6. Ez a nap Ez a nap már eleve szar volt, csak egy kis nyugalomra vágytam. Te meg adtad az intellektuelt, én meg jópofát vágtam hozzá. Tudod, utállak, amikor ilyen vagy, ilyenkor nem bírok veled. Folyton azon gondolkodom, mikor jön meg az eszed. Végre depressziós voltam tegnap délután. Csak feküdtem a földön, mint egy vérzö partizán. Hallottam, ahogy megtelnek a játszóterek. Ahogy ész nélkül ordibál a sok hülye gyerek. Semmi nem változik, minden úgy marad, A tempó egyre lassul, semmi nem halad. Hiszen szarnak rá, hogy tilos és hogy nem szabad, Hogyha rendört lát, már senki nem szalad. Mondhattok akármit, én már nem súgok, Hiába üldöztettek, én már nem futok. Menekülni ebböl úgysem tudok. Van, aki úgy fogja fel, nincs más kiút, csak a halál. Van, aki lealacsonyodik erre a szintre és magára talál. Ordító fájdalmak közt érvényesülni próbál. Nappal szart lapátol, este felszolgál. Nem tudom még, hogy mit csinálok holnap. Talán kelet felé tájolom magam, és meghajlok a kornak. Olyan csalódott voltam én tegnap este, Mint az a hajléktalan, aki felébredve kabátját kereste. Lehet, hogy befoghatnám pofámat szépen, Hisz semmi nem változna tulajdonképpen. Minden rendben van, vagy legalábbis nagyon úgy látszik, Csak a 8 éves kisfiad pisztollyal játszik.