Kazuki elhatározta, hogy új életet kezd minél messzebb a falutól. Hallotta, hogy egy másik faluban él egy férfi, Reiko, aki szörnyölésre képezi ki a nehéz múltú fiukat. És mivel valljuk be Kazukinak elég nehéz múltja volt, így joggal érdemelné a tanítást. A fiú eddigi életét feladva, úgy döntött, hogy útnak indul és felkeresi Reiko-t. Mikor Mina meghallotta a hírt, azonnal Kazukihoz szaladt. Amikor rákérdezett, hogy igaz-e a hír, csak egy helyeslő bólintást kapott. Mina (köpni, nyelni nem tudott : P) szeméből kicsordult néhány könnycsepp, majd egy szó nélkül elrohant. Kazukinak még lehetősége sem volt megmagyarázni a dolgot, mert Mina már messze járt.

Másnap hajnalban Kazuki elbúcsúzott a nevelő szüleitől, még egyszer körbe járta a falut és elköszönt mindenkitől. Nehéz szívvel és lelkiismeret furdalással indult útnak. Már majdnem visszafordult, hogy beszélhessen Minával, de érezte, ha most visszafordul, akkor sohasem fog elszakadni a lánytól. Gondolatait, a háta mögött lévő bokor zörgése zavarta meg. Előrántotta kardját és határozottan rákiáltott az ismeretlen bujdosóra.

-Te ott! Azonnal gyere elő, vagy meghalsz!

-Ne bánts, Kazuki! – monda egy félénk női hang.

-Mina, te vagy az? Mit keresel te itt?

-Én csak… én… Én úgy unatkoztam nélküled. Hiányzik az állandó zsörtölődésed. Kérlek hagy menjek veled. Segítek bármiben. Tudok főzni és mosom majd a ruhádat is, csak kérlek, engedd, hogy veled tartsak.

-Jó, jó, jöhetsz, de ne legyél a terhemre.

Bár Kazuki mogorvának tűnt, belül örült, hogy Mina vele fog tartani.

-Te Mina! Mond csak, a szüleid tudnak arról, hogy velem akarsz jönni?

-Hát persze. Képzeld ők tanácsolták, hogy jöjjek. (arcán fura áll kacaj jelent meg)

-Hmm. Még mindig nem tanultál meg rendesen hazudni. Hahahah (hangos nevetés)

-Jól van na. (a lány elindult és csak egy pillanatra nézett vissza)

-Na mi lesz? Jössz vagy egyedül kell mennem?

-Várj már te lány! Megyek már.

-Kazuki! (kb. 1 perces hatásszünet)

-Mondjad.

-Öhm, nem fog hiányozni a falu és az emberek?

-Nem.

-Értem. És nem gondolod, hogy nem éri meg ez az egész utazás? Mármint mit érsz azzal, ha megtanulsz szörnyeket ölni?

-Ha megtanulom megölni a legveszélyesebb szörnyeket is, felkeresem Yogomarut és bosszút állok a szüleimért.

-És ha megölted Yogomarut akkor mi lesz? Mihez fogsz kezdeni utána?

-Azt még nem tudom. De minek kérdezel állandóan ilyen ostobaságokat? Még rengeteg időm van eldönteni. Inkább azon törd a fejed, hogy mit eszünk vacsorára!

-KAZUKI! Hát neked csak erre vagyok jó? Hogy etesselek? Feláldozom a tökéletes életem, hogy elkísérjem veszélyes útján és mit kapok cserébe? Mit eszünk vacsorára? Blablabla…. Úgy bánsz velem, mint egy cseléddel. Hüpphüpp

-Jajj ne drámázz már! Te mondtad, hogy főzöl majd.

-De akkor is. Nem tanultál illemet? Belehalnál, ha azt mondanád, hogy kérem vagy légy szíves…

-Jó. Akkor lennél oly szíves, hogy főzöl valamit vacsorára? (hülye képet vág)

-Hát persze! Neked mindent Kazuki.

-Ez a lány. Pfff –gondolta a fiú.