1. fejezet
2006.12.04. 16:17
Egyensúly by Natsuki
I. fejezet
A középkori Japánban járunk. A kellemes őszi délutánban egy különös csapat jár az erdőben. Elöl megy egy szellem, akinek a külseje rögtön elárulja, hogy nem egy közönséges oni. Hosszú, hófehér haja a térdéig ér, homlokán egy félhold látható, arcán és szemei fölött bordó méregcsíkok húzódnak. Nehéz páncélt és prémet visel. Mögötte egy békához hasonlító szerzet lohol, hozzá képest nagy bottal a kezében, aminek a tetején 2 fej található. Leghátul egy kétfejű sárkány lépdel hátán egy 8 évesnek kinéző kislánnyal. Azt hiszem mindenki kitalálta, hogy Sesshoumaru csapatáról van szó.
Így haladtak tovább, amíg meg nem fordult a szélirány. Sesshoumaru megtorpant.
- Yaken!
- Igenis, nagyúr?
- Elmegyek, vigyázz Rinre, és várjatok meg itt!
Ezzel fénygömbbé alakult és elszállt.
Ez nem lehet… Ő meghalt már…több, mint 200 éve!
Arca egyre jobban kezdett eltorzulni, szemei vörösen felizzottak, de megállította a folyamatot.
Nyugodtnak kell lennem. Ha oda érek megölöm! Hogy mer játszani Velem, a nagy Sesshoumaru-val?! Mégis kin…
Miközben ilyen gondolatok cikáztak elméjében, kiért egy tisztásra, ott pedig nagyon megdöbbentő dolog fogadta.
- Chichi-ue…
- Üdvözöllek fiam, rég nem láttalak.
- Hogy lehetséges ez, azt hittem meghaltál a tűzben!?
- Úgy van. Meghaltam. De kaptam még egy esélyt, hála a Tensaigának és Narakunak.
- Narakunak?- Most még Sesshoumaru sem tudta eltüntetni arcáról az érzelmeit. A kemény álarc helyett a meglepődés ült ki az arcára.
- Félre ne érts, csak annyira veszélyes, hogy visszaküldtek, segítsek megölni.
- Nincs szükség a segítségedre.
- Ez nem sikerült túl meggyőzőre.
- Ha átadod nekem a Sou’unga-t és a Tessaiga-t, könnyedén elbánnék vele! A Tensaiga-t Inuyasha-ra kellett volna hagynod!
- Ezt nem Te döntöd el. És most mit teszel? Megölsz engem 2 kardért?
- Nem. Ha már itt vagy… ne vesszen kárba az erőd. A többiek arra vannak.
- Inuyasha is veled utazik?
- Természetesen nem. Nem utazok együtt egy szánalmas korccsal és annak csapatával.
Ezzel gömbbé változott, és elrepült. Az apja, Inutaishou megismételte ezt a műveletet és követte. De egyszerűen nem tudott rájönni, hogy akkor mégis kivel utazhat együtt Sesshoumaru.
- Yaken mester! Ezt neked csináltam!- Szaladt Rin kezében egy virágkoszorúval Yaken felé.
- Nem kell, te ostoba! Olyan idétlen dolgokra fecsérled az idődet!
De nem sikerült elmenekülnie, Rin rárakta a koszorút, de ettől elég viccesen nézett ki, úgyhogy Rin a hasát fogta a nevetéstől. Ekkor érkeztek meg Sesshoumaruék.
- Se…Se…Sesshoumaru nagyúúúúr! Úgy örülök, hogy visszatértél! Szabadna tudnom, hogy ki az aki elkísért?
- Az apám. Mostantól velünk fog utazni.
- Ez pompás hír nagyúr. Örömmel tölti el szív…
- Szia! Én Rin vagyok. Mi a neved? Te tényleg Sesshoumaru apukája vagy? Hasonlítotok!- Közben Rin odarohant és félrelökte Yaken-t.
- Szervusz! Inutaishou, igen, és szerintem is.
- Apám, ha Inuyasha-val találkozni akarsz még ma estig tedd meg, mert holnap tovább indulunk.
- Akkor most indulok, majd jövök.
Ezután elrepült, Sesshoumaru pedig leült az egyik fa tövébe és elgondolkozott a mai eseményeken.
***
- Inuyasha! Fekszik!
Ezzel egy piros ruhás kutyafülű fiú közelebbről is megismerkedett a… földdel.
- Kagome… Miért?
- Megérdemelted! Olyan ostoba vagy! Nem ölheted meg Kouga-t!
- Muszáj mindig védened?
- Nem védem mindig!
- De igen!
- De nem!
- Khm. Inuyasha szerintem nézz hátra.- szólt Miroku
Hátranézett, majd ezt mondta:
- Ki vagy te?
( Azt hiszem ide illene egy vízcsepp Inutaishou fejére. )
- Én vagyok az apád. ( Darth Vader feeling ;D )
- Én azt hittem meghaltál!- Ezzel Inuyasha odarohant és megölelte.- Örülök, hogy itt vagy.
- Én is, fiam én is.
Ezután leült az egész csapat és egymás után mondták el mindenki történetét.
Folytatása következik!
( Ez amolyan bevezető volt, hogy érteni lehessen a történetet, mint például hogyan élhet majd Inutaishou? Remélem tetszett.)
|