-Minden oké, doki?

-Nem teljesen.

Greg elsápadt.

-Mi történt?

-Kimostuk a gyomrát.-lapozgatta Luis unottan a jegyzeteit. Greg legszívesebben felképelte volna.

-És a baba?

Luis felnézett, és megcsóválta a fejét.

-Nem.

-Te jó ég, elment?

-Már nem élt.

-Ohhhh istenem-motyogta Greg könnyekkel a szemében-És még Miának is el kell mondanom, bele se gondolok, mit fog reagálni…

-És még ki is kell majd vennünk, különben ő sem éli túl.

-A gyereket vagy a méhét?

-A a gyereket.

-Kérem, doktor úr tegyen meg, a mindent a feleségemért!

-Most bemehet egyikük.

Greg becsukta maga mögött az ajtót.

                                             *

Greg megsimogatta Mia arcát. Mia ébredezett.

-Szia, hogy vagy, nagyon ránk ijesztettél!

-Menj innen. Kopj le.

-Mia, ne csináld, aggódtam érted.

Theó belépett.

-Gyere fiatalúr-nevetett Greg.

-Kimész?-kérdezte Theó félénken.

-Persze.-Greg megsimogatta Theó haját, és kiment.

-Hogy vagy?

-Elég szarul.

-Sajnálom Mia. Az egészet én csináltam Greg nem csinált semmit, bocs.

- Megkért, hogy védd meg? Ez aztán az érett, felnőtthöz méltó viselkedés! Gratulálj neki a nevemben!

-Nem, Mia, tényleg én voltam, a fülbevalótól a csokorig.

-Elmesélte?

-Nem, mert én, csináltam a fülbevalót akkor raktam oda, amikor bekéredzkedtem a füzettel.

-Te nem vagy ilyen.

-Tudom, de féltékeny voltam, mert folyton nyaljátok-faljátok egymást.

-Tűnj el innen! Nem akarlak látni!

-Bocsi, remélem, megbocsátasz egyszer.-Theó kiballagott.- Bemehetsz.

                                                *

-Na hogy fogadtad?

-Rosszul.-morogta Mia, miközben háttal feküdt Gregnek. Greg körbe akarta sétálni.-Ne gyere ide! Nem akarom, hogy ilyen állapotban láss!

Greg maga felé fordította Miát. Mia eltakarta az arcát.

-Na, semmi baj nyugodj meg, ne sírj!-Greg elővett egy zsebkendőt a zsebéből, és odaadta Miának.

-Megint nem hittem neked-szipogta Mia.

-Tudom, de megbocsátok és nyugodj meg-Greg átölelte Miát.

-Annyira sajnálom!

-Ccsss...semmi baj-Greg  megsimogatta a haját.

-Látod, milyen hülye feleséged van! Meg sem érdemellek.

-De én így szeretlek, és ha itt tartunk, én is megkérdezhetném magamtól, hogy megérdemellek –e.

-Ez nem igaz. Te nem gyanúsítottál meg.

-Tudom, de eléggé féltékeny voltam.

-Mi történt?

-Hogyhogy mi, bevettél egy csomó gyógyszert!

-Jééééééééééééé, komolyan? Nem mondod! Mi történt?

-Kimosták a gyomrod és... És...és…-Greg szeme kezdett savószínű lenni.

-És mi? Szedd már össze magad, az isten szerelmére!

-Nem könnyű, a baba...meghalt.

-Hazudsz! Menj innen!

Mia elkezdte ököllel ütni Greget.

-Nem, Mia, bár úgy lenne, nincs meg!

Greg megpróbálta lefogni Miát.

-Nyugodj meg, az orvos mondta, kérlek, Mia!

-Tűnj el, takarodj innen, nem vagyok rád kíváncsi! Gyűlöllek, hazug szemétláda!

-Ha megnyugszol, kimegyek oké? Cssssssssss...idehívom az orvost, hogy tőle halld!

Mia erre még jobban tépte Greget.

-Takarodj! Fordulj fel!

-Az Istenért Mia még rosszul leszel!-Greg dühösen felállt, és kiment az orvosért.

                                                     *

-Kérem, doki, menjen be, és mondja el neki maga is, adjon neki nyugtatót! Teljesen kivan!

-Mi történt?

