-Hol van?

-A szobájában.

Greg bekopogott.

-Én vagyok itt, apád.

 Theó gúnyosan horkantott.

-Mit akarsz? Már beszéltem Miával.

Greg Miára nézett. Mia intett, hogy folytassa.

-Beszélnünk kell-hárman.

-Jól beszélgettetek rólam, mi?

-Kérlek, engedj be, és megbeszéljük a Miás ügyet, oké?

-Most már így hívjuk? A Miás ügy?

-Theó, kérlek, ne csináld, engedj be. Most!

Theó beengedte Greget.

-Végre!

Theó becsukta az ajtót Miáék mögött. Greg leült az ágyra.

-Szóval Mia a úgymond az anyád, fiam, és ezt el kell fogadnod.

-Hagyjál békén!

-Fiam, akkor mit csináljak veled, mondd meg! Ha nem térsz észhez, anyádhoz költözöl!

-Király! Mikor mehetek?

-Megbeszélem anyáddal.

Greg és Mia kimentek.

-Mia!

-Szóltál?

-Szerinted jól döntöttem? Talán ott észhez tér, nem?

-Ő akart elmenni. Ez borzalmas.

-Az, nem hittem volna, szörnyen konok.

Greg dühösen leült a nappaliasztalra.

Theó kijött.

-Fiatalúr, na mi van?

-Bocsánatot kérek. Nagyon bunkó voltam.

Mia abbahagyta a törölgetést, és kijött a konyhából.

-Nem bunkó, csak butus. Igaz, Greg? Greg!

-Ugye nem pakoltok ki?

-Nem persze, családi titok, oké?-vigyorgott Mia.

-A házból?

-Persze hogy nem, fiam.-Greg felvette az újságot, és mögé bújt.

Theó intett Miának

-Megnézem, van-e még sonka a frigóba.-Mia visszament a konyhába.

-Szeretlek, bár ez most irdatlan hülyén hangzik.

-Én is fiam nagyon-Greg megölelte Theót.

Theó az ölébe ült.

-Nagy bajba kevertelek.

-Semmi baj, súrlódni mindenkinek kell.

-Kint kéne aludnom a kutyaólban.

Greg felvette, és bevitte az ágyába.

-Mia nagyon utál?

-Ne beszélj hülyeségeket –Greg betakarta.-Nem hiszem. Aludj.-Greg megpuszilta, és kiment.

Theó sírdogált. Greg lement Miához.

                                 *

Greg lement Miához. Mia ránézett.

-Mi van?-kérdezte Greg.

-A számból vetted ki a szót, ma cherie.-felelte Mia gúnyosan.

-Lefektettem és megnyugtattam...remélem

-Reméled? Ennyi?

-Hát most mit mondjak, reméljük, minden rendbe jön.

-Greg! Reméljük? Csak reméljük, mióta filozofálgatsz? Vagy mióta filozofálgatok én? Áh semmi, össze-vissza ugatok.

-Most más dolgunk van.-Greg felemelte Mia haját, és közelebb lépett.

-Igaz. Naaaa, mi van, hiányzom? Őőőő, Greg… Greg, ne!

Mia arrébb lépett, és megigazította a haját.

-Na jó, igazad van.-motyogta Greg.

-Tudod, gondolkoztam

-De egy kicsit se…

-Én… én nem akarok több gyereket.

-Mi? Jó gondoltam, hogy várni akarsz, dehogy egyáltalán ne… Nem akarsz lurkót?

-Nem.

-Na ne, Mia, ne csináld már, és akkor mi van, ha becsúszik?

-Nem fog, hacsak valami csoda folytán nem.-csóválta a fejét Mia.

-Mert, mit tervezel, én nem védekezek, az tuti.-morogta Greg.

-Főleg ha nincs mikor, mi?

-Tessék, azt viszont pláne nem, fiatalok vagyunk, és nem akarsz…

-Talált.Nem kényszeríthetsz rá, vagy meg akarsz erőszakolni, Baquet?

-Nem, de az ember nem tud parancsolni az ingereknek és az érzelmeknek.

-Az te vagy

-Nem így van, te se tudsz sokáig, hidd el, egy idő után már ha csak megcsókollak, beindulsz.

-Megyek aludni, és ne próbálj hatni rám. Nem kellenek nekem selejt, meg nem született gyerekek.

-Hehe vicces vagy, de szeretkezni akkor is fogok veled!

-Az már a te dolgod. Jó éjt.

-Megyek én is!

                                                                 *

-Jó reggelt!-Greg belépett a konyhába.

Mia felvágott egy epret.

-Neked is. Hogy aludtál?

-Elég rosszul, mert amikor felébredtem, hiányzott valami.

-Milyen kár. Kérsz kávét?-Mia kivett egy bögrét.

-Aha, de meg sem kérded, mi volt az?

Mia sóhajtott.

-Na?

-Hát te, édes.-Greg megpuszilta Mia száját

-Ki gondolta volna?

-Ha kész vagy, mehetünk?

Mia értetlenül nézett.

-Tudod, kórház, ma műtik a gyereket.

