Párbajkártya Világbajnokság

2. Rész

Irány Párbajország!

- Mégis miféle ajánlatot óhajt feltenni nekem? – kérdeztem.

- Nos Dénes, mint azt tudod, egyszer már rendeztem párbajkártya versenyt.

- Igen tudom – vágtam közbe – A párbajszigeti bajnokságot, amit Yugi nyert meg annak idején.

- Látom nagyon tájékozott vagy. Minden magyar párbajozó ilyen jó?

- Tudja uram, az a baj, hogy a Párbajkártya nem igazán elterjedt itt Magyarországon. Bármennyire is próbálják elterjeszteni, igencsak kevés játékos kap rá. A legtöbbjük még csak nem is tud róla.

- Ez igazán sajnálatos fiatal barátom. Feltételezem szeretnéd, ha többen párbajoznának.

- El sem tudja képzelni, hogy mennyire. De térjünk vissza arra az ajánlatra…

- Oh igen, parancsolj Dénes – és egy kis borítékot nyújtott felém – a tiéd.

Elvettem a borítékot, majd felbontottam. Majdnem leestem a székrõl, amikor megláttam, mi van benne. Egy meghívó volt a borítékban, mely nekem szólt, hogy kiválasztottak engem, hogy vegyek részt a Párbajországi bajnokságon. A világ legjobb párbajozói vehetnek részt ezen a versenyen. A verseny gyõzteseinek díjai:

1. Helyezett: 15 millió dollár + A párbajkártya világbajnoka cím + egy Káoszt Uraló Sárkány kártya.

2. Helyezett: 10 millió dollár + egy Fekete Fény Lovagja kártya.

3. Helyezett: 5 millió dollár + egy Káosz Sötét Varázslója kártya

- Azt a… nem semmi – jegyeztem meg. Hallottam már ezekrõl a nagyon ritka és értékes kártyákról. Minden létezõ párbajozó próbálja megszerezni õket. Ami nem is csoda, hiszen nagyon erõs kártyák. – Van egy olyan érzésem, hogy nem kevés párbajozó fog elindulni ezen a bajnokságon uram.

 - A párbajvilág legnagyobb képviselõi lesznek ott Dénes. Seto Kaiba, Joseph Wheler, Zane Trusedale, Jaden Yuki, Tea Gardner, és persze Yugi Muto.

 A nevek természetesen nem voltak ismeretlenek. Yugi Muto; a Kártyák királya, Seto Kaiba; a három Kékszemû Hósárkányok birtokosa; Zane Trusedale; a Kiberszörnyeivel; Jaden Yuki; az Hõspakli birtokosa, és végül, de nem utolsósorban: Tea Gardner, akit úgy is neveznek; Az Angyalok Istennõje. És nekem van esélyem talalkozni velük.

 - Ez hihetetlen uram. És mondja, ezen nemcsak profi párbajozók vehetnek részt?

- Profi - Amatõr, ez most senkit se izgat fiatal barátom. Itt ezen a versenyen bárki részt vehet. De miért kérdezed? Amatõr párbajozó vagy?

- Igen. Mint mondottam, itt nem túl elterjedt a Párbajkártya. Ebben az országban nincsenek profi Párbajozók. Ezért is szeretném megkérdezni, hogy engem miért hív meg erre a versenyre.

- Úgy döntöttem, utazok egy kicsit a nagyvilágban, hogy jó párbajozókat keressek. „A nagy erõket néha ott találjuk meg, ahol a legkevésbé keresnénk”. Amúgy mindenkihez egy hónap múlva érkeznek meg a meghívók. Gondoltam, ha már itt vagyok személyesen adom át.

- Uram, ez…

- Ha még egyszer ezzel a „ez nagy megtiszteltetés” szöveggel, esküszöm, hogy képen töröllek, megértetted? – vágott közbe Pegazus.

- Értettem, értettem – válaszoltam. – És hol van ez a híres Párbajország?

- Egy nagy sziget Amerika közelében. Néhány éve vettem meg és csak arra a célra akarom felhasználni, hogy az emberek párbajozzanak ott.

- Érdekes. Hogy lehet eljutni oda?

