SZITTYAKÜRT MELLÉKLETE

Az 1956 os Magyar Forradalom igaz története

Ősszeállította a Hungária Szabadságharcos Mozgalom történészcsoportja. Aki az 1956 os forradalom igaz történetének leírására vállalkozik nagyon nehéz helyzetben van. Ugyanis a reformkommunisták, akik az un. 56 os Intézet keretében a maguk szemszögéből írják a forradalom történetét, mindenekelött 5o évre titkosítatták az összes forradalomra vonatkozó dokumentumot. Csak ők kutathatnak és tetszés szerint közölnek vagy hallgatnak el lényegre rámutató adatokat. Igy írták meg az interneten is olvasható ’forradalom történetét’. Ezért ravasz és ügyes ez a tanulmány, mert mímeli a tudományosságot. Ezért sorolja fel a támogatók között a Tudományos Akadémiát. Ezért sorol fel megszámlálhatatlan statisztikai adatot, kimutatást, életrajzot, dokumentumot, memoárt, ajánlott irodalmat és még ki tudja mit. E rengeteg adat a tudományos alaposság látszatát kelti és a jóhiszemű olvasó,főleg a fiadal diák, aki még hisz a nyomtatott szöveg igazságában, olvasás közben nem is gondol arra, hogy a legfontosabb, a lényegre rámutató adatok hiányzanak.

Továbbá nehéz helyzetben van a kutató, mert 42 év távlatából nehéz hiteles tanukat találni. A forradalom résztvevői sokan már meghaltak, sokan külföldön élnek, vannak akik még ma sem mernek nyilatkozni és vannak akik egzisztenciális kényszerből elfogadják az un. 56 os Intézet által manipulált forradalomtörténetet.

Egyáltalán, mi közük van e refomkommunistáknak a forradalomhoz? Hogyan merik ők magukat a forradalom előkészítőinek nevezni? –Egyébként Nagy Imre az egyetlen akire felnézhetünk, mert soha nem tagadta meg kommunista voltát, az akasztófa árnyékában sem kért kegyelmet és abban bízott, hogy elvtársai fogják rehabilitálni. Ebben nem tévedett. De aki őt forradalmárnak akarja kinevezni az félrevezeti az olvasót.- Vagy hogyan merik e reformkommunisták a karrierista Maléter Pált aki soha nem lőtt az oroszokra, csak a felkelőkre, soha nem adott ki parancsot a forradalom védelmére, a forradalom hősévé kozmetikázni?

Vegyük tudomásul, azért senki nem lesz utólag forradalmár, mégkevésbé nemzeti hős, mert elvtársai a hatalomért folyó marakodás során kivégezték. Gondoljunk Trockíjra, Berijára, Kun Bélára, Rajkra és társaikra. Tehát doumentumoktól eltiltva, csak néhány hiteles tanura támaszkodva, elméleti harcban, a Soros György és a kommunista Horn kormány által pénzelt reformkommunista propagandadömpinggel szemben, a kutató kénytelen az un. 56 os Intézet által közölt adatokra hivatkozni és ezeket az adatokat értékelve megfelelő magyarázatokkal kiegészítve szembeállítani a meghamisított történelemmel. A forradalom igaz története’ önnmagában olvasva talán kissé elfogultnak, egyoldalunak tünik, de gondoljon a kedves olvasó arra,hogy az igazságnak ez a fele az, amit a reformkkommunisták elhallgattak.

A mi anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé, hogy olyan részletes és terjedelmes anyagot állítsunk össze, mint az un. 56 os Intézet, ezért csak azt közöljük, ami abból kimaradt, vagy összefüggéseiben egyoldaluan lett beállítva. Ezért ’Aforradalom igaz története’ szerkezeti felépítésében követi az un. 56 os Intézet anyagát, felhívva az olvasók figyelmét, hogy ott minden adatot ellenőrizhet, kivéve azokat, melyeket tudatosan kihagytak. Ezeketigekszik a mi szerény tanulmányunk pótolni.

Az un. 56 os Intézet tanulmánya öt fejezetből,-leckéből- áll.

1.Válság és útkeresés.

2.Forradalom és szabadságharc.

3.A szabadság napjai..

4.Megszállás és ellenállás.

5.Megtorlás és restauráció.

Mi is ebben a felállásban közöljük az igazság másik, eddig elhallgatott felét. Felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy a szövegben vastagon szedett nevek, szervezetek, meghatározások, magyarázatok a fejezetek végén találhatók.

---

Október 23.-án délután a Belügyminiszter engedélyezte az előzőleg betiltott felvonulást azt, hogy az egyetemisták a Bem térre vonulva megkoszorúzzák Bem József szobrát, ezzel fejezve ki szolidaritásukat a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban. Ezt a tüntetést a reformkommunisták által irányított Petőfi kör, a DISZ., az Irószövetség szervezett abban a reményben,hogy egy ilyen tömegdemonstráció rádöbbenti a keményvonalas, még részben sztalinista vezetést, hogy magáévá kell tenni a változások, a reformok megvalósítását,különben az események következményei kiszámíthatatlanok.

