Forradalom és Szabadságharc Magyarországon
1956. október 23. - november 4.

A forradalom - a történettudomány és a politikai filozófia értelmezése szerint - tömegmegmozdulás, amelynek célja a fennálló társadalmi rend és az államhatalom gyökeres és tartós megváltoztatását eredményező politikai fordulat. A forradalom akkor éri el célját, ha sikerül a társadalom és állam alapjainak - rövid idő alatt történő és hirtelen - megváltoztatása.

A II. Világháborút követő másfél évtizedben Magyarország és a Szovjetunió befolyási övezetébe tartozó államok polgárait terror sújtotta és életszinvonaluk rendkívül alacsony volt. Magyarország,
több középeurópai országgal együtt elveszítette függetlenségét és szovjet katonai megszállás alá került.

A Magyarországon kialakult, nagyon feszült társadalmi, gazdasági és politikai helyzet
megváltoztatását, a magyar nemzet függetlenségét és demokratikus politikai rendet követelő forradalom kitörését több esemény előzte meg.

J.V. Sztálin halála (1953.március 5.) után a szovjet párt-, és állami vezetés korrigálta politikáját.
Enyhítette a szovjet befolyási övezetbe tartozó országokban - korábban - érvényesített diktatúra egyes módszereit.

Magyarosrzágon megfosztották miniszterelnöki posztjától Rákosi Mátyást és Nagy Imrét bízták meg egy új kormányprogram kidolgozásával és végrehajtásával. A nevével fémjelzett új program a korábbi, elhibázott gazdaságpolitika kiigazítását, a parasztságra nehezedő terhek csökkentését és
a törvénytelenségek megszüntetését ( internáló táborok felszámolását, a kitelepítések és a rögtönítélő bíráskodás megszüntetését) jelentette. Sor került a politikai okokból bebörtönzöttek ( főleg volt szociáldemokraták és kommunisták ) egy részének rehabilitálására és részleges amnesztiára.

A Magyar Dolgozók Pártja ( kommunista párt) első-titkári tisztségében meghagyott Rákosi Mátyás
kihasználva azt a helyzetet, hogy a Szovjet Kommunista Párton belül újra megerősödtek az „ortodox”
sztálinisták 1955. áprilisában megbuktatta, majd december 3-án az MDP-ból is kizáratta Nagy Imrét.
Hatalmát azonban az enyhülés eredményeként megváltozott társadalmi és politikai légkörben már nem tudta helyreállítani.

A reformprogramja mellett kitartó Nagy Imre körül, illetve részben tőle függetlenül megszerveződött - a Rákosival szembefordult értelmiségiek és a börtönökből kiszabadult kommunisták egy részéből álló - pártellenzék. Fórumuk volt az Irodalmi Újság és az 1956 tavaszán megalakult Petőfi Kör.

Rákosinak nem sikerült leállítani a kommunista rendszer által korábban elkövetett törvénytelenségek ( pl.: Rajk László pere és kivégzése) felülvizsgálatát sem. A szovjet-jugoszláv kibékülés és az SZKP - Sztálin bűneit feltáró - XX. Kongresszusa után Rákosi helyzete tarthatatlanná vált. Elismerte a
Rajk perrel kapcsolatos személyes felelősségét is. A szovjet vezetés döntése alapján leváltották és helyébe (1956. július 18-án) Gerő Ernő került, aki alkalmatlannak bizonyult a valódi változások végrehajtására. A magyar kommunisták és az állam vezetői fokozatosan elbizonytalanodtak és "felemás" intézkedéseket hoztak.

Hosszas egyeztetés után - 1956. október 6-ra engedélyezték a rehabilitált Rajk László és Társai nyilvános újratemetését. A temetés százezres tömegdemonstrációvá vált. Utána az egyetemisták rendszer elleni tüntetést szerveztek.

1956. október 13-án visszavették a Magyar Dolgozók Pártjába Nagy Imrét. Október 15-én a párt és a kormány vezetői Jugoszláviába utaztak a magyar-jugoszláv kapcsolatok rendezésére.

Közben a társadalmi elégedetlenség fokozódott és egyre több formában jelentkezett: a sajtóban olyan cikkek jelentek meg, amelyek a vezetést bírálták, a Petőfi Kör mintájára vidéken is vitakörök alakultak, Október 16-án Szegeden, majd az ország többi egyetemén is megalakult a Demokratikus (kommunista) Ifjúsági Szövetségtől független MEFESZ = Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége.