-Óh, hát persze.-Mia leverte a csészéket.

-Nana, nyugi, nem lesz semmi baj.-Greg megsimogatta az arcát- Sápadt vagy, nehogy bajod legyen.

-Csak fáradt vagyok.

-Az nem jó, az én hibám?

-Már nem.

                                     *

-Már bent van.

-Jajj, doki, ugye minden oké lesz?-kérdezte Greg.

Miát a sírás kerülgette, és kétségbeesett hangon megszólalt:

-Kérem, tegyen meg mindent.

Mia sírva Greghez fordult, és megölelte. Az orvos elment. Greg leültette Miát a székre, és elrohant egy kávéért.

-Tessék és próbálj megnyugodni!

-Nem iszom meg. Bírom.

-De muszáj, különben összeesel az idegtől. Na jó, azért itt lesz, jó?

-Szeretlek

Greg mellé ült és átkarolta.

-Én is téged, nagyon-Greg megpuszilta Mia homlokát

-Látod, nekünk soha nem lesz normális gyerekünk.-szipogta Mia.

-Ne mondj ilyeneket, ez nem igaz, lesz normális gyerekünk. Nem is egy. Nem fogok veled vitatkozni, de ne ásd el a dolgot, mert most kicsit borús a dolog.

-Imádlak, okostojás, de nem gondolom meg magam.

-Mondom, nem vitatkozom ezen. Na gyere ide!-Greg szorosan átölelte, és megsimogatta a hátát-...nyugi.

-Annyira utálom magam.

-Jajj, miért, édes?

-Mert nem vagyok normális gyereket csinálni.

-Blablabla, ne beszélj hülyeséget, szerinted az anyám mit mondhatott, mikor megszülettem és megnézett? Na ugye, azt mondta, ez se lesz normálisabb, mint az apja.

Mia nevetett. Az orvos kijött. Gregék felálltak.

-Nos…-Luis nem jött közelebb, mintha tartott volna Gregéktől.

-Nos, mi van, mondd már, megműtötték, és?-kiabálta Greg.-Él még, megmarad, mondd már!

-Mindent megteszünk érte, ha már… nem sikerült

Miát az ájulás kerülgette

-Tessék?

-Sajnálom.

-Sajnálod, ez nem sokat ér, ha gyerekem meghal!

Mia lefogta Greget, hogy nehogy nekimenjen Luisnak.

-Higgadj le!

-Könnyű azt mondani-dohogta Greg.-Mikor láthatjuk?

-Most? Tilos. Menjetek be. Arra.

Beléptek. A gyerek feje be volt kötve.

-Istenem...milyen sápadt- Mia alig mert odanézni.

Greg átölelte.

-Ccssss...rendbejön, hidd el!

Mia megcsókolta.

-Haza akarok menni!

-Rendben, most úgyse tudnák sokat tenni, és neked is jobb lesz.

                                               *

-Meddig akarsz még ilyet játszani? Teljesen megőrítessz.

-Amíg akarok.

Greg vadul megcsókolta.

-Remélem nem sokáig tart ez nálad.

Greg keze a ruha alá csúszott. Mia benyúlt Greg fölsője alá. Greg levette Mia fölsőjét, és a nyakát csókolta. Mia is, és elkezdi kiszedni az övét. Greg levette a farmert Miáról, és felkapta. Bevitte, és letette az ágyra.

-Várj… egy perc-Mia felvette a táskáját, és kiment a fürdőbe.

-Mire? Mit csinálsz?

-Egy perc!

-Mit csinálsz, édes, ne várakoztass!

Greg utánament, és benyitott.

-Héj, szépfiú… Mia a háta mögé rakta a kezét.

-Hát te mit csinálsz?...mi van a kezedben?

-Mi lenne, semmi…

-Na persze-Greg odahúzta magához -Na gyerünk, hadd lássam!

Greg elhúzta Mia kezét, és próbálta szétbontani, és végre sikerült.

-Ennyit a gyerekekről. Mondd, miért csinálod ?

-Mert! Add ide! Az enyém!

Greg felvette a dobozt a földről, és lehúzta a wc-n

-Te egy görény vagy!-Mia kifelé indult.

-Állj csak meg-Greg visszahúzta-Mi elkezdtünk valamit az előbb...ugyebár. Nekem így rémlik.

Megint elkapta, az ágyra tette, majd megcsókolta. Mia felkelt, és felpofozta.

-Majd ha fagy.

Greg megfogta kezét, és a párnára nyomta.

-Nyugi édes, nincs semmi baj.

-Dehogy nincs. Mi egyáltalán nem értjük meg egymást. És én nem is akarok…

-Ez egyedül csak a gyerek témára igaz, és akarsz, csak rád jött a makacsolhatnék.

-Nem, rád jött. Mindent tönkretettél.

-Mivel hogy kidobtam azt a szart, tudd meg, hogy amellett is teherbe lehet esni, csak akkor a gyerek nem lesz normális, akkor meg megint kiakadsz.

-Oké, ha én nem csinálhatok semmit, mert Monsieur Baquet megtiltja, tegyél te.