A Műegyetemtől induló fiatalok zárt sorokban indultak a Bem szobor felé. A lelkes fiatalokat látva az irodákból, üzemekből, iskolákból hazaindulók, egyre többen csatlakoztak a menethez és mire a Bem szoborhoz értek, az egyetemisták zárt sorai teljesen feloldódtak az ekkor már többtizezer fős tömegben. Ekkor tüntek fel először a lyukas zászlók, melynek a közepéből kivágták az un. Rákosi címert és a következő napokban ez lett a forradalom jelképe. Ekkor csúszott ki a vezetés a reformkommunisták kezéből és az egyre növekvő tömeg, önmagát gerjesztve egyre radikálisabb jelszavakat kezdett skandálni, ami már túlment a reformerek eredeti elképzelésén. Elhangzott a jelszó "gyerünk a Parlamenthez!" és a tömeg elindult a Margit hídon át. Már sötét volt mire a tömeg a Kossuth -térre ért. Ekkor a reformkommunisták egy utolsó, elkeseredett lépésre szánták el magukat, hogy a kitörni készülő forradalmat megállítsák. Szinte erőszakkal cipelték Nagy Imrét a Parlamentbe, hogy onnan nyugtassa meg az embereket és megpróbálja hazatérésre bírni őket azzal, hogy követeléseik teljesítve lesznek. Nagy Imre nem tagadta meg kommunista mivoltát és " elvtársak " megszólítással kezdte beszédét. A tömeg spontán tiltakozott ez ellen, " Nem vagyunk elvtársak! " kiáltozták. Sokan ekkor érezték meg, hogy az események döntő fordulathoz érkeztek. Ha most hazamennek, minden marad a régiben. A reformigéretekből vagy lesz valami, vagy sem.Azonban a most itt összejött soktízezer ember talán ki tudja követelni a gyűlölt Rákosista vezetés azonnali lemondatását.

A tömeg ekkor,- Nagy Imrével nem sokat törődve,- elindult két irányba. Egyik fele a Dózsa György út felé indult, hogy a Felvonulási téren álló, a rendszer gyűlölt jelképét, a monumetális Sztalin szobrot ledöntse, ami 1/2 1O körül meg is történt. A tömeg másik fele a Rádió épülete felé vonult, ahol már többen próbálkoztak bejutni, hogy beolvastassák a követeléseiket tartalmazó pontokat. Benke Valéria, a Rádió vezetője ezt nem engedte, ellenben közvetítették Gerő Ernő beszédét, ami sértő és méltatlan, a tüntetőket becsmérlő jelzői miatt, csak olaj volt a tűzre. Mikor a tömeg a Rádió elé ért, azt követelte, hogy a műsort megszakítva azonnal olvassák be a pontjaikat. Ez a követelés is süket fülekre talált, ami a tömeget elkeseredett lépésre, a Rádió megostromlására ösztönözte.

A fegyvertelen tüntetőket a Rádió Á.V.H.-s őrsége előbb csak a levegőbe leadott riosztólövésekkel próbálta visszatartani, de amikor ez hatástalannak bizonyult és a kapu recsegni-ropogni kezdett,sor került a tüntetők közé történő célzott lövésekre.

Ez a pont volt az, amikor a tüntetés forradalomba csapott át! A tömeget a lövések nem riasztották el, hanem az elkeseredés, a gyűlölet még elszántabbá tette. Az utcán posztoló rendőröktől elvették a fegyvereiket és azokkal kezdtek visszalőni a Rádiót védő ÁVH-s védőkre. Később, a helyismerettel rendelkezők a környéken lévő rendőrösökön és az akkori Szabadságharcos Szövetség raktáraiból szereztek fegyvereket és szabályos tűzharc kezdődöttA Rádió védelmére kirendelt Piliscsabai gépesített és páncélos ezred egységei a tömegen nem tudtak áthatolni és mivel lőszer nem volt náluk, fegyvereiket hol rábeszéléssel, hol erőszakkal nagyrészt elvették a katonáktól. Mivel azonban ezekhez a fegyverekhez nem volt lőszer, előbb ezt kellett szerezni. Ekkor többen, egy fiatal honvéd százados vezetésével a Kilián laktanyába indultak, hogy ott szerezzenek lőszert és még több fegyvert. 11 óra körül betörték a laktanya kapuját, lefegyverezték az őrséget. Azt azonban nem tudták, hogy itt csak az örségnek volt minimális fegyverzete, mivel itt csak fegyverelen MUSz-os katonák voltak elszállásolva, akiknek a rendszer nem mert fegyvert adi a kezébe. A felkelők itt nem tudtak lőszer szerezni, így a laktanya néhány hozzájuk csatlakozott katonájával együtt, a Soroksári úton lévő fegyvergyárba mentek. Itt a kapuőrség nem tanusított ellenállást és így a raktárakban lévő fegyverek és lőszerek a felkelők kezébe kerültek. Ezek visszatértek a Kiliánba, ahol még több MUSz-os katona csatlakozott a már felfegyverkezettekhez és innen nagy csapatban indultak a Rádió ostromához. Az éjfél körül megjelenő, egyenruhás és felfegyverzett katonák bekapcsolódása az ostromba, fellelkesítette a már harcolókat és a tömeget " A Hadsereg velünk van! " mondták sokan. A katonák és az egyre sokasodó fegyveres felkelő eldöntötte a csata sorsát. Hajnalra a Rádió védői megadták magukat és az épület a felkelők kezére került. A Rádió elfoglalásának azonban ekkor már nem volt jelentősége, hiszen időközben az adást innen megszüntették és azt a Parlamentből Lakihegyen keresztül egy szükségvonalon biztosították.

