Drágám, segíts nekem egy kicsit, mert nem bírom lecsillapítani Lottét, nem találja a maciját – kiabált egy barnahajú nő a galériáról a földszinten tartózkodó kedvesének.

- Itt van lent, már becsomagoltam – szólt vissza a férfi és mosolygott mellé.

- Draco, nagyon jól tudod, hogy a lányod mindig magamellett tartja a macit, úgyhogy legyél szíves és vedd ki a ládából! – morgolódott Hermione Granger.

- De hát a csomag legalján van, te sem gondolhatod komolyan, hogy túrjam fel az egészet azért az átkozott állatért – kontrázott a szőke.

- Ha már volt annyi eszed és elcsomagoltad a táska legaljára, akkor legyen ahhoz is, hogy nem feltúrod a pakkot, csak szépen fogod, kipakolod, kiveszed a macit, majd mindent visszaraksz. Szerintem tök egyszerű, te nem így gondolod? – húzta fel a szemöldökét a boszorkány.

- Te sem gondolhatod, pálcahasználattal is bonyolult lenne, de ne feledd, én veled ellentétben tíz éve nem használhatok semmi mágiát. Képtelenség, hogy fogjak mindent és ki, majd bepakolgassam – fakadt ki a férfi.

- Invito maci! – mondta a nő egy hanyag pálcasuhintás kíséretében, mire felcsapódott a láda fedele, és hatalmas rumlit hagyva benne, kezébe repült a keresett játékszer – Na, most már nem kell ki, be rakosgatni, egyszerűen rakj benne rendet – fordult vissza a férfi irányába, tekintetéről tudni lehetett, hogy nagyon ideges.

- Anya, hol van Lotte macija, egyre csak sír – csatlakozott a társalgáshoz Alan, mire anyja kezébe nyomta a játékszert.

- Hermione most direkt csinálod, egy pálcasuhintással rendet rakhatnál benne.

- Draco Malfoy, az elmúlt tíz évben is megvoltunk az állandó hókusz-pókuszok nélkül itthon. És képzeld, nagyon jól tudom, hogy rendet rakhatnék, de nem, a végén még amint visszatérünk a varázsvilágba teljesen elkényelmesedsz. De ne is álmodj róla, nem lesz házimanónk sem, nem fog semmi sem megváltozni, elsősorban legyünk szülők, akik bármit megtesznek a gyerekükért, és csak az után következik valahol az, hogy varázslók. Úgyhogy rakj rendet abban az átkozott ládában! – kiabálta a nő, és fújtatva elindult a gyerekszobába.

A férfi lemondóan sóhajtott mennyasszonya kitörését követően, és elkezdte összehajtogatni a szanaszét heverő ruhadarabokat. Rájött, hogy gyorsabban ment volna a dolog, ha kiveszi a ruhákat, hogy aztán visszarakja, és a nőt sem bosszantotta volna föl. Ráadásul szerelme az utóbbi időben gyakran volt ingerlékeny terhessége miatt, hiszen már nyolc hónapos várandós volt. Miután az utolsó ruhadarab is a helyére került, csöngettek.

Az ajtóban egy szőke nő állt, haját hátrafogta, így látszódtak nagy kerek szemei, és egy boldog mosoly terült szét az arcán. A férfi egy ideig kérdőn nézett látogatójuk felé, nem tudta ki is a vendég, de sejtette, hogy boszorkány, mivel muglinak öltözéke miatt nem illett volna be. Egy fekete térdig érő farmert, illetve egy sárga toppot, amiben kanárira hasonlított. Tornacipőjéből kikandikált zoknija, mely egyik lábán babarózsaszín, a másikon éjkék volt, nem mondhatni, hogy úgy nézett ki, mint aki egy divatlap hasábjáról lépett le.

- Nem ismersz meg Draco? – kérdezte csevegően, hangja viszont elárulta, amilyen változásokon ment végre külseje, hangja ugyanolyan álmodozó maradt.

- Luna? – a férfiba úgy csapott bele a felismerés, mint a villám – Tényleg te vagy az?

- Igen. Nagyon rég találkoztunk, mi van veled? Hermione sem járt mostanában a varázsvilágban, nem tudtam rólatok semmit.

