Greg kopogott.

-Manuela, gyere vacsorázni!

Greg belépett az ajtón. Manuela az ágyon ült, és duzzogott. Greg a legcukibb mosolyával nézett rá:

-Naaa, gyereee, tudod, hogy szeretleeek…

-Gondolom, egy perce még valaki mást etettél ezzel. Szállj le rólam!

-Na jó, akkor éhen maradsz.

-Inkább, minthogy egy asztalhoz üljek azzal a ringyóval. Gondolom, új neki, hogy az asztalon enni is lehet, a szájával meg kaját is rágni, mi?

Greg becsapta az ajtót. Manuela kinyitotta az ablakot, és lenézett. Greg a konyhában elővett egy poharat, megtöltötte vízzel, és megitta. Manuela kidobta a lepedőkötelet az ablakon. Greg észrevette a konyhaablak függönyén keresztül, és visszament Manuela szobájához. Manuela elkezdett lefelé mászni, jó gyorsan, nehogy Greg utolérje.

Greg benyitott a szobába, és odarohant az ablakhoz. Addigra Manuela leért, felkapta a batyuját, és elszaladt.

-Állj meg!-Greg utánamászott. 

Manuela elszaladt, és füttyentett a busznak. Odarohant, és megállt a busz előtt. A vezető észrevette, és megállt.

                                                         *

Greg odarohant, és megállt a busz előtt. A vezető észrevette, és megállt.

-Felszáll?

-Nem, csak a lányom felugrott a buszra, kérem, küldje le.

A vezető Manuélára nézett, aki fintorgott. A vezető bólintott, és becsukta az ajtókat.

-Héééé!

A vezető kinyújtotta a bizonyos ujját neki, és elindult.

-Ez gyerekrablás!

Greg felpattant a motorra és követte a buszt.

-Héééééééé!-kiabálta Haley a ház elől.

-Majd jövök!

Haley idegesen integetett.

Greg gyorsított. A vezető meredeken bekanyarodott. Greg nehezen, de követte. A vezető folyton kanyargott. Greg követte. A vezető megállt, az utasok leszálltak. Greg kereste a lányát, aki nem volt sehol. Felnézett a buszra.

A vezető becsukta az ajtót, és elindította a buszt.

Greg újra követni kezdte. Aztán a busz lefékezett, és Manuela leszállt róla. Greg

Manuela mellé lépett, aki úgy sétált előre, mint egy holdkóros.

-Manuela!

Manuela tovább ment.

-Állj meg, miért mész el, és hova? Hallod?-Greg leszállt a motorról, és megállította.

Manuela tovább sétált, és befordult. Greg megfogta, és megfordította. Manuela kitépte a karját Gregéből, és kinyitotta a kaput.

-Na jó, elegem van!

Greg a hátára vette Manuelát, és elindult vissza a motorhoz. Annabelle kijött Sebastiannal.

-Tedd le!

-Hagyj békén, az én lányom!

-Na ne mondd-bólogatott Sebastian.

-Hagyjatok békén!

Greg fogta Manuelát, és letette a motorra. Felült, és elindult.

-Hagyjál békén, Baquet, le akarok szállni!

Greg az egyik kezével lefogta Manuelát, aki tovább kapálózott, és sikerült legurulnia. Greg megállt, és elkapta. Manuela kitépte magát a kezéből. Greg

újra elkapta, de most úgy, hogy Manuela mozdulni sem tudott.

                                                               *

Egy rendőr arra fordult. Greg felrakta Manuelát a motorra.

-Segítség, segítség!

-Mi van, hazaviszlek-nyugtatgatta Greg.

A rendőr odalépett.

-Jó napot. Eressze el.

-De akkor elmegy.

-Ó, komolyan?

Greg az egyik kezével elővette a papírjait, és odaadta a rendőrnek.

-Ő a lányom.

Greg elővette Manuela TAJ kártyáját.

-Hazudik-vágta rá Manuela.

Greg elővette az összes igazolványt, ami nála volt.

-Ne fárasszon!

-Nézze csak meg!

-Muszáj?

-Amíg nem hiszi el, hogy a lányom, addig igen.

-Na jó, nekem erre nincs időm!

-Remek, akkor, viszlát.-Greg beindította a motort és elvette a papírokat.

-Utállak-morogta Manuela.

                                                       *

Hazaértek. Manuela leült a ház elé. Greg mellé. Manuela arrébb ült.

-Mi a baj?

Manuela felállt, és a ház mögé ült. Greg bement a házba.

-Na, mi volt?

-Á, hülye. Figyelj, lehet, hogy mégsem kéne itt laknod…

-Értem.

Greg a kezébe nyomott egy kis pénzt.

-De...semmi.-Haley felvette a kis táskáját, és meg akarta csókolni Greget.

