-Hogy is bírtam ilyenek nélkül?-kuncogott Mia.

-Nem tudom, édes.-Greg megsimogatta Mia arcát.

-Huh, asszem hogy most egy évig nem bírok megmozdulni. Ez is miattad van.

-Ne tedd, és velem akkor mi lesz?- kérdezte Greg nevetve.

Kintről hiszti hallatszott.

-Na kint áll a bál.-Greg fáradtan hátradőlt.

-Ez a lányod lesz.-morfondírozott Mia.

-Van neki anyja is. Na menjünk ki mindketten, és nézzük meg, mi van.

Felöltöztek és kimentek a nappaliba.

-Na mi folyik itt, mért sírsz, Hercegnő?-kérdezte Greg.

-Nem érem el! A polcot!

-Mért nem szólsz Theónak?

-Mert telefonál, és azt mondta, ne merjem zavarni!

-Mit akarsz a könyvekkel?-kérdezte Mia.

-Nézegetni.

Mia a könyvek közé nyúlt, mire minden lepotyogott.

-Ki volt ez a… olálá!

-Ez mi, anya?

-Ez apád magánújságja. Te mekkora disznó vagy!

-Mi van? Ez nem az enyém!-tiltakozott Greg.-Biztos Theóé…

-Persze, én meg nyuszi ül a fűben. Theó nem nézne ilyeneket.

-Honnan tudod, fiú és a fiam.

-Szánalmas vagy.-Mia hozzávágta az újságokat.-Jó szórakozást!

Greg Mia után rohant.

-Nyugi édes ezek régiek, és rég elfelejtettem, hogy ott van!

-Szállj le rólam!

-Ne csináld, édes most egy újságra vagy féltékeny, kidobom őket!

-Hogy lehetsz még ennyi idősen is ilyen hülye? De úgy látszik, én ide kevés vagyok! Dobd ki!

Greg kilépett az udvarra, és kidobta az újságokat a nagykukába.

-Remek, remek! Köszönjük a magánszámot, megyek aludni!-Mia morcosan elmenetelt.

Theó lejött a lépcsőn.

-Te meg mért nem vállaltad magadra, na mindegy, megyek föl, és figyelj a húgodra!

Theó alattomosan vigyorogva figyelte, ahogy Greg bosszankodva felcaplatott, hogy kibékítse Miát.

                                                                        *

-Bemehetek? Meg kéne nézetnem a házimat Miával.

Greg épp engesztelni próbálta Miát, és már csókolóztak.

-Gyere csak!-intett Mia.

Theó megigazította a viharfelhőket az arcán.

-Átnéznéd a füzetemet?

-Nem ér rá később?- füstölgött Greg.   

-Nem.

-Jojó, meg se szólaltam!

Theó leült az ágy szélére, és lerakta a füzetét. Mia felvette, és átnézte.

-Tökéletes!

-Kössz!-Theó megpuszilta, és kiballagott.

-Nos, hol is tartottunk?-vigyorgott Greg.-Áááá, meg is van!

Greg ledöntötte Miát, és megcsókolta.

-Au!-sipította Mia.

-Mi az?

-Most én kérdezek! Mi van a hátam alatt?-Mia benyúlt a takaró alá.-Gyönyörű fülbevaló, csak egy baj van: Ez nem az enyém!

-Jajj ne, mért ver a sors, Mia, nehogy azt hidd!

-Én? Ugyanmár! Ó, persze, biztosan berepült! Mondjuk az ablakon!

-Nem tudom, lehet, hogy Cec hagyta itt bosszúból!

-Persze, és az óta csak most vettem észre, mi? Nem vagyok idióta! Vagy a mikulás, mert nem kapott borravalót!

-De viszont az óta nem járt itt más, csak te! Mikor kimentünk, is veled voltam, mikor lett volna…

-Látod, megmondtam, te mindig ilyen leszel.

-Ez nem igaz, nem csaltalak meg, és nem is áll szándékomban, oké?

-Hazudsz! Nyomorult, aljas, szemét, tetű disznó vagy!

-Mindig az vagyok, aztán mindig kiderül hogy ártatlan voltam.

-Ártatlan, persze kimentem aludni.

-Ne, majd inkább én, vigyázz magadra, jó?

Mia hallgatott.

-Na megyek, egy puszit kaphatok azért?

Mia a fal felé fordult. Greg megpuszilta a nyakát, mire Mia felpofozta.

-Köszi, édes, ezt a terhességednek tudom be!

-Kicsit sem érdekel. És vidd az ereklyédet is.

-Megyek.-Greg a homlokát ráncolta.-És ha már megyek, bemegyek Theóhoz is.

                                                    *

-Hát te, apu?

-Hogy vagy?-kérdezte Greg.

-Mit szeretnél?-ásított Theó.-Aludnék.

-Ugye nem tettél nekem csúnyán keresztbe, amikor nálunk jártál?

-Én?