Most pedid szenteljünk néhány gondolatot a Kiliánnak, Hiszen a forradalom győztes szakaszában, okt. 23. tól 28. ig, a laktanya világhírnévre tett szert. Itt volt a leghevesebb harcok szinhelye és a Corvin-közi fekelőközponttal közösen itt, az Üllői út és a Körút kereszteződésénél és annak környékén szenvedték el a szovjet csapatok a legnagyobb veszteségeket.

Az un. " 56-os Intézet" tanulmányában ennek ellenére a Kilián neve egyetlen egyszer sem szerepel! Vajon miért? Ha jobban megvizsgáljuk a tényeket, világosan láthatjuk, hogy a Kilián és a később oda kimenő Maléter Pál szerepe milyen volt azokban a napokban és a refomkommunisták ezt hogyan használják fel napjainkban a forradalom történetének meghamisítására.

24.-én a reformkommunisták Nagy Imrével az élen magukévá tették a Párt Központi Vezetősége értékelését, hogy Budapesten "ellenforradalmi lázadás" tört ki, amit fegyverrel kell leverni. Ezért statáriumot és kijárási tilalmat hirdettek ki. Kérték a szovjet csapatok segítségét, amit meg is kaptak. Ennek megfeleően , okt. 28.-ig az Á.V.H. a Honvédség, a Szovjet Hadsereg csapataival együtt csak a felkelőknek nevezett szabadságharcosok ellen lépett fel. Ennek kapcsán vizsgáljuk meg a Kiliánban történteket okt. 23. És 28 közötti időben.

Mint az előzőekben láttuk a laktanya már 23.-án este a felkelők kezére került és 24.-én innen adták le az első lövéseket az Üllői úton a Nagyvárad-tér felől benyomuló szovjet páncélos egységekre. 24.-én és 25.-én itt voltak a leghevesebb harcok és ekkor már nem csak Magyarország, hanem az egész Világ , Budapest és a Kilián laktanya nevével volt tele. Ez nagyon kellemetlenül érintette Maléter Pált, hiszen a laktanya az ő alárendeltségébe tartozott és nem vetett rá jó fényt, hogy pont az ő egyik laktanyája az ellenforradalom egyik legerősebb bázisa. 25.-én a harcok még elkeseredettebbek lettek. A kormány, ill. a Párt vezetői elhatározták, hogy mindenképen végetvetnek a "felkelésnek."

Ekkor történt a Parlament előtti vérengzés is.

Maléter Pál ekkor, hogy a tekintélyén esett csorbát kiküszöbölje,elhatározta, hogy a laktanyát visszafoglalja a felkelőktől. 25.-én 5 harckocsival a Kiliánba indult. Mivel a laktanya kapuján a harckocsik nem fértek be,az élharckocsi a kapu torkolatában megállt,Maléter ebből kiszállva a laktanyába ment, a többi négy harckocsi visszatért a bázisára. A laktanya parancsnoka, Csiba Lajos szds. Erre az időre összszedett néhány beosztott tisztet és katonát, és ezekkel a laktanya középső szárnyának egy részét birtokába vette. A felkelők ebben az időben a laktanya két szélső szárnyán a szovjetekkel álltak állandó tűzharcban és nem figyeltek arra, hogy néhány tiszt és katona mit csinál a laktanya középső szárnyában. Pedig itt lázas készülődés folyt, hogy a laktanyában harcoló felkelőket lefegyverezzék, vagy, ha ez nem sikerül megsemmisítsék, így a laktanyát "megtisztítsák".

Tehát okt. 23.-tól 28.-ig , miközben a szabadságharcosok az Üllői úton és a Körúton előrenyomuló ellenséggel vívtak élet-halál harcot, addig Maléter és katonái csak a szabadságharcosokat lőtték vagy lövették. Ezek tények! Ezt az alábbi szigorúan titkosan kezelt jelentések támasztják alá, amelyek az elmult 44 évben és a következő 5o évre is el voltak ill. el vannak zárva a nyilvánosság elöl, de néhány ezek közül a kutatók kezébe került, amit most közreadunk!