Greg Haley elé tette a kezét.

-Értem. Akkor megyek is.

Greg leült.

-Nők...Theó anyja bolond, a többieké, pedig megbolondult…Annabelle őrült bűnöző...remek, körülöttem minden nő ilyen…

-Elment?-Manuela belépett az ajtón.

-Igen. Bocsi, most megyek.

-Hova?

-Tudod, van, amikor az embernek le kell innia magát.

-Amiatt az ordas miatt?

-Nem miatta, csak úgy.

-És ki fog vacsorát csinálni?

-Oké, akkor nem iszom le magam, helyette elmegyünk valahova kajálni, oké?

-Ő ugye nem jön?

-Tudod mit, én inkább mégis iszom!

-Oké, akkor nem kérdeztem semmit, gyere, menjünk kajálni.

Manuela felvette a kabátját. Greg becsapta az orra előtt az ajtót.

-Várj, én is megyek!

-Itthon maradsz-válaszolta Greg.

                                                                                  *

Greg felszállt a motorjára. Manuela közben kifosztotta a hűtőt. Greg bement egy kocsmába, és meglátta Haleyt, aki épp berúgott. Elment egy másik helyre. Haley sírva fakadt.

                                                             A másik kocsmában…

-Adjon valami jó erőset, de abból is sokat.

Greg elkezdett vedelni.

-Kérek szépen még ötöt.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Hirtelen egy szállodában találta magát.

-Mi a fenét keresek én itt?

Greg leült, és figyelte a mentősöket.

-Hát ez mi lehet?

-Húsz éves fehér nő. Beszedett egy csomó gyógyszert-jegyzetelte az egyik csendesen.

-Aha. De sz*r neki-fintorogott Greg.

-Szóltak már a nővérének?-kérdezte a másik orvos.

-Maga most kihez beszél?-integetett Greg, de az orvosok nem látták.

-Huúúú... biztos a vakok szállodája.

Annabelle megjelent, és sikoltozni kezdett.

-Na, már csak ez kellett ide-forgatta a szemét Greg.

-Engedjenek oda, a nővére vagyok.

Annabelle velőtrázó zokogásba és neeeeezésbe kezdett. Greg odafordította a fejét, ahova Belle is nézett, és meglátott valamit letakarva.

-Mi ez?

Annabelle nem látta, csak a halott lelógó kezét csókolgatta.

-Mi van, huúúú, Belle, hallassz?

-Adjanak be neki nyugtatót-sólalt meg az orvos megint.

-Basszus, meghaltam, hogy senki sem lát?

-Mért is dobtalak ki?-óbégatta Belle.

-Engem?

-Esküszöm, viszajöhetsz, csak gyere vissza…

-Jajj neee, meghaltam…

-Hagyott egy búcsúlevelet-felelte az orvos.

-Hagytam búcsúlevelet, nem emlékszem, muti…

„Kedves nővérem…”

Belle olvasta a levelet, és zokogott.

„… igazán sajnálom, hogy elrontottam a tervedet…”

-Ezt nem én írtam-morogta Greg.

„… de úgy döntöttem, hogy inkább abbahagyom, mert kicsit sem olyan, amilyennek leírtad…”

-Basszus, Haley…

„… igazán nagyon sajnálom, hogy ki kellett dobnod…”

Greg sírni kezdett.

„… tudom, hogy ennek ellenére is utál engem, ezért szerintem így sokkal jobb lesz mindannyiunknak, így annyira nincs kedvem az egészhez, úgyhogy inkább itthagylak”

-Ne…

„… egyáltalán nincs kedvem úgy folytatni, hogy tudom, hogy utál…”

Greg még jobban sírt.

-„… azt hiszem, beleestem…”

Annabelle is sírni kezdett.

„… ég veled. Nagyon szeretlek, Greg.

                               Haley”

Greg csak nézett maga elé.

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

Greg felriadt.

-Jajj, lehet, hogy mégsem halt meg, meg kell keresnem…

Greg visszament az első kocsmába, de Haley nem volt ott. A csapos megadta a hotel címét, ahol lakott. Elment a hotelba, és idegesen nyomkodta a liftgombot.

-Ne csináld, Haley, kérlek…Gyorsabban már…

A lift megállt. Greg kiszállt, és bekopogott a szoba ajtaján, de senki nem válaszolt. Kinyitotta az ajtót.

Haley az ablaknál állt, és a várost csodálta a pezsgőjével a kezében.

-Haley…

Haley megcsóválta a fejét, és lehúzta a pezsgőt.

-Élsz még, jól vagy, nem szedtél be semmit?

Haley homályos tekintettel bámulta Greget, aztán összeesett. Greg odaszaladt.

