2. fejezet: Honou no Sekai

- Keiko, hagyj már békén!

- Idefigyelj Yusuke! Kész szerencse, hogy felvettek az egyetemre és te még innen is lógni akarsz?

- Mondtam már, hogy nem lógok. Koenma hív már megint. Biztos valami hülye küldetés.

- Teljesen ugyanaz. A lényeg, hogy megint nem mész suliba!

- Csá Keiko!

- Hé! Én hozzád - Yusuke becsapja az ajtót - beszéltem.

***

Egy hosszú és hatalmas folyosón mindenféle lények -legtöbbjük ogre- szaladgált, hol papír heggyel kezükben, hol pedig dobozokkal mindenféle irányba. Egyik teremből ki, a másikba be vagy épp fordítva. A folyosóra kihallatszottak a telefon csörgések, kiabálások és ezekhez hasonló hangok. Hatalmas volt a felfordulás. Mint mindig, elvégre a Túlvilágon akad tennivaló bőven, hisz nem egy ember hal meg egy nap, vagy egy óra vagy -teszem azt- egy perc alatt.

  A rohangáló tömegben azonban volt valaki pontosabban valakik, akik mégsem siettek. Egy ránézésre hét év körüli emberszerű lény, bár azt, hogy ember rögtön meghazudtolta a "Jr" felirat a homlokán valamint a ruhája, de ami talán a legszembetűnőbb volt az a cumi a szájában. Mellette haladt egy nála jóval magasabb kék ogre "tarzan bugyiban". Ez utóbbi folyamatosan beszélt, de a nagy hangzavarban nem lehetett érteni mit mond. A többiekhez képest lassan haladó két alak belépett a folyosóról egy terembe, ahol -a többivel ellentétben- nem volt senki. A nagy terem faajtajai becsukódtak mögöttük, így kiszűrve a zajt. A helyiség egyik fala csak üvegből állt, és magában a kicsinek nem mondható szobában csak egy asztal és egy szék kapott helyett. A "cumis" kisember leült, míg társa megállt az asztallal szemben.

- Jól van George most mond. Itt legalább értem. -utasította az ogrét az asztalnál ülő ember.

- Nos, a mai halálozási listát mondtam el, valamint azt kérdeztem, hogy mi történt, hogy Yusuke-t és a többieket ide kellett hívnunk.

- Zűr van a Honou no Sekai-ban. -válaszolta nem túl nyugodt hangon a kérdezett.

- Mégis mi történt Koenma-san?

- Majd ha itt lesznek Yusuke-ék elmondom George de, hogy addig se légy láb alatt vidd el ezt a 134-es terembe.- azzal egy lapot adott George kezébe. A kék ogre bólintott, majd két pillanat múlva már kint is volt a teremből. Alig, hogy becsukódott az ajtó már nyílott is ki és belépett rajt egy rózsaszín kimonós lány.

- Koenma-saan! -kiáltotta, majd amilyen gyorsan tudott az asztal elé rohant.

- Igen, Botan? Miért kiabálsz? -kérdezte kicsit ingerülten Koenma.

- Megjöttek Yusuke-ék.

- Végre, de ettől még nem kellett volna ordibálnod -szidta le a lányt a szellemvilág vezetője.

- Jajj Koenma-san, csak azért mert úgy örülök. Rég volt így együtt a csapat.

- Igen, igen. - helyeselt unottan Koenma- Hiei is itt van?

- Igen. Kurama-nak sikerült ide ráncigálni.

- Remek. Akkor küld be őket.

***

- Elég volt! Nem tűrjük ezt tovább!