Részletek a Hadműveleti Csoportfőnökség jelentéséből: Az alábbi idézetek a Hadtörténeti levéltár szigoruan titkositott 56-os anyagában megtalálhatók.

"26.án kb. 9-1o óra körül Borbély őrnagy parancsot kapott Kovács vezérőrnagytól, hogy két szovjet ezredessel menjen a Kiliánba, szervezzék meg az együttműködést Maléterék és a szovietek között. A szoviet tisztek úgy döntöttek, hogy nem mennek a Kiliánba, hanem Malétert vagy megbízottját hozzájuk hívják. Maléterrel megállapodtak, hogy egy sebesültvivő járőrrel egy tisztet fognak küldeni, aki fel lesz hatalmazva a megbeszélésre. 13 órára a jelzett időben meg is érkeztek és a Kilián vázlatát hozták, hogy hol vannak Maléter emberei és hol vannak a felkelők. Ezen a megbeszélésen jelen volt egy szovjet altábornagy és egy vezérőrnagy, valamint két ezredes, továbbá Borbély őrnagy, Kovács alezredes és konok ezredes. A szoviet altábornagy Maléter tervével egyetértett és kérését elfogadta és intézkedett, hogy ne lőjjék a Kiliánt még akkor sem, ha onnan lőnek. Ugyanezen a napon Maléter felhívta a főügyeletet és a honvédelmi minisztert kereste, annak távollétében Szanati alezredessel közölte, hogy menjen a H.M.-hez és jelentse meg, hogy a terv a következő: 13,45-kor meg fogom rohamozni a Kilián jobb és balszárnyát és megtisztítom a felkelőktől. Hogy a szovjet csapatok által biztosíva legyek, ill. hogy azok engem ne lőjjenek, a következő tervet dolgoztam ki : Hordágyon vöröskeresztes járőr egy tisztet fog vinni a szovjetekhez. A hordágyon lévő tisztnél vázlat lesz, melyen megjelölöm, hogy az épületben melyik részeket ne lőjjék a szovjetek. Tehát menj és ezt jeletsd a miniszternek."

Most pedig ismerkedjünk meg azzal a jelentéssel, amit Berki Mihály tábornok 1989-ben a Legfelsőbb Ügyészség megbízásából állított össze Maléter rehabilitálásával kapcsolatban. Berki Mihály értékelése korrekt, szigorúan ragaszkodik a tényekhez, érezni benne a szinpátiát és lelki azonosulást az ártatlanul kivégzett tábornoktárssal. Jelentéséből egyértelmű pozitív képet kapunk Maléterről, de ennek alapján sem állíthatja senki, hogy forradalmár és szabadságharcos volt.Nézzük a jelentés egyes részleteit :

Maléter Pál nem bünös a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekményben…..A fegyveres csoportok vezetői elött is nyiltan hirdette, hogy kommunista és ne higgye valaki, hogy a régi rendet, a kapitalistákat akarja visszahozni. Nov. 3.-án kijelentette, hogy ha Mindszenty vissza akarja szerezni a papi birtokokat, mi is ott leszünk, de fegyverrel!….Elkötelezettje volt a szocializmus ügyének és nem tett a rendszer ellen egyetlen lépést sem…….Maléter 28.-a elött nem állt át. Maléter nem értett egyet a nemzetőrség Királyék által kidolgozott szervezetével. Azzal ti. hogy minden fegyveres tagja lehet annak. November 2. -án Maléter jelentést tett Nagy Imrének. Hogy amennyiben a Király elleni vádak bebizonyosodnak,nov. 4.-én letartóztatja azt. Nagy Imre egyetértett.

A jelentésből egyértelműen megmutatkozik, hogy a Nagy Imre per, benne Maléter és a többi vádlott egy hamis vádakon alapuló koncepciós per áldozata volt. A vádlottakat ártatlanul végezték ki. Maléter Pál ellentmondásos személyisége, mely származása, neveltetése és későbbi életútja között fennáll, valamint a forradalom alatti tevékenysége még évtizedekig foglalkoztatni fogja a történészeket. Mártír volt, mert ártatlanul, kommunista elvtársai olyan vádak alapján végezték ki , amiket nem követett el.

Tisztelet és szánalom neki, mint minden mártírnak, de hősi mitoszt ne fonjunk köré, mert akkor meghamisítjuk a történelmet és elorozzuk a dicsőséget azoktól a hősöktől, akik fiatal életüket valóban a forradalom oltárán áldozták fel.

Az, hogy Maléter Pálból és a hozzá hasonló kommunista tábornokból az 1989-es un. rendszerváltás után a magát Történelmi Igazságtétel Bizottság / T.I.B./ -nak nevező társaság reformkommunista vezetői hogyan próbáltak nemzeti hőst faragni, azt az okt. 29 és nov. 3. közötti időszak ismertetésénél mutatjuk meg.

