|
Tsuuretsu ikioi-kegyetlen élet (Sesshoumaru to Sakura)
Kurosawa-sama 2006.10.28. 10:35
Kegyetlen élet6
6.
Szövetség
Sakura mosolyogva ébredt, kinyújtózott
a futonon, a felkelő nap sugarai
bevilágították a
szobáját. Felkelt és
átsietett a fürdőhelyiségbe. Gyorsan
megfürdött, de csak a démonra tudott
gondolni. Miután végzett visszasietett a
szobájába, ekővett a
beépített szekrényből egy papnői
viseletet, majd felöltözködött.
Ekkor valaki megszólalt a shouji mögött.
-Sakura-sama, ébren van? Bocsásson meg, csak a
reggelijét hoztam be.- szólalt meg az ott
térdelő női alak.
-Persze, gyere csak be, Kozeri-san.- válaszolt kedvesen a
nő, majd leült a sarkára az alacsony
asztalához, a párnára. A fiatal
szolgálólány elhúzta a
shoujit, felállt és meghajolt.
-Ohayo gozaymas!- majd bevitte a tálcán a
reggelit.
-Neked is, Kozeri-san.- biccentett a nő. Ekkor
lépések hallatszottak a
folyosóról. Kageromaru volt az.
Belépett a szobába.
-Ohayo gozaymas!- köszöntötte a bent
lévőket. Kozeri mélyen meghajolt, a
földön ülve.
-Ohayo gozaymas, Kageromaru-sama!
Sakura felállt, meghajolt, majd öccse
nyakába ugrott. Kageromaru viszonozta az
ölelést, magához szorította
nővérét.
-De jó, hogy visszatértél Kageromaru!
Reggelizzünk együtt! Kozeri-san hozd be az
úr reggelijét is!
-Igen is!- mondta mosolyogva a lány és elsietett.
-Gyere ülj le, és mesélj, mi
történt a jegyesednél?
-Érdekes volt, Minamoto-sama olyan furcsán
viselkedik...- kezdte el, de ekkor visszatért Kozeri,
Kageromaru reggelijével, hozott még
teát és sakét. Letette az asztalra,
majd meghajolt és távozott.
-Hogy érted azt, hogy furcsán?
-Eddig nem kedvelt engem, mert ugye csak félvér
vagyok, nemesi származás ide vagy oda...most meg
minden kívánságomat lesi, szinte
talpnyalóként ugrált
körül. Nem értem miért? Persze
ennek Satsuki-san csak örült.
-Ez csak jó jel, nem? Akkor nyáron,
mindenféle akadály nélkül
összeházasodhattok.
-Igen, ennek örülök.
-Hitomi-san is visszatért?
-Igen, és örülök, hogy velem
volt, mert ő beszélt Minamoto-sama lelkére.
Azóta ilyen kedves irányomban.
-Hogy mikre képes ez a Hitomi-san, szegény,
mindenét elvesztette Naraku miatt, most
kárpótolni akar téged, mert itt
tartod.- felelte a nő.
-Hát igen...rendkívüli férfi,
az biztos. De mondd, neesan, igaz, hogy egy daiyoukait
ápolsz?
-Hai, nagyon megsebesült, a közeli
tisztáson van egy barlang, ott fekszik, amint
végeztem a reggelivel megyek is hozzá, mert ki
kell cserélni, a kötéseit. De ki
mesélte ezt neked?
-Nagyapa mondta, na meg Sayo-chan! Teljesen oda volt- nevette el
magát a férfi. Nemes vonásai
így még jobban felszínre
kerültek.
-IIIgen? És mit mondott Sayo-chan?- lepődött meg a
nő, magában tűzvörös lett.
-Azt mondta, hogy milyen jóképű, és
milyen szép pár lennétek.- felelt
még mindig nevetve Kageromaru.
-E..eezt mondta?- most már valóban elpirult,
felvette gyorsan maga mellől a legyezőjét,
szétcsapta, és az arca elé tette, majd
legyezni kezdte magát.- Ma reggel
rendkívül meleg van, nem?
-Igen az...- vigyorgott Kageromaru, aki észrevette
nővére zavarát, de nem akarta
szóvá tenni. Inkább folytatta az
evést, mintha semmit látott volna.- "Igazat
mondott Sayo-chan, a nővérem fülig szerelmes!!!"
Miután Sakura túltette magát
zavarán, ő is befejezte az evést. -"Sayo-chan, te
kis áruló!"- gondolta, de persze
magában mosolygott.- "Milyen kellemetlen helyzetbe
hoztál...Kageromaru biztosan észrevette, hogy
elpirultam..."
*
Hitomi elgondolkodva ült a
lakosztályában, a Minamotonál
töltött napokon elmélkedett.