- Velem semmi érdekes, ha csak az nem valami, hogy végre hazatérhetek – mosolygott a férfi, majd megölelte a boszorkányt.

- Luna, istenem, de jó, hogy itt vagy, nagyon hiányoztál. jött le Hermione az emeletről, és ő is megölelte barátnőjét.

- Mione, nagyon jól nézel ki. Mikorra várjátok a babát? – kérdezte a vendég.

- Nyolcadik hónapban tartok, szerintem hetek kérdése.

- És fiú lesz vagy lány?

- Hermione azt szeretné, ha fiú lenne, és kislányt szeretnék, de végül is mindegy, csak egészséges legyen – mondta Malfoy.

- Veled mi van Luna? – kérdezte a barnahajú boszorkány, akinek szívéből teljesen kiszállt a közel fél órája még lángoló mérge.

- Óh, semmi érdekes. Végre beindítottam a saját újságomat, a Le journal des sorciers et sorciéres-t. Illetve tavaly férjhez mentem.

- Kihez? – kérdezte egyszerre a két vendéglátó.

- Neville Longbottomhoz, ő is az újságnál dolgozik.

- Ez nagyon jó. Gratulálok – ölelte meg ismét a szőke lányt Hermione.

- Ajjaj. Baj van – nyöszörögte Hermione.

- Úristen, mi történt? – ugrott rögtön Draco, mikor meglátta, hogy szerelme arca hirtelen halottfehér lesz.

- Elfojt a magzatvíz. Nem születhet még meg, addig még van egy hónap – szipogta a nő.

- Rá vagytok kötve a hopp-hálózatra?

- Igen, de miért? – húzta fel a szemöldökét a férfi.

- Be kell vinni a Szent Mungóba, nem bízom a mugli korházakban. Ilyen állapotban viszont nem lehet hoppanálni. Nekem kell bevinnem, te még nem jöhetsz. Kérlek, segíts.

A férfi aggódó pillantásokkal segített a két nőnek belépni a kandallóba, Luna kimondta a célhelyszínt, mire eltűntek a lángok között. Draco rettegett egész délután, nem tudott semmit sem tenni, nem mehetett utánuk, csupán számolhatta a perceket, mikor üt végre az óra éjfélt, amikor újra beléphet a másik világba. Az idő csigalassúsággal vánszorgott, mikor háromnegyed éjfélt ütött az óra, kopogtattak a bejárati ajtón.

A délutáni látogatóval ellentétben, most egy szomorú arccal találta szemben magát. Egy feketehajú, hasonló színű köpenybe burkolózó férfi állt a bejárati ajtó előtt. Kifejezése elárulta, nem baráti csevelyre érkezett. A vendég, nem volt más, mint Perselus Piton, a Roxfort igazgatója.

- Draco, nem tudom hallottad-e, de Hermione megszült – mondta rideg hangon.

- Ne ijesztgess Perselus, mi történt? – kérdezte fojtott hangon a szőke férfi.

- Kislányod született, de sajnálatos módon halva született. Hermione magába omlott, teljesen elhagyta az ereje, a gyógyítók azt mondják, hogy depressziós a kicsi miatt. Csupán egy baj van ezen kívül…

- Mi az, hogy ezen kívül, ez nem éppen elég? – üvöltötte fájdalmában Malfoy, mire az emeletről gyermekei sírása hallatszott.

- Sajnálom, nem úgy értettem. De a kisbaba holtteste eltűnt.

- Micsoda? Az meg hogyan lehet?

- Senki sem tudja, de máris eljárás indult az ügyben, a vizsgálatokat Samarish intézi. Fogadd őszinte részvétem.

Draco összeomolva ült le egy karosszékbe, könnyei végiggördültek az arcán, most már nem akarta, hogy az óra elüsse az éjfélt, nem merte látni kedvese fájdalmát, hiszen neki talán még jobban fájhatott. Az idő rekordsebességgel eltelt, mikor kongott az óra, Piton visszatért hozzá, addig újra elaltatta a két gyereket. Öntudatlanul követte egykori tanárját egyenesen a kandallóba, hogy visszatérjen az oly nagyon várt varázsvilágba. Most mégis rettegett, hiszen Hermione ott várt rá.

Következő