-Theó!

Theó leeresztette a könyvét az arca elől.

-Ha azzal vádolsz, hogy tönkre akarom vágni a házasságodat, mért nem mondod a szemembe?

-Na, ki vele!

-Mégis ki intézte el, hogy ne vedd el Cecét? Erre nekiállsz gyanúsítgatni, marhára jólesik!

-Jól van, na, lehet, hogy tévedek, de fiam, ha mégis te csináltad, én elfelejtem, csak hozd rendbe, mert Mia tényleg fontos nekem, kérlek!

-Mi történt?

-Egy fülbevalót talált az ágyban, és azt hiszi, hogy megcsalom, pedig nem.

-Nem, biztos odavarázsolódott. Vagy nem, belopakodott egy nő, és berakta az ágyadba, ugye? Egy őrült rajongó talán?

-Theó, ez most élet-halálkérdés!

-A múltkor is én segítettem neked, most nem fogok.

-Ez az apai szeretet, köszi, fiam.

-Szívesen. És most, szia.

-Na megyek a kanapéra.

-Apa!

Greg visszafordult.

-Igen?

-Menj a kanapéra. Ki akadályoz?

                                            *

Greg megágyazott a kanapén.

-Itt a vacsorád.

-Haragszol még?

Csörgött a telefon. Mia felkapta.

-Halló, halló, halló, ki az? Ez letette.

-Ez fura.

-Hát, persze-gúnyolódott Mia.-Furcsa. Reméljük, legközelebb a célszemély veszi fel. Legyél telefonközelben.

-Vicces vagy, nem tudom, ki volt, és nem is akarom tudni.

-Szép álmokat.-Mia elment.

-Neked is. Szeretlek.

-Bla-bla-bla.

-De tényleg, kicsim!

Mia bevágta az ajtót.

-Remek, megint kicsesztek velem.

                               *

Kinyitotta a szemét, és felugrott.

-Jajj!

Mia is hátraugrott.

-Bocs.

-Legközelebb legalább bökj meg, vagy valami, jó? Ne hajolj így fölém!-ásította Greg.

Greg felült.

-Mit csinálsz?

-Mosok!

-Nem is mosol.

-De, ott a… szennyes. Meg akartalak nézni.

-Nem látsz eleget?

-Hehe.

Mia lesmárolta Greget.

-És mit csinálunk ma?

-Hmmm…

Mia szétválogatta a szennyest.

-Mit szólnál, ha moziba mennénk?

-Harry Potterre?-gúnyolódott Greg.

-Nem, annyi jó film megy, mondjuk… ez a te gatyád?

-Na erről a filmről még nem hallottam.-cseresznyézett Greg.

-Azt kérdeztem, ez a te gatyád?-üvöltötte Mia, és Greghez vágta a gatyát.

-Gondolom. Miért?

-Nézd meg!

Greg méregette a gatyát, és szemügyre vette a közepén végigfutó piros csíkot.

-Azt ne mondd, hogy már a tököd is cseresznyét eszik! Vagy netán valaki letámadott, miközben elaludtál a színpadon?

-Jajj, ne már!

-És én még meg akartam neked bocsátani! Tudodmit? Békén is hagylak, nehogy megzavarjam a titkos szívatásaidat!

-Jajj, Mia, ne hisztizz már!

Csöngettek. Mia kitárta az ajtót.

-Virágok Gregori Baquetnak!

-Ohhh, szívottka, virágot kaptál!

Mia kikapta a levelet a csokorból.

-„Köszönöm a csodás éjszakát, Lili.”De gondolom neked erre is, van egy jó magyarázatod, ugye?

Mia a kanapéra dobta a csokrot, és kiment a konyhába.

                                                       *

                                                Délután…

-Hoztam kaját.

-Takarodj.-Mia fel se nézett a Tamagochiból.

-De muszáj enned valamit!-kiabálta Greg.

-Aztán még kiderül, hogy ez is másodszájból van.

-Kössz.

-Szívesen.

Greg kiment a tálcával.

-Szia Theó!

-Kidobott?

-Ki, pedig én…

-Meg is értem. Add ide!-Theó elvette a tálcát és belépett.-’Délutánt.

Mia Theóra nézett.

-Gyere be.

Theó lerakta a tálcát.

-Azért ez gáz. Hogy ennyire nem képes csomót kötni magára.

-Ezért jöttél ide?

-De ugye nem akarsz elmenni?

-Mért ne?-kérdezte Mia.

-Nehogymár mi szenvedjünk azért, mert ő játssza a machógyereket.

-Javaslat?

-Hmmmm… maradj itt, de azért vonhatsz meg tőle jogokat.

-Például?

-Jajj, Mia…

                                          *

-Téged óhajt.-sóhajtotta Theó.

-Hallottalak.

-Mondom téged óhajt. Utána is ráérsz sajnáltatni magad. Egyébként szerintem most sajna vesztettél.