-Basszus, basszus, basszus…

-Szeretlek…

Greg odament a telefonhoz, és segítséget kért a recepciótól, és várt.

-Megint miattam…

Haley kezdett sápadni.

-Ne, ne, ne, maradj sötétebb, lélegezz, és ébredj fel…

Megérkeztek a mentők és elvitték.

                                                                                              *

Kijött egy orvos. Greg odarohant hozzá.

-Mi van, túléli, légyszi, mondja, hogy igen!

-Kimostuk a gyomrát

-Jujj, de ugye jól van?

-Bemehet

-Köszönöm.

Greg belépett az ajtón. Haley aludt.

-Huhh, ezt megúsztuk…

Haley ébredezett. Greg odahajolt hozzá.

-Mostmár minden rendben lesz… nem utállak egyáltalán…

-Ki engedte meg, hogy elolvasd?

-Nem olvastam el, vagyis nem is, én álmodtam, és az álmomban Belle olvasta föl, mikor felébredtem, hozzád rohantam…

-Ez gyenge

-De igaz

-Ideküldtek ápolni az idegeimet, nehogy felvágjam az ereimet? Nem kell sajnálnod

-Nem sajnállak

-Kössz. Eszemben sincs tovább szarakodni az életemmel, legközelebb nehogy megpróbálj beleavatkozni a terveimbe!

-De minek halnál meg miattam?

-Hagyj békén. Tudom, hogy utálsz. Láttalak a kocsmában.

-Nem azért mentem el, mert utállak.

-Nem tetszet a kocsma?

-Nem szerettelek volna megbántani.

-Én kezdtem. Megérdemeltem, amit kaptam

-De akkor sem. Én szeretlek, csak nem akartam bajt, Manuela miatt.

-Megértem őt.

-Akkor tudhatod, hogy ő a lányom, és nem akartam, hogy megszökjön.

-Mert szemét vagyok.

-Nem vagy az, és én szeretlek, akkor mi a baj?

-Komolyan?

                                                                   *

                                                                             Egy héttel később…

-Szerintem csinálj úgy, mintha nem  tudnál semmit-súgta Haley Gregnek.

Beléptek az ajtón.

-Szia Haley, rég láttalak-nézett fel Lina az újságjából.-Téged izé… hogy is?

-Greg.

-Persze, bocs. És mi újság?

-Semmi különös, csak jöttünk meglátogatni-csevegte Haley.

-Örülök. Vegyetek kaját. Most kaptam.

-Fagyasztott zöldborsó?-kérdezte Greg.

-Neeeem, szezámmagos gombóc.

Haley kuncogni kezdett.

-Csak nem egy titkos imádó küldte?

-Nem tudom, de életet mentett-Lina letette az újságot.

-Kettőt is.-bólogatott Haley.-Te meg a gyerek.

-Milyen feledékeny vagyok. Mikor visztek haza, úgy unatkozom itt, és nem is vagyok gyogyós.

-Azt se tudod, hol laksz.

-De attól még lakhatok nálatok, mert ti ugye együtt laktok?-kérdezte Lina negédesen.

Haley ingerülten Gregre nézett.

"Elég"

-Öh… Lina…

Lina kétpofára vigyorgott.

-Igen?

-Haley, kérlek, te vagy a barátnője

-Egy nagy fenét vagyok a barátnője!

-De akkor is közelebb állsz hozzá, mint én.

-Ki a férje?

-Tessék?-nézett fel Lina.

-Lina, ez elképesztő, hogy tudtad ezt...Basszus, mindig én szívom meg, minden nő kiszúr velem, azt hiszem, meleg leszek.

Lina még mindig roppant jóindulatúan pislogott.

-Parancsolsz? Miről beszélsz?

-Légyszi, Lina, ne játszd a tudatlant!

Lina tovább pislogott.

-Haley, fordíts már nekem!

-Elegem van a nőkből-kiabálta Greg.

-Ez hülye

-Lehet, de ti tettetek azzá!

-Én?-kérdezett vissza Haley.

-Nem is ismerlek-rázta a fejét Lina.

-Tudom, és nem ismered a lányaidat, meg a fiadat, sem, és nem ismered Theót sem, és nem ismersz engem sem, pedig már tizenegy éve házasok vagyunk.

-Ez elmebeteg. Haley, vidd már ki.

-Te mondtad, hogy csak játssza az amnéziát-súgta Greg Haleynek.

-Naná, nem látod, hogy elmebeteg? Szerinted, mikor unja meg?-kérdezett vissza Haley.

-Most akkor emlékszik ránk, vagy nem?

-Naná

-Akkor meg, Lina, mit kell tenned a hülyét?

-Na jó, elég, kérem, tűnjön el!

Greg lesmárolta Linát. Haley felpofozta, és utána Linától is kapott egyet.