A nagy veszekedés ellenére Mina és Kazuki békésen aludtak el. Legalábbis úgy tűnt. Míg ők az igazak álmát aludták, valaki figyelte őket a távolból. A reggeli ébredés viszonylag nyugodt körülmények között telt. Mikor már indultak volna tovább, Mina egy különös hangra lett figyelmes, amely a bokrok mögül hallatszott. A hang egyre hangosabb volt, ebből következtetni lehet, hogy a hang „tulajdonosa” közeledik. ;)

Kazuki előrántotta kardjárt és felkészült a csatára. És ekkor előugrott a bokorból…

Na mi ugrott elő? Neeem, nem egy szörny, csak egy öreganyó.

Persze jött a nagy megkönnyebbülés. Mina beszélgetett az anyóval, már csak azért is, hogy Kazukit bosszantsa. A fiú mérgesen állt a fa mellett és magában puffogott.

-         sosem fogunk eljutni Yogomaruhoz, ha te minden vénszatyorral leállsz csevegni…-mormogta halkan. Eltelt úgy egy óra, mire útnak indultak.

-         Ne legyél már ilyen durcás! –monda a lány. Csak útba igazítottam szegény anyót, te nem ezt tetted volna a helyemben? Bár inkább ne is válaszolj ,mert tudom mit tettél volna. Ott hagytad volna szegényt, hagy tévedjen csak el szerencsétlen. És nézd mit kaptam cserébe! Egy szép legyezőt. Hát nem gyönyörű?

-         Nem.- mondta határozottan Kazuki.

-         Tudod mit? Nem is érdekel a véleményed. De, ha ilyen mufurc maradsz, soha senki nem fog szeretni. Bleeee…

-         És kinek kell a szeretet, nekem elég, ha tisztelnek vagy csak félnek tőlem.

-         Én tudom, hogy igazából óriási szíved van, én makacs Kazukim. -gondolta magában Mina. A lány érezte, hogy ebbe a gondolkozásba belepirult, ezért gyorsan témát váltott.

-         És tulajdonképpen mikor érünk oda ahhoz a kiképző mesterhez, vagy kihez?

-         Azt még nem tudom.

-         És azt tudod egyáltalán, hogy merre kell menni?

-         Hát persze, hogy tudom. Arra. Nem is inkább erre. Na mindegy, ha megyünk úgy is eszembe fog jutni.

-         Kazuki nézd csak! ( Mina legyezője egy ösvény felé húzta a lány kezét)

-         Mintha a legyező mutatni akarná az utat. -tette hozzá a lány. Látod, megérte segíteni a néninek.

-         Az a banya hibbant volt, ez is biztos egy ostoba trükk. De nem bánom. Ha annyira akarod követni azt a legyezőt, hát csak menny arra. Én erre megyek.

-         Hát így állunk? Rendben. Viszlát! (Ekkor a lány elindult az ösvényen)

-         Kb. 5 perc telt el és Kazuki még mindig az ösvény előtt állt és bosszankodott.

-         Kénytelen vagyok az után az ostoba után menni, hisz a végén még bajba kerül és meghal itt nekem. Pff.

-         Mina várj meg!- ordibált a lány után.

-         Tudtam én, hogy nem hagysz cserben. Tudod van ebben az egész helyzetben egy kis logika, nem?

-         Mi lenne ebben a logikus?

-         A legyező a szél jelképe. A szél, pedig a szabadságé. Mi pont azért indultunk el a faluból, hogy szabadok lehessünk. Így pedig a szabadság mutatja az utat.- magyarázta Mina.

-         Mi az, hogy „szabadok lehessünk”? Ha jól tudom kettőnk közül csak én jöttem el a faluból, mert szabad akartam lenni. Te csak utánam jöttél.

-         Jól van na. Mina még egy kis ideig gondolkozott azon, hogy mit is jelent számára a „szabadság”.

-         Szabadság, szabadság…- suttogta halkan.

-         Hát te már magadban beszélsz? Hmm. Nem ez az őrültség első jele?

-         Nem.- mondta dühösen a lány.

-         Aha. Most megvagy. Ez volt az első jel, és ahogy azt te is tudod a tagadás a második. Hahahaha…

-         Nagyon vicces, nézd csak. Itt az ösvény vége. Most hogyan tovább?- kérdezte Mina.

-         Ó nagy Mina úrnő, mért nem kéred meg a varázslegyeződet, hogy mutassa meg az utat? Hahaha.

-         Viccelődj csak. De a legyező nélkül biztos eltévedtünk volna. Te BUNKÓÓÓÓÓÓÓ!

-         Na mi van? Te már a viccet sem érted?

-         Ó Kazuki. 16 évesen már igazán felnőhetnél végre. Most pedig: ühüm: Legyező mutasd az utat! Kérlek.

Nem történt semmi.

-         Legyező! Az utat. Mutasd már, kérlek szépen.

-         Na úgy látszik ennek befellegzett.- monda lenézően Kazuki.

-         Biztos csak kimerült. Azt javaslom, keressünk egy biztonságos helyet éjszakára és holnap próbáljuk meg újra. Kiszavaz mellettem? Gyerünk Kazuki! Kezeket a magasba!

-         Hagyjál már Mina!

-         Jól van, te akartad. Ezzel a kijelentéssel Mina elkezdte csiklandozni a fiút.

-         Mina ne, elég! Inkább felteszem a kezem. Tessék.

-         Na ez a beszéd. Induljunk.

Éjszakára találtak egy elhagyatott barlangot és ott aludtak el.