-Ezt meg hogy érted?

Theó gúnyosan ciccentett. Greg belépett az ajtón. Mia épp az ablaknál állt.

-Fáradj beljebb.

-Gondolom, jól összedugtátok a fejeteket. Jóban vagytok, mi?

Mia Greg felé fordult.

-Te vagy felháborodva? Simán összepakolhattam volna a gyereket, és elhúzhattam volna.

-Ok nélkül.

-Ok nélkül. Peeeeeeeeeeeersze. De sajnos a gyerek úgy még jobban utálna, úgyhogy itt maradok.

-Jajj, de jó!-sóhajtotta Greg.

-De semmi közöm hozzád. Menj, keress magadnak társaságot, mert én nem szórakoztatlak.Remélem elég finoman fejeztem ki magam.

-Eléggé.

-Akkor, szia.

Greg kilépett az ajtón.

                                                    *

-Kössz, hogy bekavartál.

-Én?-Theó beleharapott egy körtébe.

-Reméltem hogy támogatsz.

-Te csaltad meg, nem én.       

-Nem csaltam meg.

-Ez poén. Akkor biztos a körülmények esküdtek össze ellened.

-Erre mit mondjak?

- Hagyj békén.

-Mintha csak Miát hallanám.

BUMM

-Ez meg mi a fene volt?-kiáltotta Theó.-Bemegyek.

-Várj meg!

                                 *

-Jesszus!-Greg felemelte az ájult Miát, és letette az ágyra.

-Nem lélegzik.-állapította meg Theó.

-Te jó ég, hívd a mentőket, gyerünk! Most!

-Ugye azok a gyógyszerei?

Greg mesterséges lélegeztetést adott Miának.

-Biztosan nem.

-Greg!-emelte a hangerőt Theó.-Ez tök üres!

-Te jó ég, mit csináltál, kicsim.-pityeregett Greg, miközben élesztgette.- Gyerünk, ne hagyj itt, gyerünk, lélegezz már!

Theó idegesen csapkodta a telefongombokat.

-Már épp ideje volt, siess.-Greg rázta Miát.-Kérlek, ébredj fel, gyerünk, nehogy itt merj hagyni!

-Mindjárt itt vannak-Theó letette a telefont. Hercegnő berohant.

-Mért nem mozdul? Mi baja van?

-Mert nincs eszméleténél Theó, vidd ki a húgodat, kérlek! Gyerünk, kicsim, ébredj! Ne sírj már te is, vidd ki a hugód!

-Jajj ne!-kesergett Theó.-Megöltem!

-Mi? Mi van? Mért ölted volna meg?

-Én ezt nem akartam-csóválta a fejét egyre gyorsabban Theó.

-Gondolom, miért, mit csináltál, Theó?

-Mindent.

-Mi mindent? Nem értelek, fiam.

Kintről a mentőautó fütyülése hallatszott.

-De értesz!

-Mármint a fülbevaló, és a rúzs, meg a csokor… a gyógyszereket ugye nem te adtad neki?

-Nem, jajj, dehogyis!

-Akkor jó, illetve nem, de érted.

Greg felvette Miát.

-Verd meg.-morogta Hercegnő.

-Majd meglátom később, csak Mia legyen rendben, és elég lehet neki a lelkiismeret is, főleg, ha megölted a testvéred, de remélem nem. –Greg szúrósan nézett Theóra.-Mindjárt jövök.

Greg pár perc múlva visszajött-Mia nélkül.

-Semmi közöd hozzá, mit csinálok! Ne ugass bele! Inkább fordulj fel, jó?-üvöltötte Theó.

-Szállj már magadba, fiam, a hülyeséged miatt a mostoha anyád és a testvéred lehet, hogy meghalnak, te meg így viselkedsz!

-Szállj már magadba fiam, nyenyenye! Tudodmit? Nem érdekel! Jót akartam!

-Csak tudnám, kinek?

-Miának, ki másnak?

-Nem gondoltad, hogy én is változom, és Miát soha nem csalnám meg, érted? Én tiszta szívből szeretem, a szerelmem, és a feleségem, és a nem tudom mim…

-A te nemtudodmid. Csak azért, mert te ennyi idős vagy. Ezért inkább hozzádment. Bárcsak ne is lennél! Miattad nem lehetek soha boldog. Amióta itt van, rácuppantál és nem is érdekelt, hogy én szenvedek.

-Mitől szenvedsz?

-Hogy folyton itt nyalod-falod előttem!

-Ne haragudj, igazad van, lehet, hogy  nem is gondoltam bele. Bocsáss meg, fiam, önző egy apád van, ne haragudj. Haragszol még?

-Ó, nem.

Greg megölelte Theót.

-Na gyere, fogjuk Hercegnőt, és nézzük meg, mi a helyzet Miával!

-Ki fog nyírni.-szipogta Theó.

-Csak nem, majd lenyugtatom, és elmesélünk mindent. Gyere!