-Elmondtam neki, és teljesen kiakadt, kérem, segítsen!

Az orvos benézett.

-Dehát alszik!

-Biztos, nem lehet, hogy elájult, az előbb még vert?

-Menjünk be!

Beléptek a kórterembe. Az orvos Miát nézte.

-Talán alszik. Vagy ébren van. Talán csak tetteti. Az is lehet, hogy nem akar beszélni velem.

-Vagy velem.-vágta rá Greg.-Lehet, de kérem szépen, menjen oda, és mondja el, biztos hallani fogja, még ha nem is reagál.

-Előbb talán maga, mégiscsak…

Greg közelebb lépett az ágyhoz.

-Itt a doki, Mia!

Mia szuszogni kezdett.

-Hallod, kicsim, itt a doki!

Mia összeszorította a szemét. Greg intett az orvosnak.

-Kisasszony! A gyerekről van szó.

-Mit akar?

-Sajnos meghalt és ki kell vennünk, különben ön is meghal, nagyon sajnálom, de ki kell vennünk a babát, mert ön életveszélyben van!

-Nem hiszem.

-Értse meg, a gyermek meghalt, és ön is megfog, ha nem vesszük ki!

-Nem engedem, hogy ezt tegyék velem!

-De asszonyom, az élete!

-Drágám, kérlek!-csatlakozott Greg.- Kérlek, Mia, lesz még gyerekünk, esküszöm!

-Blablabla! Nem érdekel!

-Nem érdekel és én?

-Teh...se nagyon.

-Akármilyen makacs vagy én nem hagyom, hogy meghalj!

-Dögölj meg! Remélem, lelövöd magad!

-Persze édes, én is szeretlek!-sóhajtotta Greg.- Rendben aludj egy kicsit, remélem, legalább észhez térsz.

- Persze hogy megkönnyítsem a dolgod, azt várhatod.-Mia a fejére húzta a párnát.

-Fejezd be, ne légy gyerek, Mia, nekem is fáj!

-Lálálálálá!

-Hogy lehetsz ilyen, az istenért? Na jó én ezt nem bírom, kimegyek!

Kilépett a gyerekeihez.

                                                                    *

-Na?-kérdezte Hercegnő.

-Káosz, nem akarja tudomásul venni.

-Miattam őrült meg-csuklotta Theó.

-Akkor se te, inkább én, meg az, hogy meghalt a gyerek, nagyon akarta, és persze én is, de ő jobban, szóval érted.

-Szerinted mikor…

-Annyiszor idegesítette fel magát, hogy nem sejtelmem sincs. Akármikor vége lehetett.

-Hazamegyünk?-ásította Hercegnő.

-Nem mész be anyádhoz, biztos örülne neked! Ki tudja, lehet, hogy te meg tudnád vigasztalni.

-Á, nem. Majd pont engem akar oda!

-Mert?

-Álmos vagyok!

-Na jó, akkor menjünk!

-De én visszajövök, nem hagyom egyedül. Úgyhogy Sophie nénikétekhez mentek.

-Minek?-kérdezte Hercegnő.

-Ki fog ugrani a bőréből. Menjünk Bellékhez!

-Aludni nem hagylak titeket felügyelet nélkül! Jó, akkor oda!

                                                        *

-Te milyen egy kis tetű vagy, még ilyenkor is csak a magad hasznát lesed!

-Kössz, hugi ezt megérdemeltem!

-Srácok! Hagyjátok abba!-kiabált hátra Greg.

-"Menjünk Bellékhez","Menjünk Bellékhez", Hogy bámulhasd azt a bárcást?

-Apa, agyon üthetem?

-Elég legyen!-Greg lefékezett.-Kiszállás!

Kiszálltak az autóból. Greg csöngetett. Belle jelent meg az ajtónyílásban.

-Hát ti? Ugye nem akarod ide parkolni őket?

-Ami azt illeti, de, baj?

-4 testvéred és anyád van, de nem. Gyertek be!

A gyerekek beandalogtak a műrózsás ajtón.

-Köszi, Mia korházban van, és ott éjszakázom.

-Ha már úgyis rokonok leszünk, legalább viseljük el egymást, igaz? De ugye tudod-Annabelle közelebb hajolt-… hogy bármikor szívesen látlak itt éjszakára. Sebastian épp nincs most itthon, és ez előfordul néha, és olyankor egyedül alszom, ami eléggé nem jó.