A Lengyel Egyesült Munkáspárt 1956 október 19-21-i plénumán, dacolva az SZKP jelen levő vezetőivel és a fenyegető szovjet katonai beavatkozással W. Gomulkát választották a párt első titkárává, aki átértékelte a júniusban kitört és levert poznani munkásfelkelést és megszüntette a felkelők elleni eljárásokat.

Magyarországon október 22-én, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem MEFESZ szervezetének alakuló gyűlésén többezer fiatal vett részt. Elhatározták,hogy másnap, október 23-án
tüntetést tartanak szolidaritást vállalva a lengyel változásokkal és szembe fordulva a hazai kommunisták diktatúrájával reformokat sürgetve.

A MEFESZ alakuló gyűlésén 14. illetve 16. pontba foglalták követeléseiket. (Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését, szabad és többpárti választásokat, a törvénytelenségek teljes körű felülvizsgálatát, sajtószabadságot, a nemzeti jelképek visszaállítását, a szovjet csapatok kivonását).

Október 23-án hazatért a küldöttség Jugoszláviából. A részvételükkel ülésező MDP PB (Politikai Bizottság) 12,53-kor rádión keresztül betiltotta, majd alig másfél óra múlva ( a tiltakozások hatására ) engedélyezte a tüntetést.

Délután 3 órakor a Petőfi szobortól és a Műegyetemtől elindult menetekhez járókelők sokasága csatlakozott. Estére többszázezer ember volt az utcákon. A Bem szobornál megszületett a forradalom jelképe, a szovjet mintájú címertől megszabadított, lyukas nemzeti színű zászló.

Innen a tömeg nagy része a Parlamenthez vonult, ahol követelésére Nagy Imre - csalódást okozó - beszédet mondott. Ugyanebben az időben a Városligetben ledöntötték az 1951-ben emelt Sztálin-szobrot. Este Gerő Ernő, az MDP első titkára mondott beszédet, amelynek tartalma és hangvétele általános ellenszenvet váltott ki a tüntetőkben.

A tüntetők megkísérelték a rádióban beolvastatni követeléseiket, de a Rádió vezetői ezt megtagadták.
Ekkor a Rádió épületét védő AVH (Államvédelmi Hatóság) karhatalmistái és a fegyverhez jutott forradalmárok között tűzharc tört ki.

Az esti órákban Gerő a szovjet nagykövettel,J.V. Andropovval és Ny.Sz. Hruscsovval egyeztetve
beavatkozásra kérte az országban állomásozó szovjet csapatokat. (A kérést öt nappal később, október 28-án írásba foglalták. A visszadátumozott írást Hegedűs András volt miniszterelnöke írta alá!!!)

A szovjet csapatok először csak erődemonstrációra készültek, de a forradalmárok soraikban egyetemisták, gyári munkások és sok tizenéves fiatal) felvették a harcot a katonai egységekkel.
Október 24. és 26. között a Főváros számos pontján barikádokat és támaszpontokat építettek ki.
( Corvin köz, Baross tér, Móricz Zsigmond körtér stb.)

A forradalom a megszálló szovjet csapatok elleni szabadságharccá fejlődött.

Ezalatt az MDP vezetése állandóan ülésezett, de nem vette figyelembe a pártellenzék és a reformerek véleményét. Végül október 24-én hajnalban döntött Nagy Imre miniszterelnöki megbizatásáról.Ugyanakkor az eseményeket ellenforradalomnak minősítette, statáriumot hirdetett és a szabadságharc leverése érdekében létrehozta a Katonai Bizottságot. A fegyverüket önként letevő személyeknek büntetlenséget ígért. Az erőszakos "rendteremtési kísérlet" nem járt eredménnyel.

Október 28-a után a rendőrség és a katonaság többsége semleges maradt vagy átállt a forradalom oldalára. A kommunista hatalom csak a szovjet csapatokra, az ÁVH karhatalmi és határőrizeti egységeire támaszkodhatott.

Ebben a helyzetben érkezett Moszkvából Budapestre A.I, Mikojan és M.A. Szuszlov azért, hogy leváltsák Gerőt és helyére Kádár János kerüljön. Október 25-én reggel a kormány kiadott egy rádió-közleményt, amely szerint az "ellenforradalmi puccs-kísérletet" leverték, ezért a kijárási tilalmat visszavonták.

