Tizenhatodik fejezet

Hazatérés  karácsonykor

A Black kúria hatalmas nappaliját hangos robaj rázta meg.

- Mi volt az, Sirius? - kiáltott le Ginny az emeletről.

- Csak felállítottam a karácsonyfát! - kiáltott vissza a férfi.

- Felállítottad, vagy felgyújtottad?

- Nem tudom. Meglátjuk! - nevetett Sirius, és varázspálcáját a fenyőfára szegezte, mire a pálca arany gömböket és szikrázó, fehér, hópehely alakú díszeket eregetett. - Így ni. Tök jól néz ki - egy utolsó suhintással foszforeszkáló csillagot varázsolt a fa csúcsára.

- Gyönyörű - mosolygott Ginny, amint Lily kezét fogva lesétált a lépcsőn. A kislány kitépte a kezét az anyjáéból és odaszaladt a karácsonyfához, amely arany, ezüst és tulajdonképpen a szivárvány minden színében ragyogott... a legszebb dolog volt, amelyet valaha is látott.

- Faa, faa! - kiabálta, és izgatottan ugrálva a fára mutogatott.

- Nem rossz, mi kölyök? - vigyorgott Sirius. - Sirius bácsi jó munkát végzett, ugye? Jól van Siri, ügyes vagy - megveregette a saját vállát, Lilyre kacsintva. - Mikor érkezik Ron? - fordult Ginnyhez.

- Azt hiszem egy óra múlva. De nem ez a lényeg... engem csak az érdekel, hogy Harry mikor érkezik.

- 'Arry? - kérdezte a kislány.

- Igen, drágám. Az apukád - válaszolt az anyja ragyogó mosollyal. - Végre hazajön.

A kislány a kandallóhoz szaladt, hogy megnézze a rajta lógó harisnyákat.

- Nem biztos, hogy egyáltalán megismeri Harryt - jegyezte meg Sirius. - Két hónapja távol van. Egy tizennyolc hónapos gyerek nehezen emlékszik valakire, akit hónapok óta nem látott.

Ginny elhúzta a száját. - Lehet. De majd megismeri újra... végül is Harry több mint egy hétig itthon marad, nem?

- Pontosan. Kíváncsi vagyok, mit szól majd az újsághoz.

- Az újsághoz? Arra gondolsz... - kérdezte Ginny somolyogva. - Biztos vagyok benne, hogy el lesz ragadtatva.

Egy pukkanással Ron hoppanált mellettük. - Üdv mindenkinek!

- Szia Ron.

- Hermione itt van már? – kérdezte a fiatalember.

- Nem. De most már minden pillanatban megjöhetnek - felelte Sirius. - Kicsit izgatott vagy, hogy láthatod őt, igaz, Ron?

- Láthatom? - nevetett Ron. - Sokkal érdekesebb terveim vannak vele, mint hogy csak nézzem. Öhm, hová tehetem a csomagjaimat?

- Tedd csak oda a többi mellé - mutatott Ginny a karácsonyfa alatt lévő csomagokra.

Ron letette ajándékait a fa alá, aztán az unokahúgához fordult. - Hello, Lil. Nézd csak, Ron bácsi mit hozott neked! - előhúzott a zsebéből egy Mézesfalás csokoládé szeletet és odanyújtotta Lilynek. A kislány azonban rá sem pillantott, hanem szabályosan félrelökte Ront és  ’Arry, ’Arry kiáltással és az ajtóhoz szaladt.

Ginny, Sirius és Ron megfordult és megpillantotta a hatalmas helyiség túlsó végében álló két alakot. Egyikük lehajolt, és karjaiba zárta a kislányt.

- Édes kis angyalkám! – Harry olyan szorosan ölelte a gyereket, mintha el sem akarná engedni. - Apuci tündéri kis hercegnője! Hát még emlékszel rám?

Lily bólintott, kis karjait Harry nyaka köré fonta. - Adj egy puszit apucinak, hercegnőm!

Lily cuppanós puszit nyomott Harry arcára.

- Köszönöm, angyalkám – mosolygott a fiatal varázsló, majd felállt, a karján tartva a kislányt.

- Szervusz, Harry - mondta Ginny, és egy kis mosollyal odalépett hozzá.

