NEKED FOLYAMATOSAN POFÁZNI!!!
- Most mit vagy úgy oda?! Egy hete még az volt a bajod, ha kussban voltam! Mi ez a hirtelen hangulatváltozás?!
- Talán valami bajod van velem?!
- Nem is kevés…
- Még neked áll feljebb?!
- Hát nem is te mész kitakarítani az egész szertárat!
- Hát…
- Na, én megmondtam! Te aztán nagyon együtt érző vagy, hallod!
- Mintha arról lennék híres…
- Ha már itt tartunk… te tényleg nem vagy több egy talpnyaló kutyánál!
- Tessék?! Ki a franc mondta ezt neked?!
- Alyson… *gonosz vigyor*
Csend… pokoli csend…
- Naaaa, elvitte a cica a nyelvedet Tapmancs? *önelégült vigyor*
- Ezt még megbánod James!
- Jujujjj, de félek!
- Azt jól teszed!
- És mit csinálsz velem? Meghúzogatod a kisujjam?! *gúnyosan bemutatja elméletét* *Sirius remeg a dühtől… és talán a röhögéstől…*
- Fogd be!
- Mit mondtál drága Tapmancs? Hogy fogjam be?
- Azt!
- És ha nem?
- Fogd be!
- Jó, akkor nem!
- Fogd be!!
- Ezt kihagyom, ok?
- FOGD BE ÁGAS!!!
- Ajjaj…
- Jobban teszed, ha mész, mert ha itt maradsz, darabokban visznek fel a gyengélkedőre…!
- Ajjaj… *kirohant a portrélyukon*
Amint becsukódott a portré, mindketten pokoli nevetésben törtek ki…
|