Október 25-én délelőtt 10 és 11 óra között 8-10 ezer tüntető vonult a Kossuth térre miközben a szovjet katonákkal barátkozott. Nem sokkal 11 óra után (11,15-kor) ismeretlen személyek a Földművelésügyi Minisztérium padlásteréből tüzet nyitottak a tömegre. A lövöldözésben részt vettek a téren tartózkodó szovjet egységek is. Mintegy 70 polgári személy vált a lövöldözés áldozatává.

Október 24. és 27. között az ország nagyobb városaiban és kisebb településein is tüntetéseket, népgyűléseket tartottak. Sok helyen ledöntötték a szovjet emlékműveket, leverték a vörös csillagokat,
a helyi tanácsok irodáiból kidobálták és elégették a begyűjtési íveket. Néhány helyen inzultálták a helyi kommunista vezetőket. Vidéken is követelték a budapesti egyetemisták 16 pontjában foglaltak végrehajtását és a földek visszaadását. Október 26-án és 27-én (ÁVH határőrei, katonák és még=?) a fegyvertelen tüntetőkre sortüzet nyitottak Mosonmagyaróváron,Miskolcon, Esztergomban, Kecskeméten, Szegeden, Gödöllőn, Tatán, Zalaegerszegen, Tiszakécskén, Kalocsán, Kiskunhalason, Örkényben.

Október 24-én a budapesti Egyesült Izzóban megalakult az első Munkástanács. Ezt követően Budapesten és vidéken is létre jöttek a munkahelyi önigazgatási szervezetek és nemzeti forradalmi bizottságok.

A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) vezetésén belüli változások kezdeteként október 26-án délután a Központi Vezetőség rádióközleményben nemzeti kormányt, függetlenségen és egyenjogúságon alapuló magyar-szovjet tárgyalásokat, üzemi tanácsi választásokat és gazdaságpolitikai reformokat ígért. A Nagy Imre vezette, több kompromittálódott (kommunista) politikus bevonásával megalakított, Kovács Béla és Tildy Zoltán személyében csupán két kisgazdapárti miniszterrel kiegészített kormány valamint
Névsorát október 27-én tették közzé.

Az október 28-án bekövetkezett fordulatot megelőzően a - kommunista vezetésű - Katonai Bizottság még kidolgozta a katonai diktatúra tervét, de az MDP-nek a korábbi pártellenzék javára eltolódott összetételű vezető testületei már nem tárgyalták. Az MDP KV. utolsó határozataként radikálisan
átértékelte az eseményeket és azt "nemzeti demokratikus mozgalom"-nak nevezte. A politikai kibontakozás érdekében pedig tűzszünetet rendelt el.

Az MDP vezetését ekkor már Kádár János által irányított hattagú pártelnökség vette át.

Október 28-án 17:25-kor Nagy Imre rádióbeszédében bejelentette az ÁVH megszüntetését, a szovjet csapatok kivonását Budapestről és az országból való kivonulásukat előkészítő tárgyalások megkezdését; továbbá általános amnesztiát, az életszínvonal emelése érdekében intézkedéseket és a Nemzeti jelképek visszaállítását ígérte.

Október 28-án éjjel a megbukott sztálinista vezetőket szovjet katonai repülőgépen Moszkvába menekítették.

Október 28-án és 29-én a forradalmárok és a hatóságok ( Kik?) tárgyalásokat folytattak a fegyverszünetről és az új karhatalom létrehozásáról. Október 31-én alakult meg a Nemzetőrség, valamint a reguláris erők és a forradalmárok képviselőivel kiegészült Forradalmi Karhatalmi Bizottság Király Béla tábornok irányításával. Ugyanakkor - Münnich Ferenc belügyminiszter tudtával - megkezdődött a feloszlatott ÁVH tagjainak átöltöztetése más fegyveres testületek egyenruhájába.

Október 30-án különböző fegyveres csoportok megostromolták az MDP Budapesti Pártbizottságának Köztársaság téri székházát, amelyről azt tartották, hogy az ÁVH és a pártapparátus forradalomellenes szervezkedésének központja. A térre vezényelt magyar páncélos egység is a pártházat vette tűz alá. A támadás következtében több pártfunkcionárius és a pártházat védő ÁVH-s karhatalmista életét vesztette. A Köztársaság térre vonult tömeg néhány személyt meglincselt.