- Gin... - Harry előrehajolt, hogy egy puszit adjon az arcára, mire a nő összevonta a szemöldökét. - Egy pillanat – Harry letette a lányát, aztán mindkét kezét kinyújtva magához ölelte és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta a feleségét.

- Ezt már szeretem - sóhajtotta boldogan Ginny, amint elengedte őt. - Isten hozott itthon, drágám.

- Ez igazán kellemes üdvözlés volt édesem - vigyorgott Harry, újabb hosszú csókot adva neki.

- Khm... - valaki megköszörülte a torkát.

- Ó, szia Sirius. - nézett fel Harry elpirulva.

- Azt hittem már sosem veszel észre - somolygott Sirius, aztán hirtelen mozdulattal szorosan megölelte Harryt. - Örülök, hogy újra látlak.

- Én is örülök, hogy látlak. Remélem, nem tanítottál több csúnya szót a lányomnak.

- Neki? Nem. Most Danniet tanítom - kacsintott rá a keresztfiára.

- Tényleg ő hol van? - kérdezte Harry.

- Fent alszik a szobájában - felelte Ginny.

- De jól van, ugye?

- Persze, hogy jól. Erős kis csibész, mondhatom - válaszolta Sirius. - Nagyon hasonlít az apjára.

Harry elvigyorodott és a barátjához fordult. - Szia Ron.

- Mi? - Ron kinyitotta a szemét és oldalpillantást vetett Harryre, miközben szinte el sem engedte Hermione ajkát. Az utóbbi három vagy négy percben egyfolytában csókolóztak. Végül Hermione szakította félbe a csókot, gyengéden arrébb tolva a férjét.

- Ó, szia Harry - Ron elvörösödött, megrázta barátja kinyújtott kezét. - Örülök, hogy egy darabban látlak... és nem fagyottan. Szerencséd volt azzal a tüdőgyulladással.

- Tüdőgyulladással? - vonta fel szemöldökét Ginny. - Miről beszélsz, Ron?

- Uh, nem tudtam, hogy nem mondták el neked - vont vállat Ron.

Látván Ginny zavart arckifejezését, Harry átkarolta. - Később elmondom szívem, rendben? Most látni szeretném a fiamat is.

* * * * *

A kis Daniel Potter még mindig aludt, amikor apja odasétált a bölcsőjéhez, de talán meghallotta a lépéseket, vagy az ajtó nyikorgását, mert kinyitotta szemét és Harryre pillantott csokoládébarna szemével. - Hello kicsikém - Harry a fia felé nyújtotta a kezét, aki ösztönösen megragadta a mutatóujját.

- Óó, milyen erős vagy! - nevetett Harry, amint Dannie az ujját húzkodta. - Nagyon kemény fiatalember, igazán - gyengéden elhúzta ujját Dan szorításából és kiemelte a gyereket. - Hűha, hogy te mekkorát nőttél! Nehezebb lettél, kisöreg... vagy ez csak a teli pelenka, mi? Azt hiszem, tisztába kell tenni téged, kisfiam.

- Hagyd csak rám - szólt Ginny, aki követte őt a szobába.

- Hadd csináljam én - mosolygott rá a férje. - Két hónapja nem cseréltem pelenkát! Már hiányzott... és persze hiányzott az etetés meg a fürdetés… és az esti mesélés is...

- Ahogy akarod - mondta az anya megértő mosollyal, míg Harry levette Danny pelenkáját. - Felküldöm Dan vacsoráját Dinkyvel, és megetetheted, jó?

- Köszi - bólintott a fiatal varázsló a babahintőporért nyúlva.

- A szülői élet örömei, mi? - Ginny az ajtófélfának támaszkodva figyelte a kisfiát gondozó férjét. Megható látvány volt.

- Egyedül hagylak vele... jól viselkedj apáddal, Dan! A nappaliban leszek a többiekkel, drágám - mondta Harrynek és kiment a szobából.

Harry figyelte, ahogy távozik és ringó csípője láttán vágyakozva felsóhajtott. - Édesanyád csodálatos nő, tudod-e Dan?  Na jól van, lássuk azt a tiszta pelenkát!