Azonban nem csak Maléter Pál harcolt 28.-ig a forradalmárok ellen, hanem szinte az egész hadsereg, -Elenyésző kivételtől eltekintve és akkor is csak egyénileg- magáévá tette a Párt és a Kormány álláspontját és tűzzel - vassal harcolt a kommunista rendszer megvédéséért. Ennek bizonyítására álljon itt a " szigorúan titkosított" jelentésekből néhány, melyek ezt minden szónál világosabban bizonyítják:

A jelentéseket a csapatok és különböző honvédségi intézmények küldték a Honvédelmi Minisztériumnak.

 

Okt. 24.-én. szerda.

Ezen az estén több civil csoport jelent meg a Zrinyi Akadémia kapujában, akik fegyvert követeltek, mondván : ha magyarok vagytok, fegyvert adtok, nem nézheti a honvédség, hogy a munkásokat lövik a városban. Márton ezredes ezen csoportokat távozásra szólította föl és fegyvert nem adott ki az Akadémiáról.

Éjjel civilek jöttek a Kossuth Tüzértiszti Iskola elé, fegyvert és lőszert követeltek. A parancsnokság tüzet vezényelt, 5halott és több sebesült maradt az utcán.

Éjjel Ott László százados parancsot kapott, hogy Kiss századossal és Angeli századossal jelentkezzenek Zolomi ezredesnél, aki a Rádió védelmét vezeti. A parancsot végrehajtani nem tudták, mert a Rádió körül olyan nagy volt a tömeg,hogy azt nem lehetett megközelíteni. Ezt Ott százados jelentette Kovács vezérőrnagynak, aki ezt tudomásul vette és azzal nyugtatta meg, hogy kb. 1 óra mulva ugyis itt vannak a szovjet csapatok.

23.-án éjjel Váradi vezérőrnagy civilben a Rádió körül felderítést végzett. Visszatérve a H.M.-be erélyes fellépést és kijárási tilalmat követelt.

24.-én a Zrinyi Akadémia parancsnoka már aktívan tevékenykedett a felkelők ellen

-A XIV. Ker.-i kapitányság felmentésére erősítést küldött, amit a felkelők szorongattak.

-Déleött 1O órakor a felkelőket lefegyverezték és elzavarták.

-18 Órakor egységeket vezényeltek a tömeg szétoszlatására és a szovjet csapatok szárnyának biztosítására.

-Ugyanezen a napon Zentai G. alezredes parancsnoksága alatti egység 8 felkelőt elfogott és átadott az Á.V.H.-nak

Szentes, a légvédelmi tüzérosztály jelenti :

A reggeli rádióadásból tudomást szereztünk a budapesti eseményekről. Személyes kapcsolatot létesítettünk a városi és járási pártbizottsággal, továbbá felfegyvereztük őket.

A kecskeméti hadtest parancsnoka Gyurkó Lajos vezérőrnagy, politikai helyettese Sucin József alezredes, azt a parancsot adja, hogy az Arad-Temesvár környékéről érkező szovjet páncélos hadosztály elött biztosítsák az utat, hogy zavartalanul menetelhessen Budapest felé. Ezen a napon a hadtest törzs megteremtette a kapcsolatot és az együttműködést a helyi szovjet parancsnoksággal, a tanáccsal és a pártbizottságokkal

25,-én. csütörtök.

A Zrinyi Miklós Akadémia tovább folytatja a felkelők elleni hajtóvadászatot. A kora reggeli órákban 5 foglyot adnak át az ÁVH.- nak. Parancsot kap az Akadémia, hogy a Miskolc felöl érkező vonatot tartóztassák fel, mert azon felkelők jönnek Budapestre. Az Akadémiáról kiküldött egység a vonat érkezése elött felrobbantja a sint. Később tüzet nyitnak a vonatra, két halott, öt sebesült…fegyvereseket nem találtak. A nap folyamán több akciót hajtanak végre közösen az ÁVH. egységeivel. Több alkalommal tűzharcra kerül sor. A foglyokat mindannyiszor az ÁVH.-nak adják át.

Kaposvárról jelenti a hadosztály törzs:

A 24.-én létrehozott kommunista aktíva csoport tovább fojytatta a csapatoknál a felvilágosító munkát. Röplapokat készítettünk, ami a következő napon repülőgépről a városban szét lett szórva. Ezidőben fokozódott a harci kedv azirányban, hogy a lövészezred Budapestre menjen az ellenforradalom leverésére.

Zalaegerszeg, a tüzérezred jelentéséből:

Nagy tömeg vonul fel a Fő térre és tüntettek a pártbizottság elött. Honvédségi egységeket vezényeltek ki a tüntetők szétoszlatására. Ekkor a Pártbizottság ablakából tüzet nyitottak, aminek következtében 3 halott és 5 sebesült maradt a kövezeten.

