3. fejezet: A csapat

A tanácskozás végével mindenki egy emberként állt fel helyéről és indult el a teremből kivezető ajtók egyike felé. A kilépők egy újabb teremben találták magukat, ahonnan újabb ajtók nyíltak. Hőseink közül ketten, szintén a többi lénnyel haladva talált ki, de hogy utána merre tovább, arról fogalmuk sem volt.

- Koenma igazán adhatott volna egy kísérőt mellénk, vagy egy térképet, vagy bármit. Ez a hely olyan, mint egy labirintus. -bosszankodott Yusuke, miközben szemével a megfelelő kijáratot próbálta felfedezni.

- Nézd csak kik jönnek! -lökte oldalba könyökével barátját Kuwabara mikor meglátta a feléjük közelítő Hiei-t és -ezúttal démon- Kurama-t.

- Na, hogy éreztétek magatokat? -kérdezte kicsit gúnyosan Kurama.

- Unalmasan. -Válaszolt egy hatalmas nyújtózkodás közben Yusuke- És ti?

- Hiei morgott néha, de elvoltunk.

- Yusuke bólintott egyet, jelzését adva, hogy érti, majd szavakra nyitotta száját:

- Ti tudjátok merre kell menni? Koenma azt mondta mennyük el a tanácskozásra, de hogy utána hova, azt persze nem.

- Kurama már épp válaszolni akart, mikor megjelent mellettük egy emberszabású démon, aki megszólította őket.

- Yusuke Urameshi? -a kérdezett bólintott- Erlon hivatja, és önöket is -biccentett a másik három felé- Kérem, jöjjenek velem. -egy újabb bólintás volt a válasz Yusuke részéről és már indultak is.

- Hé Kurama! -lépett a szólított mellé Kuwabara és suttogva megkérdezte: - Ki az az Erlon?

- Az öreg angyal, aki az ülést is vezette -válaszolta szintén halkan a kérdezett. Kuwabara bólintott. Kis sétájuk hátralévő részében nem esett szó köztük.

   Egy ajtóhoz értek, aminek teljesen szokványos mérete volt, márpedig a fiúk tapasztalatai alapján ez errefelé igen ritka. A kísérőjük kinyitotta az ajtót, majd mellé állva, a falnak háttal enyhén meghajolt.

- Kérem, menjenek be és foglaljanak helyet. Elron hamarosan megérkezik.

-Négytagú csapatunk eleget téve a kérésnek bement és leült a terem közepén elhelyezett asztalnál. Maga a helyiség nem volt nagy. Nagyjából akkora lehetett, mint egy osztályterem. Az asztalnál kilenc szék volt, egy az asztalfőn pontosan azzal az ajtóval szemben, amin az imént bejöttek, a másik nyolc pedig az asztal két oldalán. Csapatunk az ajtóból nézve a jobb oldali négy székre ült.

- Remek. Vajon miért hivatott az a vénség? -tette fel szinte csak magának a kérdést Kuwabara.

- Ki tudja? -gondolkozott Yusuke is- Lehet, azért…

- Csak nem a híres Urameshi csapat? -Yusuke mondani valóját az épp belépő személy szakította félbe. Egy lány volt. Derékig érő aranyszőke tincsei megcsillantak az elsötétített ablakokon beszűrődő napfényben. Alacsony volt, tán még Hiei-nél is alacsonyabb. Szürke szemeiben őszinte kíváncsiság tükröződött. Mégha szárnyai nem is látszottak, tisztán kilehetett venni, hogy egy angyal lépett be a terembe: a mérhetetlen jóság és ártatlanság csak úgy sugárzott belőle. Arca kislányos, mégis elbűvölően szép volt.- Már sokat hallottam önökről. -tette még hozzá előző mondatához.

- Furcsa, hogy egy angyal is ismer minket. -jegyezte meg Yusuke- És szabadna megtudnunk, hogy ön kicsoda?

- Természetesen. Amoena vagyok -válaszolta mosolyogva- Az angyalok egyik követe. Igazán örülök, hogy talá…

- Megint halandókkal közösködik kisasszony? -kérdezte egy mélyhang. Az ajtóban ezúttal egy magas -legalábbis az angyalhoz képest biztosan- fiatalember állt. Vörös, rövid haja furcsán volt felzselézve. Arca egész helyesnek volt mondható, de érzelemmentes, sötét barna -szinte már fekete- szeme egy kicsit rontott az összképen. Egyszerű embernek tűnt, de imént elhangzott mondatából rögtön ki lehetett deríteni, hogy nem az.

- Mi is örülünk -vetette oda szemrehányóan Hiei. Nem tetszett neki, hogy őt is halandónak titulálták.

- Hagyd őket Naoki. Nem is tettek semmit. -a hang -ami, minden bizonnyal egy férfié volt- ezúttal hőseink háta mögül szólt. Az illető egy másik ajtón jött be, ezzel meglepve a már teremben lévőket. Ránézésre idősebb volt mindenkinél, sötét barna haja nyakáig ért, szintén barna szeme rosszallást tükrözött. -Megtiszteltetés, hogy találkozhatunk. -itt már kis csapatunkra nézett, majd enyhén meghajolt- Reito vagyok, a szellemek egyik követe. Durva ismerősöm pedig Naoki, a sárkányok egyik követe. -mutatott a vöröshajú férfire, aki kelletlenül ugyan, de biccentett. A félpillanatnyi csendet egy halk nevetés törte meg. A hang forrása ezúttal a fiúkkal szemben lévő ajtó volt, ahol a korábban már látásból megismert vámpírnő állt. Arcán nyoma sem volt a nem is oly rég látott fagyosságnak: helyette félmosolyra húzta a száját.