- Ilyen és ehhez hasonló kiáltások töltötték be a Honou no Sekai vezetőségi épületének tanácstermét. Hatalmas hely volt, kb. 600 ember elfér ott. Maga a terem fából készült, legalábbis a burkolata az, és kör alakú. A székek sorban egymás mellet vannak elhelyezve egy tölcsért formálva. (olyan, mint a Parlament ülésterme csak nem félkörben, hanem teljesen kör alakú…és nem annyira díszített.) A "tölcsér" közepén egy ugyancsak kör alakú asztal található, ahol 7 ember ül. Pontosabban egy ember, a többiek más-más fajú lények.

   A vita, mint mindig a Szerződés azon részéről szólt, amely a vámpírokra vonatkozik. Ez a rész lényegében arról szól, hogy a vámpírok csak haldokló és/vagy 55 év feletti emberek vérét fogyaszthatják, de a vámpíroknak ennyi nem elég…

- Elegünk van ebből! Friss vért akarunk!

- Egy angyal állt fel az asztaltól, az, aki a mostani ülés vezetője. Hosszú ősz szakálla szinte földig ér, haja ugyanúgy. Arcáról és egész jelleméről sugárzik több 100 évnyi bölcsesség. Komoly, kissé rekedtess hangon kérdi:

- A Szerződés több száz éve érvényben van. Eddig nem volt vele semmi gondotok, miért pont most?

- Pontosan azért, mert már több száz éve tart. Ez így nekünk kevés.

- Ez után a mondat után az összes vámpír egyetértően a felmorajlott, sőt néhány démon is támogatta őket. Voltak olyanok, akik felpattantak helyükről és vitába szálltak velük, míg mások csak ülve a fejüket csóválva hallgatták a hajcihőt. Ekkor a terem közepén lévő kör alakú asztaltól is felállt valaki. Egész pontosan egy hosszú, fekete hajú nő. Hátrafordult fajtársai felé, akik fokozatosan elhallgattak, miután látták a vámpír sötétkék szemeiben szikrázó, gyilkos pillantást.

- Tudttomal ez az ülés azért van, hogy diplomáciai úton megoldjuk a gondokat. -olyan fagyos hangon beszélt, hogy szinte mindenki ereiben megfagyott a vér- Már csak annyit kérdeznék, hogy amit ti lerendeztetek az imént, az mennyire volt az. A Szerződést megkötötték az őseink. Be kell tartanunk akár tetszik, akár nem. Ami pedig a véleményeket illeti: mindenki szívesen meghallgatja őket, ha azokat normális formában adjátok elő. Ehhez tartsátok magatokat.

- A teremben mindenfelől sugdolózás hallatszott. Mindenki a mellette ülővel kezdte megvitatni, vajon mit reagálnak erre a vámpírok. Az említettek csak csendben, maguk elé meredve bámultak. Míg nem egyikük -az, akinek az elején olyan nagyszája volt- megszólalt:

- Értettük Ayana űrnő. -hangjában hallatszott a nem tetszés, hogy ezt kell mondania.- És elnézést kérünk a Tanácstól.

- Na ez az, amire senki sem számított. Arra még gondoltak, hogy abba marad a véleménynyilvánítás eme kultúrálatlan formája, de hogy elnézést is kérjen, az már meglepő. Ezt kifejezve a teremben ülők újabb sugdolózásba fogtak. A vámpírnő vetett még egy utolsó ellenőrző pillantást "társai" felé, majd leült. A Tanács vezetője megköszörülte torkát, ezzel jelezvén, hogy "csöndet kérek", majd belekezdett mondani valójába:

- Nos, akkor folytassuk. Mint azt bizonyára mindannyian tudják a választásoknak vége ezért szeretnék megkérni mindenkit…

Eközben a terem egy másik részében:

- Az a vámpír csaj nem is nézett ki rosszul. Sőt…

- Kuwabara, ne most. Neked különbenis ott van Yukina. -szólt rá barátjára Yusuke.

- Igazad van, hogy is gondolhattam más nőre. Te Urameshi! -lökte oldalba barátját- Nem értem Koenma miért aggódott annyira, itt "kis" vitákon kívül nincs semmi.