* * * * *

Mivel elég soká tartott, amíg megetette és álomba ringatta Danielt, már nyolc óra is elmúlt, mire Harry csatlakozott a többiekhez. Ő is a fa alá tette az ajándékait, aztán felemelte Lilyt a karosszékből, majd leült és ölbe vette. A kislány már álmos volt, és hamarosan elszundított, vörös-fürtös fejét apja mellkasán nyugtatva. Harry lenézett rá, és érezte, ahogy melegség járja át egész valóját. Olyan jó volt újra a családjával lenni, megölelni és megcsókolni őket... látni, amint a kislánya az ölében alszik, míg egyik kis keze a talárja szegélyét markolja...

Békesség. Békességet érzett. Tekintete találkozott Ginnyével, az ő pillantása is békét és melegséget sugárzott. Talán... talán minden rendbe jön végül. Talán a félelmei alaptalanok voltak. Talán még van esély rá, hogy kapcsolata a feleségével jobbra forduljon.

Reménykedj Harry, hiszen karácsony van... a szeretet és remény ünnepe... gondolta Harry. Igen, bíznom kell benne, hogy még megmenthetjük a szerelmünket Ginnyvel. Nem adhatom fel a reményt...

- Harry!

- Igen? - nézett fel Harry. - Bocs, kicsit elkalandoztam.

- Azt hittem, jobban érdekelnek a családi ügyek - nézett rá Ron szemrehányóan.

- Sajnálom - kért elnézést Harry. - Mit is mondtál?

- Azt mondtam, hogy Percy eljegyezte Penelopét. Január elsején házasodnak össze.

- Ó, ez nagyszerű. Akkor biztosan nagyon boldogok.

- Igen, azok. De a család többi tagja már kevésbé - Ron savanyú képet vágott. - Ismered Percyt: nagy felhajtást csinál mindenből  és mostanában másról se hallasz tőle csak az esküvőről, hetek óta mindenkit az őrületbe kerget vele. Persze az egész család eljön 26-án, és Percy hozza Penelopét is, úgyhogy készülj fel a legunalmasabb karácsonyra, amiben valaha is részed volt.

- Akkor nem kérdezek tőle semmit az esküvőről - vont vállat Harry. – Percy részletes fejtegetése az üstök fenékvastagságáról épp elég volt.

- Hidd el, az esküvőről még unalmasabban képes beszélni - felelte Ron. - Az üstfenék-vastagságról szóló jelentései ehhez képest határozottan élvezetesek voltak.

- Tehát... - elgondolkodó kifejezés futott át Harry arcán, - ...ha Percy megnősül, ez azt jelenti, hogy már megoldódott a múlt karácsonyi öö…problémája?

- Igen - nevetett Ron és közelebb hajolt Harryhez. - Sajnos. Pedig mi nagyon jól szórakoztunk azzal, hogy emiatt cukkoltuk.

- Ebben biztos vagyok - vigyorgott vissza Harry.

- Észrevettétek, - vágott közbe Ginny, - hogy némelyik babona valóra válik? - mindenki zavartan nézett rá. - Úgy értem... amikor eldobtam a csokromat, Penny kapta el. És most hozzámegy Percyhez.

- Tényleg - bólintott Hermione. - Az én csokromat McGalagony kapta el... - pillantása Harryéval találkozott és mindketten nevetésben törtek ki.

- Mi olyan vicces? - kérdezte Sirius.

- McGalagony... elkapta Herm csokrát... - kuncogott Harry. - Igazad van Gin, ez a babona valóra válhat...

- Mi? - vonta fel szemöldökét Ron. - Hogy érted ezt?

- Minervának, - kezdte Hermione, - van egy hódolója.

- Egy micsodája? - hördült fel Sirius. - Annak a vén spinének... kicsoda?

- Dumbledore - somolygott Harry.

- Micsoda? Az igazgató? - fintorgott Ron. - Azt hittem neki Arabella Figg tetszik!

- Nem az a Dumbledore, Ron - felelte Hermione. - Hanem a fivére, Aberforth.

- Ja, igen, egyszer említette az öccsét... - mondta Ron. - Milyen ember?