Magában már már
örült, hogy megszerezheti a Meido-Goutan
kristályt. Ellopni csak úgy nem tudná,
hiszen nagy erejű szerzetesek őrzik, meg szamurájok.
-"Minamoto...az a befolyásolható,
harmadrangú szellem...utálja a
félszellemeket. A lánya...-nevetett
magában- meg hogy odavan a naív, kis
Kageromaruért! Milyen csapás ez Minamotonak. De
legalább van egy szövetségesem. Igen,
Minamoto és az én szellemeim földig
rombolják ezt a várost."- nevet.
-"Éppen ezért egyezz bele az esküvőbe,
Minamoto-sama! Én, Hitomi, támogatlak
téged mindenben. Több száz szellemet
tudok felvonultatni, és a te seregeddel együtt
legyőzzük ezt a félszellemekből,
papokból és halandókból
álló hordát."
-"De mi a garancia a győzelemre? Hiszen ott van náluk a
Meido-Goutan kristály."- kérdezte hitetlenkedve
Minamoto.
-"Bízz bennem, nagyuram. Az esküvő
napján mikor mindenki mulat, mert folyni fog a sake, az
biztos...én ellopom a követ, olyan
kavarodás lesz az egész városban, hogy
senki nem vesz mejd észre. Ha nálam a kő, te
légy készenlétben, gyűjtsd
össze az erőidet, és amikor egy darázs
megjelenik előtted, azonnal indulj. Ez a jó terv, de ha az
eskövő előtt adódna alkalom, azonnal
küldöm a hírnökömet.
Ám, mihelyt én és Kageromaru
távozunk, rögtön
készülj!"
-"Hmmm...elég jól hangzik! Remek az
észjárásod, Hitomi-san!"- lelkendezett
Minamoto nagyúr.
-"De addig is légy kedves Kageromaruval, higgye csak, hogy
önszántadból neki adtad a
lányod."
-"Megteszem, amit kérsz, legyen csak boldog az
utolsó heteiben ez a bolond hanyou!"- nevetett fel a
nagyúr.- "Mondd csak, Hitomi-san, miért
segítesz nekem, hiszen te a jó
szívedről vagy híres? Kageromaru a
barátod, nem?"
-"Azért, mert Hitomi Icsijót megöltem,
halott. Az én nevem, Naraku. A kristályt akarom,
meg azt, hogy a Takashima-klán ezen tagjai
örökre eltűnjenek a
földszínéről."- gúnyosan
mosolygott.
-" Nan da?" (mi?)- a nagyúr szemei kikerekedtek.
-"Most én kerdezek, Minamoto-sama! Miért
szövetkezel egy magamfajtával, mikor
gyűlölöd a félszellemeket? Mit
ártott neked Kageromaru?"
-"Egyedül nem tudnám őket legyőzni, túl
erősek. És ott van még az az átkozott
kristály! Azonkívűl a lányomat
inkább egy youkai vegye el, nem akarom, hogy
beszennyeződjön a klánom."
-"Csak ennyi?"
-"Iie, van más is...én a déli
részeket uralom, jól jönne a keleti
rész is. Nagyon gazdag földjeik vannak,
már régóta
áhítozom rá. Ha egy youkai lenne ott
az úr, szívesen hozzáadnám
a lányomat, de ilyen csőcselékekre nincs
szükségem!"
-"Vakarimaszu, nagyuram, örülök, hogy
sikerült megállapodnunk."- mosolygott Hitomi.
-"Hai, pecsételjük meg
szövetségünket! Kazimoto!
Sakét, de azonnal!"- kiáltott egy fiatal
fiúnak a nagyúr. A fiú
rögtön meg is érkezett egy teli
korsó sakéval, meghajolt, majd
teletöltötte a két férfi
csészéjét. A nagyúr intett
neki, erre ő villámgyorsan távozott.
-"Igyunk! Éljen a szövetség!"- emelte
fel a kicsi csészét a nagyúr.
-"Hai, éljen!"- és addig ittak még el
nem fogyott öt korsóval.
Hitomi felállt a helyéről, és
elhúzta a shoujit. Nézte, ahogy a nap sugarai
játszanak a kerti növényeken
csillogó harmaton. Az egész levegő tele volt a
cseresznyevirágok, lótuszok és
liliomok illatával, nagyot szippantott belőlük.
-"Hamarosan ez az egész majd lángokban
áll...és a végső győzelem az
enyém lesz! Minamoto, Minamoto...azt hiszed
árulásod után majd életben
hagylak? Érdekem, hogy az ilyen erős szellemek, mint te,
vagy itt ezek a személyek,
eltűnjenek.Emésszétek csak fel
egymást, ostobák! És akkor majd semmi
nem áll az utamban..."- vigyorodott el gonoszan Hitomi.-
"Ti, pedig élvezzétek ki azt a rövid
életet, ami maradt nektek!"
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