-Hát, kössz. Talán majd egyszer élek vele. Legyetek jók, na rohanok!

Feltépte a kocsi ajtaját, és nagy levegőt vett. Ez a nap csupa meglepetés. És még nem is ért véget.

                                           *

-Szia, hogy vagy?-kérdezte Greg.

-És te?

-Én nem számítok, te vagy a fontos!

-Azt akarom, hogy gyere ide! Most!

Greg leült az ágy szélére.

-Gyere-gyere!

Greg közelebb hajolt, mire Mia lekapta, aztán nevetni kezdett.

-Jól vagy? Mi történt, vigyor szirupot kaptál?-kérdezte Greg.

-Kellessz.

-Most? Mikor...a baba…

-Igen, most. De el is mehetsz, most. Legalább tudni fogom, mennyire odavagy értem.

Greg hevesen megcsókolta. Mia is, és az ágyra húzta. Greg vetkőztette Miát. Mia vigyorgott, és simogatta az arcát. Greg megcsókolta a kezét…a száját...a nyakát...a vállát…a melleit...és a hasát. Greg levette a ruháját, odabujt Miához, és megint elkezdte ugyanúgy csókolgatni.

-Szeretlek, szeretlek, szeretlek.-suttogta Mia.

-Én is téged tiszta szívből.

-Azt látom. Ugye itt leszel velem holnap is?

Greg felnézett, a kezébe vette a felesége arcát, és megsimította, majd lágy, megnyugtató hangján így szólt:

-Persze, hogy itt leszek.

-Holnap vágnak szét.

-Ne is mondd, tiszta ideg leszek, már most is az vagyok kicsit, nehogy itt merj hagyni, már most szólok!

-Itt alszol?

-Nem, Bellenél, persze, hogy itt!

Mia hozzábújt. Greg megsimogatta a hátát.

-Mért jöttél vissza?

-Ez egy nagyon hülye kérdés, nem tudnék otthon békésen aludni, miközben te itt vagy, és…

-És?

-És elveszíthetlek, és azt nem bírnám ki.

Mia megsimogatta Greg haját.

-Én se.

Greg lágyan megcsókolta.

-Köszönöm, hogy visszajöttél hozzám.

                                                                   *

Kinyitotta a szemét, és óvatosan felkelt, és betakargatta Miát. Felvette a gatyóját a földről, és magára kapta. Elgondolkozva nézte Miát, és megsimogatta a haját, mikor hirtelen Mia dobálni kezdte magát

-Greg, ne menj el… Greg…

Greg lefogta Miát, és a füléhez hajolt.

-Nyugodj, meg itt vagyok, és nem engedlek!

-Ne!-Mia álmában sírdogálni kezdett. Greg magához ölelte.

-Ne sírj, csssssss...nyugodj meg!

Mia felriadt.

-Nyugodj meg, minden oké? Nagyon rosszat álmodtál, nem akartad, hogy elengedjelek.

-És ugye nem is fogsz?

Az orvos belépett.

-Idő van.

-Rendben, de vele mehetek, doki?-könyörgött Greg.-A a műtőbe, kérem, nem lábatlankodom, esküszöm

-Hová, kérem? Ez tilos. Várakozzon itt.

Greg Miára nézett.

-Nem látlak többé.-szipogta Mia.

-Dehogynem, kihoznak a műtőből, és mikor felébredsz, az én sápadt képemet fogod látni! Sajnálom kicsim, nem mehetek be, megvárlak itt, jó? Hidd el! Nyugodj meg-Greg megpuszilta Mia arcát.

-Ég veled!-Miát eltolták. Greg hirtelen utánuk rohant.

-Kérem, doktor úr, mindenképpen hozza vissza nekem élve!

                                                                    *

Greg felpattant.

-Doki ugye minden rendben?

-Igen…

-Bár?

-Még nem ébredt fel.

-Akkor hogy van miden rendben?-kiabálta Greg.- De fel fog, ugye doki?

-Remélem.

-Mi az, hogy reméli, tudja már, az isten szerelmére, maga az orvos! Engedjen be hozzá azonnal, éreznie kell, hogy mellette vagyok!