- Emiatt ne aggódj fiatal barátom. Kaliforniában egy hotelban lesz a találkozó és onnan indulnak a gépek Párbajországba.

- Ön aztán ért a szervezéshez Maximillian úr. Mikor kezdõdik a verseny?

- Két hónap múlva, azaz augusztus 10-én. A többi részlet a meghívón. Számítok arra, hogy ott leszel Dénes.

- Úgy véli, van esélyem a gyõzelemre?

- Igen fiam, szerintem van. Mond csak, mi a foglalkozásod Dénes?

- Szakácsként dolgozok.

- Valóban? Ez nagyszerû, tudod, nemrég ettem ezt az érdekes magyar ételt. Mi is volt a neve, ja igen: Gulyásleves.

- Hogy ízlett?

- Mennyei volt! ha megkérhetlek, megadnád a receptjét? Szeretném, ha a saját szakácsom néha fõzne nekem is ilyet – majd hirtelen telefoncsöngést hallottunk mind a ketten. Pegazus mobiltelefonja csörgött. Elõvette az öltönyébõl és felvette.

- Hallo, öhm… igen… most azonnal? Nem lehetne… Szóval sürgõs? Rendben azonnal megyek, viszonthallásra. Sajnálom Dénes, de most mennem kell, örültem a találkozásnak.

Kezet fogtunk, majd elindult a kijárat felé:

  - Várjon uram! - Szóltam utána - Köszönöm az ajánlatát. A Gulyásleves receptjét majd elküldöm e-mailben. Még valami: Ott leszek a versenyen és ígérem; Nem okozok csalódást!

  - Ajánlom is! – válaszolt mosolyogva – Viszontlátásra!

  - Viszontlátásra!

Amikor kilépett pegazus a szálloda bejáratának ajtaján, majdnem táncoltam egyet örömömben. A világ legjobb párbajozói egy helyen. Akkor nekem is ott kell lennem! – gondoltam magamban.

 Augusztus nyolcadikán este elindult a gépem Kaliforniába. Amint felszállt a gép még utoljára végigéztem szülõföldemen, majd hátradõltem és elaludtam.

 Nem sokkal késõbb felébredtem. Senki sem volt a gépen. Egy árva lélek sem. Majd azon kaptam magam, hogy egy igen furcsa öltözékben vagyok. Olyan Csuhában, amit a papok viselnek. A kezemben egy nagyon furcsa, hullámos pengéjû kardot tartottam. Hirtelen a repülõgép elkezdett rázkódni, majd csak úgy egyszerûen darabokra esett. A gép darabjai lezuhantak a földre, én pedig lebegtem a levegõben. Három furcsa embert láttam közeledni magam felé. Mivel teljesen eltakarta testüket és arcukat a sötétség, nem tudtam, hogy kik vagy mik lehettek. Az egyik egy hosszú botot fogott, mellyel nekem támadt. Felemeltem a kardot és nekiugrottam. A botjából valami energiagolyót rámlõtt, de könnyedén kitértem elõle, majd egy csapással kettévágtam a fickót. Ezután a második rejtélyes alak támadt nekem. Elõvett egy kardot és õ is nekem támadt. Több kardcsapás és ugrálás után végül sikerült a mellkasába szúrnom a kardomat, úgyhogy sikerült õt is legyõztem. Végül a harmadik sötétbe burkolódzó alak ellen én indítottam el a támadást. Ám õ nem mozdult, csak nevetett rajtam, aztán átalakult, egy hatalmas koromfekete Sárkánnyá. Megtorpantam. A sárkány kihasználta ezt, és tüzet okádott rám…

 -NEEEEM!!! – kiáltottam fel. És azután…

 Felébredtem. Csak egy rossz álom volt az egész. A szokásos öltözékemben voltam, a gép pedig tele volt utasokkal. Szinte mindenki aludt. Megnyugodtam, hogy csak álom volt, amit átéltem, de volt egy olyan érzésem, hogy ez egy figyelmeztetés akar lenni. Hátradõltem, hogy újra elaludjak, de valahogy nem tudtam. Úrrá lett rajtam egy olyan érzés, hogy nem lett volna szabad elfogadnom Pegasus ajánlatát.

Folytatása következik….