Egyensúly by Natsuki

                         II. fejezet

Tokyo-ban járunk, napjainkban. Az eső zuhog, mindenki megpróbál inkább otthon maradni. Akinek pedig még így is mennie kell, biztos, hogy esernyővel lép ki csak a házából. Egy lány azonban csak hátán a táskájával rohan az esőben. Nem érdekli, hogy esik, csak egy dolog jár a fejében. Minél előbb hazajutni! Ugyanis megemlítem, hogy este 8 óra volt, és hétköznapokon korán haza kellett érnie, hogy tanulhasson.

A lányt Ayumi-nak hívták. Barnás-vöröses haja a háta aljáig ért, és zöldes-barna szeme ijedten nézte percről-percre az óráját. 15 éves volt, de nem épp átlagos ( Hogy miért nem, az még titok! ) , a jegyei pedig  a 4-es határán álltak.

Nem, nem hiszem el! Haza kell érnem! Anyámék meg fognak ölni!

Közben megérkezett a házuk elé.

A kulcsom! Hol van már? Ahh! Megvan! Máskor nem dobom be csak úgy a táskám aljára!

  - Megjöttem!

  - Ayumi! Még is hol voltál? Miért nem kapcsoltad be a mobilod?- borult máris a nyakába édesanyja

  - Csak elmentem - találj már ki valamit… - egy étterembe a barátaimmal, és olyan jó témát találtunk, hogy kikapcsoltam a mobilt, és mire észbe kaptam már ilyen késő volt. Gomen nasai…

  - Többet eszedbe ne jusson ilyet csinálni! Tudod mennyire aggódtunk?! Apád elment körbenézni, hátha megtalál! Mindjárt föl is hívom.

Ayumi gyorsan elsietett a szobájába, közben odarakott egy sziát öccsének és elkezdett tanulni, készülődni holnapra.

                                                  ***

Eközben egy másik időben…

-         Áhhh… Sesshoumaru sama!

Rin éppen egy 5 méteres kígyó elől menekült. Ennivalót keresett, amikor megtámadta.

Rin és a kígyó közé érkezett a megmentő, és egyetlen mozdulattal elbánt a támadóval.

-         Köszönöm, Sesshoumaru sama!

-         Jól vagy?

-         Hai, domo arigatou!

                                            ***

 Egy iskolában éppen most csengetnek ki. Némelyik diáknak ez a tanulás végét jelenti, mint például Ayumi-nak és osztálytársainak.

-         Hé, Ayumi! Biztosan nem jössz velünk?

-         Biztos! Sietnem kell haza! Holnap találkozunk! Sore ja!

Legalább ennyivel megúsztam, végül is telefonon is lehet velük beszélni. Aztán meg otthon is lenyugodnak a dolgok. Jéé! Mi az ott?

Egy szűk utca előtt haladt el, amikor meglátott, egy furcsa kék anyagot a falon. Ami mintha mozogna!

Mi lehet ez? Megyek közelebbről is megnézem!

Kb. 2 lépésnyire megállt tőle, és óvatosan odahajolt, majd úgy döntött, inkább elmegy, mert túl furcsa ez neki. El is ment. Volna. Ha a most már örvénylő anyag be nem szívta volna. Mikor újra kinyitotta a szemeit egy erdőben volt.

Mi ez a hely? Hogy kerültem ide? Álmodom? - megcsípte magát –

Aú! Ez fájt! Nem, nem álmodom. Ez egyszerűen lehetetlen!

Az anyag! Eltűnt! Most hogy jutok haza? Talán valamerre lesz egy város, vagy falu, vagy legalább néhány ember.

És elindult egyenesen előre, hátha talál valakit. Már ment 1 órája, 23 perce és 49 másodperce, amikor egy nyílvessző a feje mellett suhant el és beleállt egy fába, majd kettétört és a vége egyszerűen leesett.

-         Nézzük meg, hátha eltaláltuk!

-         Remélem is mert a gyerekek, már éhesek lehetnek.

-         Nahát! Egy asszony az erdő közepén!

Ayumi még néhány pillanatig a sokk hatása alatt állt, hogy valaki majdnem megölte. De mikor a fák közül kilépett a két férfi, egyből magához tért.

-         Kérem, tudnak nekem segíteni? Egyszer csak egy fura anyag beszívott, és ide kerültem, de még soha életemben nem jártam itt, és segítenek hazajutni? Amúgy ez egy fesztivál, hogy ilyen régies ruhákban vannak?

-         Fesztivál? Nem mondom, hogy gazdag vagyok, de ez egy nagyon új ruha! Inkább a te kinézeted furcsa! Talán szellem vagy? Elviszünk a papnőnkhöz, ő majd megmondja és ítélkezik feletted!

A fiatalabbik hátulról megfogta a karjait, és összekötötte.

-   Hé! Erre semmi szükség! Kérem!

-   Csend legyen! Induljunk!

Mikor a falu széléhez értek az egyik meglátta, hogy valaki a földjén van, és lopja a termést.

-         Odanézz! Valaki dézsmálja a termésünket!

Ezzel mindketten elrohantak, Ayumi-val nem törődve. Ő viszont kapott az alkalmon, és kiszabadította a kezeit. Messziről, látta, hogy akit rajtakapott a két férfi, jóval kisebb náluk, valószínűleg még csak egy gyerek. Még gondolkozott egy kicsit, de mikor meghallotta a gyerek első kiáltását elindult feléjük.

-         Engedjék el! Hiszen ő még csak egy gyerek!

-         Nem a te dolgod! Valakinek a tisztességre is meg kell tanítania, ha a szülei nem tették!

-         Én szóltam…

Majd leütötte az egyiket, de a másik rögtön segítségért kiáltott, és mire a másikat is eltalálta, már egy egész falu rohant feléjük.

-         Mi a neved?

-         Rin.

-         Rendben ne szakadj le tőlem és próbáld tartani a tempót, ha ezt túl akarod élni! – majd meg fogta Rin kezét és elkezdett szaladni-

Viszont minél többet futottak, annál lassabbak lettek, és utolérték őket. Ayumi még gyorsan felkapta Rin-t és maga elé rakta, hogy fusson, de utána éles fájdalmat érzett a tarkóján és elájult…

Folytatása következik!