- Furcsa egy alak - válaszolta Harry. - Kicsit fiatalabb Albusnál, és ugyanolyan hm, bolond, mint ő.

- Bolondabb - jelentette ki Hermione.

- Nos, talán egy kicsit. De kitűnően énekel, és nagy állatbarát. Összebarátkozott egy jetivel, és úgy bánt vele, mint Hagrid Norberttel, vagy a szurcsókokkal.

- Akkor tényleg nem normális - jegyezte meg Ron.

Hirtelen kopogtattak az ablakon. Mindannyian odafordultak és látták, hogy Hedvig lebeg az ablak előtt.

- Kinyitnád, Sirius? – Harry a karjában alvó kislányára mutatott. - Nem akarom felébreszteni.

Sirius kinyitott az ablakot, Hedvig pedig beröppent, egyenesen Harry karosszékének karfájára. - Szia Hedvig. - Harry kinyújtotta szabad kezét, hogy megpaskolja baglya fejét. - Hogy vagy? Remélem semmi bajod nem történt az én vén bolond keresztapám miatt! – Siriusra sandított, aki igyekezett nagyon ártatlannak látszani. - Szóval mindben rendben veled, igaz?

Hedvig megnyugtatóan megcsipkedte az ujját, aztán furcsán huhogott, Harry még sosem hallotta így huhogni. Amint abbahagyta a huhogást, szárnyak zaja hallatszott, és további baglyok repültek be a szobába, és mindegyik Harry karosszékére szállt le. Harry körülnézett, és meglepve látta, hogy valamennyi hóbagoly, és valamivel kisebbek Hedvignél. Ettől eltekintve, a megszólalásig hasonlítottak rá.

- Hedvig... - suttogta Harry, amint leesett neki a tantusz. - Hedvig... ezek... ezek... a gyerekeid?

Hedvig bólintott, újra megcsipkedve a gazdája ujjait.

- Egy, kettő, három, négy, öt... hat - számolta őket Harry. - Hat kicsi Hedvig! Ez... szuper! Anyuka vagy Hedvig! Ezt el se hiszem! De... hol az apa? - kérdezte összevont szemöldökkel.

- Ah, az apa... - legyintett Sirius. - Ismered őket... pont, mint a férfiak, tudod... az a Henry csak, öö... felcsinálta, aztán elszelelt.

- Az a szemét! – fortyant fel Harry. - Remélem, nem voltál túl szomorú, Hedvig.

Az anyabagoly megrázta a fejét, szeretetteljes pillantást vetve fiókáira.

- Értem. Nem bánod, hogy elment, mert most itt vannak a fiókáid, akiket szerethetsz helyette is – vonta le a következtetést Harry. - Hogy hívják őket?

- Ez a te dolgod lesz Harry - mondta Ginny. - Úgy döntöttünk, megvárunk téged, hogy te nevezd el őket. Különben is te vagy a nagypapájuk.

Harry vigyorgott. - Jól van. Mennyi a fiú közülük és mennyi a lány?

- Három, három - válaszolt Sirius. - Legalább is azt gondoljuk.

- Jól van akkor, lássuk... - tűnődött Harry. - Mi lenne, ha... Helena... Hannah és Helga lenne a lányok neve, és Herold, hm, Hector és... Hubert a fiúké. - Hedvighez fordult, aki egyetértően huhogott. - Tetszenek a nevek? Rendben. Akkor a gyerekeidnek már van neve, mami.

Hedwig még egyet huhogott, aztán szárnyra kelt és kirepült az ablakon, Helena, Hannah, Helga, Herold, Hector és Hubert követte őt.

- Milyen szép család - nézett utánuk Harry, aztán tekintete visszatért Lilyre. – Azt hiszem neked már ágyban lenne a helyed, hercegnőm. – Lassan, óvatosan felállt, hogy ne ébressze fel a kislányt. - Felviszem – mondta, és elfojtott egy ásítást. - Hm, azt hiszem nem ő az egyetlen, akinek alvásra van szüksége. Jó éjszakát Ron, Hermione, Sirius

- Jó éjt, Harry - viszonozták a többiek.

- Mi lenne, ha mi is mennénk? - javasolta Ron és megfogta a felesége kezét.