-Én mondtam, hogy nem fogok, 1. mert utálok gumit húzni, olyan, mint zokniban lábat mosni, 2. mert akarok gyereket.

Mia simogatta az arcát.

-Nanaa, édeeeeeeeees…

-Neeeeeemm, meg mondtam, vagy simán szeretkezünk, vagy sehogy.

Mia leült, és duzzogott.

-Utállak. Nem is szeretsz engem igazán.

-Dehogynem, csak te megmakacsoltad magad ezzel, és próbállak észhez téríteni, hidd el, gyönyörű gyerekeink lesznek még, és olyan szépek lesznek, mint az anyjuk.

-Nem érdekelsz!

Mia lefeküdt aludni. Greg odabújt.

-Duzzi-duzi-duzi-és csókolgatta a nyakát.

Mia húzta a száját

Greg benyúlt a póló alá, és megcsikizte. Mia rácsapott a kezére.

-Mi az, cicám, tetszik?-kérdezte Greg és puszilgatta.

-Mikor aludhatok?

-Ha így folytatod, nem fogsz, és nálad sokszor a nem igent jelent, de én így is imádlak, szeretlek.

Mia megunta, és lelökte magáról.

-Na jó, feladom-Greg és kiment a nappaliba aludni.

-Végre! Szólj, ha meggondoltad magad!-Mia dühösen felállt.-Hülye,makacs szamár! Miattad, kell veszekedni!

-Hagyjál békén, aludni akarok.-Greg a fülére húzta a párnát.

-Mert nem hagysz a hülye kölykeiddel!

-Te, pedig a hülye védekezéssel!

-És?

-Nincs és, jó éjt van!-Greg mérgesen megfordult.

Mia sírdogált, aztán elaludt.

-Na jó, kicsit hadd főjön a levébe egy kicsit.-Greg a plafont bámulta. Mia elaludt. Greg halkan beosont, leült az ágy szélére, és nézte Miát. Mia arca vizes volt.

Greg lágyan megtörölgette Mia arcát a könnytől. Mia szipogott. Greg lágy puszit lehelt a szájára. Mia is álmában.

                                                                  *

Greg kinyitotta a szemét, és átnyúlt a másik párnára. Kinyitotta a szemét. A szobában rajta kívül nem volt senki. Felkelt, és meg akarta keresni Miát, de nem találta sehol.

Bement a fürdőbe, de nem talált senkit, kezdett ideges lenni. Szétnézett a házban, de sehol senki.

-Mia!

Nincs válasz.

-Fenébe! Hol lehet, elment, vagy baja van…

Theó megjelent a lépcső tetején holdkóros tekintettel.

-Mit üvöltesz? Aludni akarok! Egyébként is elment reggel, úgyhogy jó lenne, ha kicsit csöndben maradnál!

-Elment? Hová?

-Nem tudom, de bőgött.

Greg elrohant, és besietett a kórházba, hátha ott lesz, de ott sem volt, és sehol sem. Greg kiment a korházból, és idegesen kocsikázott, keresve Miát

                                                                *

Estére hazaért, és ott találta Theót, aki sírt.

-Theó, mi a baj, miért sírsz?

Theó kikapcsolta a tv-t

-Mi van, miért kapcsoltad ki hirtelen?

-Meguntam. Csak… hiányzik Mia.

-Nem jött haza, a fene, na nyugodj meg, és hidd el, nekem is, főleg, hogy nem tudom, merre van.

-Én...megyek aludni

-Jól van, menj csak!

Leült a kanapéra, és maga elé nézett, eszébe jutottak a régi idők, és sírni kezdett.

-Hol vagy, szerelmem?

Theó sírva fakadt. Greg keresni kezdte a távirányítót, aztán elunta, és benyomta a tv-gombot.

Theó kikapcsolta a kezében lévő távirányítóval.

-Héj, ez mi volt?-Greg megint bekapcsolta.

Theó ki, Greg be, Theó ki.

Greg megvizsgálta a tv-t, aztán hirtelen gyanakodva megfordult.

-Hát te szórakozol, add ide a kapcsolót, most!

-Nem!

-Ne szórakozz, mert nagyon nem vagyok jó kedvemben, add ide!

Theó sírva fakadt, és elszaladt.

-Most mi bajod, ne sírj, már nekem is hiányzik, vagy van valami más is? Theó, hé, mi van, mondd el?

-Semmi!

Dörömböltek. Greg kinyitotta, Sophie a nyakába borult.

-M van, most te is, na te miért sírsz, rossz előérzetem van…

-Mia! A vonat...

-Tessék? Milyen vonat...?

-Elütötte…

-Te jó ég, hol van most, él még?-Greg irdatlanul megrázta Sophiet.- Mondd már?

Sophie a fejét rázta.

-Tessék, hazudsz, az nem lehet!

-Megtaláltak a táskáját a vonat előtt, és a...a testét is…

-Beszélj már érthetően, mi van vele?

-Halott.

Greg megszédült, forgott vele a szoba.

-Hogy mit mondtál…

-Greg…

-Hagyjál békén, kérlek, menj el, egyedül akarok lenni, vidd el Theót is kérlek.