- Imádom a kis műsoraitokat. -célzott ezzel Reito-ra és Naoki-ra. Csönd állt be. Mindenki azon kezdett gondolkodni, kivel is vannak egy teremben…és miért? A kislánynak kinéző angyal miután végig futatta ezüstös tekintetét a társaságon megszólalt:

- Önöket is ide hívták?

- Igen. Mindannyiukat én hivattam. -válaszolt egy rekedtes, mégis barátságos hang- Örülök, hogy mind megérkeztek. Kérem, foglaljanak helyet. -Elron jelent meg az ajtóban két kísérővel és kínálta hellyel a még mindig álldogáló négy személyt. A vén helyet foglalt az asztalfőn, két kísérője pedig mellé állt. Megvárta míg mindenki kényelmesen elhelyezkedik, majd belekezdett.

- Bizonyára kíváncsiak miért hivattam önöket ide. A vámpírok az utóbbi tíz évben egyre elszántabban harcolnak a Szerződés ellen. Úgy tűnik ez az ügy kezd egyre jobban kicsúszni a Tanács keze közül, ezért kémeket küldtünk a vámpírok közé, akik kiderítették: valaki szervezkedik. Azt sajnos nem tudtuk meg ki az, de annyi biztos nagydologra készül. Nem csak az e világban élő vámpírokat, hanem az összes vámpírt az oldalára akarja állítani és nem csak a Szerződést, az emberek világát is el akarja pusztítani.

- Értjük apám -szólt közbe Amoena- és mi hogyan jövünk a képbe?

- A Tanács megegyezett, hogy össze kell állítanunk egy csapatot, aminek a tagjai előkerítik azt a bizonyos személyt és -ha még van rá mód- diplomáciai úton megoldják a problémát. Ennek a csapatnak a tagjai lennének önök.

- Néma csend. Mindenki igyekezte megemészteni a hallottakat…és hogy pontosan kikkel kerültek egy csapatba. Végül Naoki megszólalt:

- Miért érdekeljen engem vagy más népeket az emberek és a vámpírok "háborúja"?

- Egyszerű a válasz -az öreget megelőzve Ayana kezdett bele mondandójába- Ha annak a valakinek tényleg sikerül az összes vámpírt a maga oldalára állítani, akkor az emberiségnek nem lesz sok ideje hátra. Viszont, míg az emberek fogynak a vámpírok szaporodnak, ebből következik, hogy az emberek kihalnak, a vámpírok pedig többen lesznek, mint valaha. -itt egy pillanatra megállt, Naokira nézett, majd folytatta- Képzelj el nagyon sok vámpírt, akik nagyon éhesek, de ember már egy szál se. -a sárkányok követe alig észrevehetően összehúzta a szemét. Kezdett rájönni mire céloz az úrnő- Szerinted, ha az éhen halás szélén vannak érdekelni fogja őket, hogy ember vért isznak vagy sem? Ha a kihalás fenyegeti őket -itt pillanatnyi szünetet tartott, addig, míg végig futatta szemét a társaságon, majd folytatta- higgyék el: nem fogja őket izgatni, hogy sárkány, démon, szellem, vagy épp angyal vérét isszák. Összegezve Naoki: jobb, ha érdekel mi történik a vámpírok és az emberek között.

- Tudja Ayana úrnő -kezdte Naoki- ön úgy beszél, mintha maga nem is lenne vámpír.

- A sárkány követ most valami olyasmit mondott, amire Ayana nem tudott mit válaszolni, így hát egy "fogd be a szád" pillantást küldött Naoki felé, majd sértődötten elfordult.

- Nos, igen, Ayana űrnő rávilágított a lényegre. -törte meg a zavart csendet Elron- Fontos, hogy minél hamarabb lerendezzük ezt az egészet, épp ezért holnap indultok.

- Már holnap!? -fakadt ki egyszerre Yusuke és Kuwabara.

- És merre? Hisz azt sem tudjuk hol van. Vagy igen? -kérdezte "kicsit" önbizalmatlanul Amoena.

- Biztosan, nem, de nagy a valószínűsége, hogy a Hold Kastélyában tartózkodik. -jött a készséges válasz az aggtól.

- Az legalább egy hónap járás, ha szerencsénk van, és nem támadnak meg útközben. -szólalt meg Ayana. Hangjában még mindig ott bujkált a sértődöttség.

- Igen, ez igaz, de mennetek kell. Élelmet és minden mást, amire szükségetek van, kaptok. Jó utat és sok sikert kívánok! Térjetek vissza minél hamarabb. -ezzel az öreg magára hagyta a ledöbbent társaságot.

- Hát, ez remek. -"ujjongott" Hiei.

- Egyetértek. -bólintott Naoki.

- Ugyan már -mosolygott bíztatóan Amoena- Biztos jó móka lesz.

- Ja. Halálian, és ezt szószerint kell érteni. -helyeselt fagyosan Ayana. A kis angyalka nyelt egy nagyot a vámpír szavai hallatán.

- Javaslom, mindenki mennyjen pihenni, hisz holnap hosszú út veszi kezdetét számunkra. -tanácsolta Reito.

- Én megfogadom -ásított Yusuke- Induljunk! -intett régebről már ismert társainak.

Immár négytagú csapatunk kilépett a teremből, majd rögtön megálltak. Kuwabara tette fel a mindenkit foglalkoztató kérdést:

- Vajon merre lehet a szállás helyünk?

Folyt. köv.