Október 30-án 14:30-kor Nagy Imre - akinek Mikojan és Szuszlov elutazásuk előtt szabad kezet adott -bejelentette a többpártrendszer visszaállítását elfogadva ezzel az egyik fontos forradalmi követelést.
Már aznap délelőtt, a bejelentést megelőzve de annak megfelelően hozta létre a Kormányon belül a szűkebb kabinetet. Tagjai: Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza.
A Kormány elismerte a helyi önkormányzati szerveket.

Október 30-án újjáalakult a Független Kisgazda és Polgári Párt, a Magyar Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt Petőfi Párt néven. Ezt követően több párt ujjászerveződött, vagy megalakult, de idő hiányában valódi többpártrendszer nem működött.

Október 31-én az MDP vezetősége feloszlatta a széthullóban lévő pártot és Magyar Szocialista Munkáspárt néven új párt alakításáról döntött.

Október 30-án este a Kormány utasítására Pálinkás György őrnagy vezetésével egy rétsági páncélos alakulat kiszabadította felsőpetényi háziőrizetéből Mindszenty József bíborost, esztergomi érseket, aki október 31-én érkezett Budapestre.

Október 31-ig a szovjet vezetés engedékenynek bizonyult és elfogadta a magyarországi változásokat.
A szovjet kormány nyilatkozata megígérte a Szovjetunió és a Szocialista Blokk többi országa közötti egyenjogúságot és késznek mutatkozott tárgyalni csapatainak Magyarországról történő kivonásáról.
Október 31-én a szovjet csapatok elhagyták Budapestet.

A Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának október 31-i ülésén Hruscsov gyengeségnek minősítette az engedékenységet és a fegyveres "rendcsinálás" mellet döntött Magyarországon és Lengyelországon. Elhatározását támogatta Kina Kommunista Pártja. Az USA pedig bátorította azzal, hogy az október 29-én kitört szuezi válság ( arab-izraeli háború) kapcsán kifejezésre juttatta, hogy nem tekinti potenciális katonai partnerének sem Magyarországot, sem Lengyelországot.
Hruscsov tájékoztatta az un. szocialista országok vezetőit a beavatkozásról, amelyhez megszerezte a jugoszláv vezetés egyetértését is. Az új szovjet csapatok már október 31.-e előtt megkezdték bevonulásukat Magyarországra.

November 1-én Nagy Imre megbeszélést kezdett Andropov nagykövettel, amelynek eredménytelensége után, a kabinet egyetértésével bejelentette a diplomatáknak a Varsói Szerződés azonnali felmondását és az ország semlegességét. Este 20 órakor rádióbeszédben ismertette döntését a lakossággal.

Nem sokkal ezután hangzott el Kádár János beszéde az MSZMP megalakulásáról. Beszédét korábban vették fel. Kádár János ugyanis már november 1-ről 2-ra virradó éjjel Münnich Ferenc társaságában úton volt Moszkvába, ahol némi vonakodás után elvállalta a neki szánt szerepet,
a szovjet döntés alapján ekkor "megalakult" a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány vezetését.

November 1. és november 3-a között a belpolitikai helyzet konszolidálódni látszott. A munkástanácsok és a helyi forradalmi szervek beszüntették a sztrájkot. November 3-án Nagy Imre átalakította a kormányt. Losonczy és Kádár (akinek hollétéről nem tudtak) MSZMP;
Tildy, Kovács Béla, B.Szabó István (FKg.P.) Bibó István, B.Farkas Ferenc (Petőfi Párt), Kéthly Anna,
Fischer József, Kelemen Gyula (SZDP), honvédelmi miniszter Maléter Pál.

November 3-án este Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek - a kormány felkérésére -
rádiónyilatkozatot adott, amelyben az Egyházat ért sérelmek orvoslását sürgette.

November 2-3-án a szovjetek megtévesztő tárgyalásokat kezdeményeztek a csapatkivonásról.
A november 3-i tárgyaláson a Maléter Pál honvédelmi miniszter vezetésével részt vevő delegációt, a szovjet hadsereg tököli főparancsnokságán I.A.Szerov KGB elnök letartóztatta a feloszlatott ÁVH néhány tisztje és Piros László volt belügyminiszter jelenlétében.

November 4-én hajnalban a szovjet katonai erők megindították támadásukat. A túlerőben lévő szovjet alakulatok Budapesten és több vidéki városban csak a szabadságharcosokkal vívott heves harcok
után érték el céljukat. Csepelen még november 11-én is harcok voltak. ( A honvédség irányítás híján védekezés nélkül tűrte, hogy a szovjetek lefegyverezzék.) A fegyveres összecsapásoknak mintegy 2700 magyar áldozata volt.