Aszód, a gépesített ezred parancsnokának jejentéséből:

A Bp.-re vezényelt egységünk tűzharcba keveredett a Timót u.i szertárnál a felkelőkkel. Az ezred parancsnoka Fülöp Pál alez. Kijelentette: Aki nem lő a felkelőkre azt lelövöm!

Nyiregyháza, a lövészezred jelenti:

A tüntető felvonulók a Fő téren és a laktanya elött gyülekeztek. Miután nem sikerült a felvonulást békés ezközökkel feloszlatni, az ezred kivezényelt egységei kézigránátokat dobtak a tüntetők közé. 21 sebesült.

Cegléd, a tüzérezred parancsnoka jelenti:

A tüntetés feloszlatása nem sikerült békés ezközökkel. A tüntetők ellen sortüzet kellett vezényelni. Két halott.

Dunapentele, a légvédelmi tüzérezred jelenti:

Felvonulók a laktanya elé jöttek és fegyvert követeltek, hogy Budapestre mehessenek harcolni. A felszólításra nem távoztak. Igy kénytelenek voltunk sortüzet vezényelni a tömegre. Két halott és 16 sebesült maradt a kövezeten.

26.-a péntek.

A Zrinyi Miklós Akadémián tovább folyt a felkelők elleni katonai tisztogató hadművelet és tovább mélyült a párttal való spontán együttműködés. Ezen a napon került sor a VIII. Ker.-i P.B. felfegyverzésére. Ugyanezen a napon az akadémiáról kivezényelt csapatok szovjet harckocsik segítségével felszámoltak egy 7O főböl álló felkelő csoportot.

Zalaegerszegen a felháborodott tömeg felvonuásokat szervez és fenyegetően lép fel a pártbizottság épülete elött. Az ezredparancsnok 5 rohamlöveget és gyalogságot küld a pártbizottság felmentésére. Tisztázatlan körülmények után, - egyesek szerint a P.B. ablakából kezdődően - tűzharc keletkezik. Három halott és öt sebesült marad a téren.

Esztergomban, ezen a napon folyamatosan zajlanak a tüntetések, felvonulások. Egyik tüntető csoport egy busszal a fekete kapun keresztül a hadosztályparancsnokság elé vonult, hogyfegyvert kérjen a szovjetek elleni harchoz. Miután felszólításra nem távoztak el, a parancsnokság elött álló harckocsi ágyújából tüzet nyitott a buszra, majd a parancsnokság ablakaiból gyalogsági fegyverekkel lőtték a fegyvertelen tömeget. 12-14 halott és sok sebesült maradt a helyszínen.

Már az egész országban elterjedt, hogy Budapesten a Corvin-köz és a Kilián laktanya a forradalom két " fellegvára" A Kiliánrol minden katona tudta, hogy ott a műszaki építő zászlóalj katonái voltak elhelyezve. Igy minden parancsnok szemében, akik szemben álltak a forraadalommal, megbízhatatlannak tünt minden műszaki zászlóaljban szolgálatot teljesítő katona. Ez tünik ki az alábbi jelentésből: " A székesfehérvári műszaki építő zászlóalj parancsnoka kérésére a zászlóaljnál kintlévő fegyvereket a hadtest parancsnokságra beszállítottuk."

Verpeléten a nehézharckocsi ezred parancsnoksága szilárdan kézben tartotta az egységet, rendszeresen járőröztek, védték az obiektumokat és több alkalommal kerültek szembe a felkelőkkel. Az okt. 26.-i jelentésben egy 21O fős csoport lefegyverzéséről számolnak be.

Dunapentele: Azelőző napi sortűz hatására ujabb, még nagyobb tüntetőcsoport indul el a laktanyához. Mivel felszólításra sem távoznak, sőt fenyegetőleg lépnek fel, ujabb sortűz a figyelmeztetés, ahol a felkelőknek három halott és hat sebesült a vesztesége.

Ezen a napon kerül sor hivatalosan, a Párt központi vezetőségének javaslatára a

Partizánszövetség mozgósítására és felfegyverzésére.

27.-e szombat.

A kecskeméti gépesített ezerd Bp.-re vezényelt parancsnoka jelenti: A HM. Körül erős tűzharc fejlődött ki. Ez idő alatt a HM.- en keresztül szoros összeköttetésben voltunk a HM és környékét védő szovjet parancsnoksággal. Ugyanez idő alatt főleg az esti sötétedés után állandó járőrözést hajtottunk végre, a Marx tér, Margit híd, Parlament, Alkotmány u. által bejárt területen. Kb. 22 órakor az ezred parancsnoka a második zászlóalj .és a harckocsi zászlóalj parancsnoka a HM- be ment eligazításra a Corvin elleni roham megindításával kapcsolatban. Az eligazítást Kovács vezérőrnagy a Hadműveleti csoporfőnök és Lascsenkó szovjet altábornagy, valamint a Bp-en állomásozó szovjet páncélos alakulatok parancsnoka tartotta. Az eligazítás lényege

Az ezred személyi állománya 28O fő, szovjet páncélgépkocsikon és szovjet harckocsik támogatásával O6.OO órakor 2o perces tüzérségi előkészítés után megrohamozza három irányból a Corvin mozit.