Greg berohant, és meglátta a sápadt, eszméletlen Miát, odament hozzá, és megsimogatta, közben könnyek gyűltek a szemében.

-Istenem, Mia, kérlek szépen, ne hagyj itt, még ha hülye liba is vagy.- zokogott Greg. Theó belépett. Greg nem vette észre.

-Ó, bocsánat, én csak...

Greg megtörölte a szemét.

-Hát te, fiam, gyere be!

-Gondoltam, megnézem. Mi történt?

-Hát nincs jó színben, sajnos. Most hozták ki a műtőből, és nem ébred föl.

-Kómás? Mit csinálunk?

-Nem tudom, remélem nem. Én mellette maradok, hátha felébred!

Greg megfogta Mia kezét. Mia megszorította a kezét. Greg felnézett.

-Mia, kicsim, ébren vagy?

Mia keze leesett.

-Istenem, ne tedd ezt, ébredj fel!-Greg megint megfogta a kezét. Mia is. Greg elmosolyodott.

-Greg…

-Itt vagyok.

Mia visszaaludt. Greg megsimogatta az arcát, és kicsit nyugodtabb lett.

                                                            *

                                        Néhány hónappal később…

-Ma is bent van, mint mindig, és ül az ágyadnál. Már teljesen el van keseredve. Csak néz összetörve. Vicces egy alak vagyok, mi?

-Greg…

Greg felállt.

-Mia, itt vagyok!

Mia kinyitotta a szemét.

-Mondtam, hogy mikor felébredsz, az én sápadt képemet fogod látni!

-Szegény én-nyöszörögte Mia.

Greg felnevetett.

-A humorod megmaradt ez jó jel.

-Hol vagyok? Fáj a fejem.

-A korházban már jó ideje. Nemsokára, csak megvizsgál az orvos.

-Haza akarok menni.

-Hívom az orvost jó?-Greg kirohant.- Doki, jöjjön, felébredt!

-Komolyan?

-Persze, jöjjön már!

Az orvos belépett, és megvizsgálta.

-Ugye minden oké? Mikor engedi haza?

-Minimum egy hét.

-Ez remek-Greg Miára mosolygott.

                                                                               *

-Na mit kérsz, parancsolj velem!

-Gyere-gyere!-Mia maga felé húzta Greget.

Greg közelebb lépett Miához.

-Már látom, hogy rosszban sántikálsz.-Vigyorogta Greg.

-Mit szólnál, ha most rögtön nekilátnánk a következő…

-Hazajöttem!-harsogta Theó.-Mi újság?

-Fene beléd.-morogta greg.-És a suli? Hogy ment?

-Áhh, mi a kaja?

Theó berohant a szobájába.

-Rendelt pizza vagy kinai-Greg felvett egy újságot, és lapozgatni kezdte, hogy megkeresse a kínai étterem számát. Mia mellé lépett.

-Mi ez a tématerelés? Mármint a kicsi fiad részéről?

-Tudom, majd kiderítem! Addig is, míg bejön…

Greg ravasz arcot vágott, és kicipzárolta Mia fölsőjét.

-Halihó!-kiabálta Anne.- Bocsi, csak beugrottalak megnézni, mizu? Rosszkor?

-Kicsit sem.-nevetett Greg.

                                                                           *

                                                                   Kicsit később…

-Végre egyedül.-lihegte Greg.

Mia magára húzta Greget, és csókolóztak. Mia beletúrt Greg hajába. Greg benyúlt a ruhája alá. Hirtelen ordítás hallatszott.

-Megyek, megnézem.-Greg felült.

-Menj csak. Megyek, eszem. A konyhában biztosan rámismersz.

Miután Greg lerendezte Hercegnőt, bement a konyhába Miához. Greg megölelte hátulról Miát

-Figyu, kitaláltam valamit, menjünk el a hajóra, ott végre kettesben lehetünk, na mit szólsz? Most én leszek a kapitány.-kezdte Greg.

-Tudsz vezetni?

-Nem megyünk messzire, csak annyira, hogy senki, de senki ne zavarjon minket!-suttogta Greg.

-Mikor? És a gyerekek?

-Hát most elsurranunk, jössz? Pár óráig csak ellesznek.

-Hát jó. Menjünk!