A Kádár-kormány november 4-én előbb Kárpátaljáról, majd Szolnokról sugárzott felhívásában jelentette be megalakulását.

Nagy Imre családjával, néhány munkatársával és az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottságának tagjával és azok családjával elfogadta a Jugoszláv Nagykövetség által felajánlott menedékjogot.

November 7-én szovjet harckocsikon Budapestre érkezett Kádár János, aki "hivatalosan" csak ekkor vette át kinevezését ( Kitől?) A Moszkvához hű Kádár, a katonai ellenállás letörése dacára ellenséges országot talált. A tiltakozás számos formája közül kiemelkedett a Bibó István tervezetén alapuló, a volt koalíciós politikusok által készített, a világpolitikai helyzet ismeretében reménytelen
"decemberi kibontakozási javaslat". Jelentős volt a munkástanácsok tevékenységét összehangoló,
Sztrájkfelhívásai eredményessége alapján második hatalmi központnak számító Nagy-budapesti Központi Munkástanács megalakulása november 14-én. Számos "illegális" sajtótermék is megjelent.

Kádárék, akik a Budapesten tartózkodó szovjetvezetőkre és a szovjet hadseregre támaszkodtak, elvetették a tárgyalásos politikát. November 9-től kezdve volt ÁVH-sokból, tisztekből és pártfunkcionáriusokben úgynevezett karhatalmi ezredeket ( népnyelven: pufajkások) szerveztek.

November 22-én a szovjetek kezdeményezésére, a szabad elvonulásukat garantáló magyar-jugoszláv államközi egyezmény megkötésével kicsalták Nagy Imrééket a diplomáciai védettséget jelentő Jugoszláv Nagykövetségről és Romániába szállították őket.

December elején az MSZMP ellenforradalomnak nyilvánította "a sajnálatos eseményeket" és annak végső felszámolásába kezdett. Megkezdődött a munkásvezetők, a fegyveres forradalmárok és a forradalomban részt vett személyek tömeges letartóztatása.

December 8-10-én Salgótarjánban, Egerben és Miskolcon a karhatalmisták az erőszakos fellépés ellen tüntető tömegbe lőttek. A sortűzek miatt a Központi Munkástanács sztrájkot hirdetett. Válaszul a Kádár kormány betiltotta a munkástanácsok területi szervezetetit. December 11-én pedig statáriumot hirdettek.

A szovjet hatóságok ( Kik?) közreműködésével már november 4-én elkezdődtek a letartóztatások és ezzel elindult a megfélemlítő megtorlás, amelynek során kivégeztek 229 személyt. A forradalom mellet mindvégig kitartó Nagy Imrét, Gímes Miklóst és Maléter Pált koncepciós perben ítélték halálra és végezték ki 1958. június 16-án.
Bebörtönöztek 22.000 személyt. 1956 végéig Magyarország 200.000 polgára hagyta el hazáját.

Szöveg:

• Magyar Nagylexikon 9. kötet forradalom és szabadságharc 1956 alapján.

Irodalom:

• 1956 kézikönyve (Hegedűs B. András 1996)
• Kinek a forradalma? (Kahler Frigyes- M.Kiss Sándor 1997)
• Ötvenhat októbere és a hatalom .(Szerk.:Horváth J.,Ripp Z.)

Ajánlott irodalom:

• Nyikita Szergejevics Hruscsov : A személyi kultuszról és következményeiről.
  Beszámoló az SZKP XX. Kongresszusának zárt ülésén.1956.február 25.
  ( Kossuth Kiadó 1988)
• Századvég Füzetek 3. A forradalom hangja. Magyarországi rádióadások
  1956.október 23.- november 9.
  (Szabadtér Kiadó és a Nyilvánosság Klub közös kiadása 1989.)
• Igazságügyi Minisztérium SORTÜZEK 1956
  Tényfeltáró Bizottság 1993 ( Antológia Kiadó Lakitelek 1993)
• 1956 Sajtója
  (Tudósítások Kiadó 1989)
• Ember Judit: Menedék-Jog 1956
  A Nagy Imre-csoport elrablása (Szabad Tér kiadó 1989)
• Méray Tibor: Nagy Imre élete és halála (Bibliotéka Kiadó 1989)