A Petőfi Akadémia parancsnoka jelenti: Hogy nagyszabású akciót hajtottak végre Budakeszin és környékén, ahonnan 134 főt hoztak be. Ekkor már minegy 3-4OO fő elfogott felkelő volt az Akadémia fogságában. Ezen a napon a Széna téri felkelők egy zsákmányolt páncélgépkocsival az Akadémia elött haladtak el. Az Akadémia védői tüzet nyitottak. A gépkocsit kilőtték, négy halott és négy sebesült maradt hátra.

A budapesti őrzászlóalj naplójából:

A hadműveleti csoportfőnökségről a következő parancsot kapjuk . A Széna- téri felkelő csoportot le kell fegyverezni. Ha nem hajlandók semmire, meg kell őket támadni és fel kell számolni.

Nagyatádról jelenti a páncéltörő tüzérosztály parancsnoka:

Nagyatád rendjének biztosíttására járőröket szerveztünk, melyek többségében tisztek és továbbszolgáló tiszthelyettesekből álltak. Fő feladatuk volt, hogy a városban lévő objektumokat, -járási pártbizottság, járási tanács, üzemek, stb.- védelmezzék. Estefelé járt az idő, amikor Berzence községből a határőrség kért segítséget saját maguk biztosítására, mivel a tömeg meg akarta támadni őket. Ugyanis aznap délután a községben szintén tüntetés zajlott le és a tüntetés feloszlatása alkalmával fegyveres beavatkozás vált szükségessé, melynek következrében két férfi és két nő lett halálos áldozat.

Bajáról a légvédelmi tüzérosztály parancsnoka megerősíti: A bajai helyőrség parancsnoka Ferenczy alezredes a helyőrség alakulatainak parancsnokaival egyetétésben elhatározta a katonai diktatúra bevezetését. Tatán a harckocsiezred katonái tűzharcot vívtak a felkelőkkel, 6 haott és 14 sebesült vesztesége lett az ellenforradalmároknak.

Kaposvári hadosztályparancsnokság felhívása:

A politikai bizottság határozata: A harc a hatalomért folyik. Aki ellenünk áll, az ellenforradalmár. A párt és a kormány elment a végsőkig a hibák felszámolásában. Akinek ez sem jó ,az nem a népi demokráciát , hanem az ellenforradalmat akarja.

Katonák! Kommunisták!

Tegyetek meg mindent a prolerár hatalom megvédéséért. MDP politikai bizottsága.

Ebből azonnal tiszti vagy katonai gyűlést kell tartani és sokszorosítva leadni.

Közölni a megyei és járási pártbizottsággal.

Bp. 1956 X.27. Molnár Lajos százados sk. Pol oszt vez.

28.-a vasárnap

Kaposváron délután 3-kor újból összeült a nemzeti tanács, hogy határozatot hozzon a hatalom átvételéről a kiadott 16 pont alapján. A honvédség képviselői azzal a feltétellel vettek részt, ha a párt és a tanács képviselői is jelen vannak. Ez így is történt. A honvédség képviselői, vezetőjük Molnár Lajos Pol. Oszt. Vez. A semlegességet és a többpártrendszert nem fogadta el. Követelték Kunszabó és a tüntetések szervezőinek letartóztatását. Nagy Imre rádiónyilatkozatának felolvasása után, melyben elrendelte az ÁVH megszüntetését, a Hadosztályparancsnok intézkedett az ÁVH épületének átvételére és őrzésére.Az ÁVH: tagjait a laktanyában helyeztük el biztonságuk megőrzése végett.

Kaposvárról jelenti a lövészezred parancsnoka:

……Nem értünk egyet Magyarország teljes semlegességének kérdésével. Nem értünk egyet a teljes amnesztiával a " szabadsághősök" részére. Továbbá azzal sem értünk egyet, hogy okt. 23.-át nyilvánítsák nemzeti ünneppé. Nem értünk egyet azzal sem, hogy az állami, társadalmi, kultúrális és gazdasági élet területén érvényesüljön a megfelelő rátermettség és képzettség, pártállástól függetlenül. Végül nem értünk egyet a szabad választások kérdésével.

A dombovári tüzérezred jelentéséből:

A reggeli órákban megválasztott forradalmi munkástanács látogatást tett az alalulat parancsnokánál, akitől fegyvert kértek a megalakuló nemzetőrség részére. Kovács János százados tudatta a tanács képviselőivel, hogy fegyvert nem ad ki a laktanyából.