- Kitűnő ötlet - mondta amaz, mosolyogva.

- Azt hiszem én is megyek lefeküdni -  mondta Sirius Ginnynek, miután a Weasley házaspár távozott.

- Jó. Én is megyek lefeküdni – somolygott Ginny a férfira és felfelé indult.

- Kellemes éjszakát, gyerekek - suttogta Sirius.

* * * * *

Miután Harry betakarta Lilyt, belépett a hálószobájukba, és meglátta a hálóköntöst viselő Ginnyt. Hosszú égővörös haja a derekáig omlott le, és smaragdzöld szeme szikrázott a szobába ömlő holdfényben. Olyan szép volt, mint egy festmény.

- Izé, Ginny... - Harry bizonytalanul lépett felé, nem sejtve, hogy mi lesz a válasz. - Öö... akarod, hogy máshol aludjak, vagy... – be sem tudta fejezni a mondatot, mert felesége három gyors lépéssel átszelte a szobát és elhallgattatta egy csókkal.

- Azt hiszem ez elég jó a válasz - suttogta Ginny.

- B... biztos vagy benne? - kérdezte az ifjú varázsló. - Nem félsz, hogy...?

- De félek... de nem hagyhatjuk, hogy a félelem közénk álljon... nem engedhetjük, hogy tönkretegye a házasságunkat.

Harry szeme elkerekedett meglepetésében. - Ginny...

- Csitt! Hadd beszéljek – Ginny Harry ajkára tette az ujját. - Átgondoltam a dolgot, Harry. Nem tudom miért nem működött sem a bűbáj, sem a bájital legutóbb... Nem tudom, hogy eshettem teherbe a védekezés ellenére... talán ez volt a sors akarata. Talán próbára akart tenni minket, hogy a szerelmünk elég erős-e, hogy mindezt kibírja... és elég erős, Harry. Mindegy mi történt, vagy mi történik majd, én mindig szeretni foglak, és nem érdekel, ha a leendő gyerekeink nem lesznek boszorkák és varázslók. Attól még szeretni fogjuk őket. Tehát... nincs értelme önmegtartóztatást gyakorolnunk. Mutasd meg, mennyire szeretsz, Harry.

- Ó, Ginny… - Harry szorosan magához ölelte a feleségét és forrón megcsókolta. Úgy csüggött ajkán, mintha az élete függne tőle. - Mi volt ez? - hirtelen eleresztette Ginnyt, mert valami furcsa zizegő hangot hallott. A lehulló selyemruha zajára emlékeztette, de Ginny még mindig viselte a köntösét.

- Ott! - Ginny egy borítékra mutatott, amelyet az ajtó alatt csúsztattak be. Harry felvette. Sem feladó, sem címzett nem volt rajta. Csak két szó állt rajta egy nagyon is ismerős kézírással: használd belátásod szerint.

- Mi ez? - csodálkozott Ginny.

- Fogalmam sincs - vont vállat Harry. – Lássuk... - kinyitotta a borítékot, és kihúzott belőle egy kis lapos csomagot. - Hermione, Hermione, te mindenre gondolsz... - mormolta, belenézve a borítékba, amelyben tucatnyi kis csomag volt.

- Mi ez? - érdeklődött Ginny.

- Ez... hm, tudod, - Harry érezte, hogy elvörösödik, - a legnagyobb mugli találmány... furcsa, hogy nem jutott előbb eszembe... olyan rohadt egyszerű, és soha nem gondoltam rá! Persze Piton azt mondta, hogy nem száz százalékosan biztos, de ő túlságosan is varázsló ahhoz, hogy megbízzon a mugli dolgokban...

- De mi ez? Mit csinál? - kérdezte Ginny.

- Ez lehetővé teszi, hogy aggódás nélkül szeretkezzünk, drágám... legalábbis remélem.

A fiatal boszorka zavartan nézett a kis csomagra. - Hogy működik?

- Te tényleg nem figyeltél Hermione szex oktatás óráján, ugye? - kuncogott Harry.

- Nem. Bevallom - vigyorgott a felesége. - A Szombati Boszorkányt olvastam a pad alatt. Szóval, hogy működik?

Harry csibészesen rámosolygott. - Hadd mutassam meg.