- Már megint nem figyeltél mit mondott a cumis mielőtt idejöttünk.

- Tényleg mit is?

- Kuwabara gondolatai messze szálltak, lázasan kutatva, hogy mi is történt pontosan Koenma-nál. Hamarosan rátalált a válaszra emlékei közt…

- Hello Koenma! Rég láttalak.- köszöntötte széles vigyorral arcán Yusuke a szellemvilág vezetőjét.

- Én is örülök, de térjünk rá a feladatra. -jelentette ki Koenma, majd felvette komolyabbik formáját.

- Az Alvilág egyik részében létezik egy hely, amiről szinte csak az ott élők tudnak. Ez egy különálló világ, amire egyik nagyúr befolyása sem hat. Ezt a helyet Honou no Sekai-nak nevezik.

- Soha sem hallottam róla.- jegyezte meg Hiei - Pedig azt hittem ismerem az Alvilágot.

- Most mondom, hogy nem sokan tudnak róla. Szerintem még Enki, sőt Mukuro sem. -mondta Koenma -Tehát. Ebben a világban különböző lények élnek, amiket hat csoportra osztanak. Ezek a következők: emberek, démonok, sárkányok, szellemek, angyalok és vámpírok.

- Hogy fér meg ennyiféle nép egy helyen? -gondolkozott hangosan Kuwabara.

- Épp ez az, hogy nem fér meg. -világított a lényegre Koenma -A vámpírok lassan tíz éve folyamatosan tiltakoznak.

- Miért? -tette fel a mindenkit érdeklő kérdést Yusuke.

- Nos, pár száz évvel ezelőtt megkötötték a Szerződést, amibe szabályokat, illetve törvényeket írtak le. A vámpíroknak az egyik ilyen bejegyzés nem tetszik.

- De, ha ez már tíz éve tart, miért csak most teszünk ellene valamit? -ismét Yusuke kérdezett.

- Mert, eddig úgy tűnt megoldódnak a problémák, de nem így történt. Valami nagy van készülőben, ami az Alvilágra biztosan, de még az emberek világára is kiterjedhet. Ezt kéne megakadályoznotok.

- A szokásos világvége. -sóhajtott egyet Yusuke- És? Pontosan, hogy is kerülünk mi a képbe?

- Bizonyos időközönként -kezdte a magyarázatot Koenma -a lények vezetőt választanak maguk közül, pontosabban két vezetőt egy új törvény szerint. Őket Követeknek nevezik. Sikerült elintéznem -igaz, elég nehezen- hogy bekerüljetek a jelöltek közé. Ha pedig tényleg mindent jól csináltam, már nyertetek is.- örült magának Koenma, mert sikerült ilyen nagydolgot véghez vinni. -Tehát, Yusuke és Kuwabara az embereknek, Kurama és Hiei pedig a démonoknak lesznek a Követei.

- Ez a bamba gyerek lesz az emberek Követe? Hát nem irigylem őket.- mondta Hiei, miközben szánakozó pillantást vetett Kuwabara-ra.

- Mit mondtál te kis zsebpiszok? - vágott vissza idegesen "Kuwi"

- Jól hallottad. -ezzel Hiei és Kuwabara "édes beszélgetésbe" kezdett. Még akkor sem hagyták abba, mikor a csapat másik két tagja már elindult.

- Ja és Kurama! -szólt utánuk Koenma- Jobb lenne, ha felvennéd a démon róka formád.

- Rendben.

Kuwabara visszatért emlékei közül:

- Aha. Most már emlékszem, de akkor sem értem miért.

- Na, ez már nem Koenma hibája - vigyorgott Yusuke.

- Hé tee… -és Kuwabara folytatta volna, ha csak egy csattanás meg nem zavarja. Az öreg angyal befejezte mondanivalóját és zárásként az asztalra csapott a kalapácsával, majd hozzátette:

- A tanácskozást ezennel berekesztem.