A sötétség határán
2006.11.07. 14:50
A sötétség határán
Most is érzem ereimben a gyilkos tűz lobogását, Mitől felbomlik minden,s tekintetem messze száll, Ó, igen! az őrület, rajongás, Ami egyre hív, s nem enged el soha már.
Az a démoni erő, ami oly könyörtelen, Agyamba tolakszik, kifordítja életem, Menekülni nem lehet, Ha elkapott, megöl s eltemet.
Eltemet, kiás, megérint és új életet ad, Szemembe néz és jegesen kacag, Tudja: csak ő van nekem, más nem maradt, Szemébe nézek s végleg elragad.
Ott vagyunk, mi ketten, a sötétség határán, S a felséges csöndet megtörve rám kiált: Új ember! Ez a tied! Vidd hát! És magammal visszahoztam a félhomály aranyát. by Silme Betty
következő
|