“Utólag
Felnézek,és látom,
hogy süt át
az ablakomon,
a nyári hold,
ilyen szép még nem volt,
nem éreztem rég,
hogy élni ily szép.

A zene szól,
lüktet már,
az éjjeli hold
érzi tán,
azt hogy nem holt
hanem él,
érez s remél.

Rádnézek,
szemed ragyog,
már nem tudom,
ki is vagyok,
csak azt látom,
te vagy akiért
szivem ég.

Érzem már
a bőrödet,
érintem
a lelkedet,
megfogom
a két kezed,
és semmi mást
csak szeretlek.

Itt állsz most,
mint egy szelíd vad,
Itt állsz most,
tudom ilyen vagy,
én látom a szivedet,
tudom,hogy ez jo neked.

Vakitó
fény a két szemed,
ringató
a két szép kezed,
érzem most
hogy csókol a szád,
örökre
igy gondolok Rád!”

"Amíg nem szerettél senkit e világon,
Szabad voltál, mint madár az ágon.
De ha meglátsz egy fiút, ki szemét rád veti,
Ha még nem szerettél, megtanulsz szeretni!
Kínos nyugtalan lesz éjjeled, nappalod,
Feléje fog szállni minden sóhajod.
Bárhogy is szereted, nem fogod őt bírni,
Ha őszintén szerettél, megtanulsz sírni.
Mikor azt hiszed, hogy legjobban szeret,
Szíve érted lángol és reszket,
Akkor meglátod őt mással sugdolózni,
Ha igazán szerettél, megtanulsz csalódni.
Szíved ilyenkor marják az érzések,
Kebled olyan, mint egy feldúlt darázsfészek.
Bár csalódtál benne, nem fogod feledni,
Ha őszintén szerettél, megtanulsz szenvedni."

"Csupa szerelem az életünk,
Élünk, remélünk, szeretünk, s feledünk.
Minden szerelem egy újabb remény,
Egy lehetőség arra, hogy boldog legyél.
Ha úgy érzed,
Az egész világ összefogott ellened,
Egy Társra van szükséged,
Egy Társra, ki nagyon szeret Téged!
Kinek elmondhatod, mi nyomja a szíved,
Bármit mondasz, Ő mindig megért Téged.
S ha a fájdalomtól elered a könnyed,
Egy forró csókkal engesztel ki Téged!

Nincs ennél szebb dolog a világon,
A szerelem egy fényes csillag a hétköznapokban.
Egy csillag mely annyira fényes,
Hogy elvakít mindenkit, de ugyanakkor nagyon kényes.

Vigyázz e kincsre, nagyon vigyázz,
S ezzel a tűzzel sohase játssz.
Csak merülj bele szép szeme világába,
S ajkad forrjon bele szerelmed ajkába!"

„Repülj a felhők fölé,s kérdezz angyalokat,
miért folyik a könnyem, ha meglátom arcodat,
hogy hogy nevetek,mikor könnycseppek zuhataga áztat,
ők majd elárulják,hogy szeretlek,s mikor nem vagy velem várlak.

Repülj a felhők fölé, s kérdezz angyalokat,
hogy miért zárom derekamra karodat,
miért élvezem minden édes érintésed,
mitől figyelem aggódva minden lépésed.

Repülj a felhők fölé, s kérdezz angyalokat,
megkapod a választ, mi készteti ajkadat,
csókokra és bűnös csengésű bókokra,
elmondják az igazat a szívemmel kapcsolatban.

Repülj a felhők fölé, s kérdezz angyalokat,
tudd meg, hogy ég és föld között szüntelen imádlak,
szenvedek nélküled, fáj szívem, haldoklom,
ha nem vagy velem, nincs boldogságom.

Repülj a felhők fölé, s kérdezz angyalokat,
hidd el, nem hazudnak, hisz csak igazat mondhatnak,
megtudhatod bármire a választ,
s tudom, belátod majd, hogy igazak a vágyak.”

„Egyedül...vagy vele?
Egyedül semmi sem olyan szórakoztató,
Egyedül minden oly mulandó,
Egyedül semmi sem olyan érdekes,
Egyedül minden oly természetellenes,
Egyedül semmi sem olyan boldogító,
Egyedül minden oly elszomorító.
Egyedül bárhol vagy borzasztó,

De ha vele vagy minden irtózatosan jó,
Minden vicc a világ legjobbja,
Minden pohár víz isteni manna,
De ha egy pillanatra is más nőt néz,
Szívedet tépdesi a kétségbeesés…
Ha kicsit belegondolsz nevetséges...
Mi ő neked? Megkérdezik tőled...
Elgondolkozol, megértetni nem vagy képes,
Csak tudod, érzed belül, hogy a mindened...!”

"Vágyom rá, hogy megérints gyengéden,
hogy úgy ölelj, ahogy még senki sem!
Vágyom rá, hogy úgy csókolj, hogy a
szívem verjen hevesen, hogy érezzem,
Ez az igazi szerelem!"

"Becsukom szemem...
Becsukom szemem, és máris látom
Mint névnapodon, ébren is álom
Csillan a fény gyönyörű ruhádon
És az a mosoly édes kis szádon
Lágy szellő fújja kibontott hajad
Ilyen szépnek még sosem láttalak
Ott, akkor, majdnem… megcsókoltalak
Veled álmodtam megint,
Hiányzol, mint rendszerint
Nézem képed, mosolyod
Szívem máris úgy dobog
Ez a pár nap elszalad
És én újra láthatlak?!
Hideg van kint, szívem meleg
Ha akarod, érezheted
Ezt a lángot, forróságot
Számtalan, szép, éji álmot
Bárcsak foghatnám kezed
Nézhetném két szép szemed
Bízz bennem, hisz ismersz már
Óvlak és vigyázok Rád
Nagyon nagyon szeretlek
De csak addig mehetek
Ameddig megengeded
Tiszteletem jele ez
Ha bánt valami, gondolj rám
Mondanám, hogy bújj hozzám
Átölelve tart karom
Messze száll minden bajod
Tudod én ezt így hiszem
Segíthet egy érzelem"

"Mindig várlak
Szívem mélyén mindig várlak
Örülök, ha néha látlak
Nagy ajándék vagy nekem
Talán meg sem érdemlem
Csillag vagy fenn az égen
Egyszer talán elérem
Fényed majd rám is ragyog
Kezem Te is megfogod
Érzed, hogy a szerelem
Szétárad a szívedben
Így lesz, talán, nem tudom
Mondd, hogy nem csak álmodom!"