3. fejezet
Furcsa Ókori egyiptomi ruha volt rajtam, és sok arany ékszer. Többek között, a szülinapi ajándékom is. Egy tágas folyosóban sétáltam elõre. A falakat hieroglifák díszítették. Egy hatalmas nagy ajtóhoz értem. Az ajtó mögül kiabálás hangzott. Benyitottam. A látvány, ami fogadott, igen megrázó volt. Yugi, Joey, Tristan, Bakura és Téa holtan feküdtek a földön. Egy alakot pillantottam meg egy oszlop árnyékában.
-Ki az!- kiáltottam, a félhomályba.
-Én.- mondta az alak, és kilépett a fényre.
-Atem?- kérdeztem. Olyan furcsa volt. Õ is tele volt ékszerekkel. De nem az volt a legfurcsább, hanem a hangja. Gúnyosan, és kegyetlenül szólt.
-Igen.
-Mi történt a többiekkel?-kérdeztem Tõle. Egyre jobban féltem. Miért ilyen furi?
-Heh…meghaltak. Jobban mondva megöltem õket.-mondta kegyetlenebbül, mint valaha.
-Az…nem…lehet. A barátaid voltak!-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Ez az igazság. Megöltem õket. Megöltem, ahogy megöllek most téged is!!-kiáltotta, és elõvett egy véres tõrt.
-NEM!!-ordítottam, és el akartam futni, ám körbezárt a sötétség. Nem tudtam merre menjek. Éreztem, hogy Atem egyre közelebb jön. Hirtelen elõtûnt a sötétbõl. Nem bírtam megmozdulni. Csak álltam, és elborzadva meredtem a vértõl csöpögõ tõrre. Atem megállt elõttem. Úgy vert a szívem, mintha ki akarna ugrani a helyérõl. Felemelte a tõrt, és…
-Most meghalsz!-kiáltotta, és a mellkasomba szúrta a kést, egy ördögi kacaj kíséretében.-Én vagyok a végzeted!
Hírtelen felriadtam. Verejtékben úsztam, és szörnyen fájt a mellkasom, a szúrásnál. Ha ez csak álom volt, akkor miért fáj ennyire? Pár perc után a fájdalom enyhülni kezdett, ám visszaaludni nem tudtam. Leültem a laptop elé, és megnéztem az MSN-t. Arra számítottam, hogy senki sem lesz fenn, azonban nagy meglepetésemre Atem fent volt.
Yumiko üzenete:
Hogy, hogy fent vagy?
Atem üzenete:
Nem bírok elaludni.
Yumiko üzenete:
Én sem. Szörnyû álmom volt.
Atem üzenete:
Neked is? Nekem is.
Yumiko üzenete:
Mi volt az álmodban?
Atem üzenete:
Mond el elõbb te.
Yumiko üzenete:
Ok
Yumiko üzenete:
Azt álmodtam, hogy megöltél mindenki, és utána velem is végeztél. Jájj kirázott a hideg.
Atem üzenete:
Én ugyanezt álmodtam, csak az én álmomban te öldököltél.
Yumiko üzenete:
Ez hogy lehet?
Atem üzenete:
Fogalmam sincs.
Atem üzenete:
Mi volt az utolsó mondatom?
Yumiko üzenete:
Az volt, hogy idézem: „Én vagyok a végzeted!”
Atem üzenete:
Nekem is ugyanezt mondtad.
Yumiko üzenete:
Lehet, hogy ez egy jel?
Atem üzenete:
Lehet…
Yumiko üzenete:
Na mind1. Újra álmos lettem. Mek aludni. SZIJJA
Atem üzenete:
Ok szia
Ez nagyon különös. De most annyira álmos vagyok! Majd holnap jobban átgondolom ezt az álmot.
AJÁNLOM AZ OLDALT