 

A Szegedre vezényelt kiskunmajsai lövészezred jelenéséséből:

Szeged helyőrégben a híd biztosítását végző szovjet katonák meleg étkezése nem volt biztosítva, melynek pótlását ezredünk konyhájáról bitosítottuk. A kiskunmajsai helyőrségben ezen a napon ujabb tüntetésre gyülekeztek, melyet Kerekes Szilveszter alezredes, akkori ezredparancsnok helyettes erélyes parancsára feloszlattak. Kiskunmajsa környező faluiban kisebb gyülekezések voltak, azonban ezeket a kirendelt honvéd személyek feloszlatták.

 

Szabadszállás, a tüzérezred jelenti:

Ezen a napon a felvonuló tömeget csak sortűzzel lehetett feloszlatni. 2 halott és 33 sebesült lett a sortűz következménye.

 

A fenti idézetek a csapatok jelentéseiből szórol-szóra lettek leírva! Ezekből egyértelműen kiviláglik, hogy míg Maléter a Kiliánban, a hadsereg országszerte az ÁVH.-val, és a Szovjet Hadsereg csapataival közösen az "ellenforradalmi banditák"ellen harcolt, addig mindezek ellenére a forradalom az egész országra kiterjedt. Minden nagyobb városban,de a falvakban is előbb a kommunista szimbólumok, - vörös csillagok kommunista és szovjet emléktáblák - lettek leverve, az emlékművek ledöntve, majd sor került a pártházak, a tanácsházak, a rendőrségek elfoglalására, a régi rendszer legtöbb vezetőjének leváltására. Megalakultak a forradalmi és nemzeti bizottságok, és megkezdték a közigazgatás átvételét. Megkezdődött a harcoló csoportok átszervezése a Nemzetőrség egységeivé. -Ennek szabotálására a következő részben mutatunk rá.-

Október 23 és 28 . között Budapesten a forradalom teljes győzelmet aratott. A kezdetben spontán és szervezetlenül harcoló felkelők,a hozzájuk csatlakozó II. Világháborút megjárt harci tapasztalatokkal rendelkező katonák segítségével, ütőképes harci egységekké kovácsolódtak. Az ellenségtől elvett fegyverekkel, -ezek között nehézfegyverek, ágyúk, sőt harckocs is volt- de főleg benzinespalackokkal vették fel a küzdelmet és értek el világraszóló sikereket.

A legnagyobb forradalmi haccsoportok megérdemlik, hogy névszerint is meg legyenek említve.

Mindenekelőtt a Corvin-közi harccsoportot kell megismerni, mivel ez alakult meg legelőször, már 23.án éjjel. Ittfolytak a leghevesebb harcok. Ez volt a legszervezettebb és legnagyobb létszámú.- a hozzá csatlakozó kisebb csoportokkal együtt, jóval meghaladta az ezret.- A Corvin-közi parancsnoksággal szoros együttmüködésben harcoltak azok a felkelők, akik a Kilián laktanya Körúti és Üllői-uti szárnyába fészkelték be magukat és innen folytatták a harcot. A Práter u.-i iskola volt a Corvin-köz ellátó bázisa. Az itteni konyháról látták el meleg élelemmel rendszeresen a harcolókat. Itt őrizték a harcok során fogságba esett szovjet katonákat és elfogott ÁVH.-okat is.

Nincs mód, hogy e tanulmányban minden harcos nevét megenlítsük,-bár megérdemelnék- Azonban aki kíváncsi a neveikre, az a Kerepesi temető 21-es parcellájában megtalálja a harcok alatt elesett hősi halottak neveit / akiket itt temettek el , mert a más temetőkben nyugvó hősök sírjait a Kádár-rendszer éveiben felszámolták, hogy ne emlékeztessen senkit a forradalomra / A megtorlás és bosszúállás éveiben kivégzettek sírjait pedig a köztemető 3O1-es parcellájában

Azéletbenmaradottak nevei a -reményeink szerint - rövidesen megjelenő " Forradalom enciklopédiája " c. kiadványban lesz olvasható. Azonban három nevet feltétlenül meg kell említeni . Iván Kovács László, a harccsoport első parancsnoka, akit a megtorlás éveiben kivégeztek. Pongrátz Gergely aki a csoportok összevonása után a főparancsnok lett, és Lassan györgy aki a Práter u.-i iskola parancsnoka volt. Ők szerencsére mindketten elmenekültek és évtizedeken keresztül az USA.- ban az emigrációban folytatták a forradalom emlékének ápolását.

Másik jelentős harccsoport a Széna tér és környékén alakult és itt tevékenykedett. A csoportban nagyon sok ipari tanuló harcolt, akik a közeli ipari tanuló iskolának és az otthonnak voltak növendékei.A forradalom első szakaszában , okt 23.és 28. között. Ezt a csoportot érte a legtöbb támadás a honvédség részéről, mert a csoport elszánt vezetése és akciói nagy szálka volt a rogyadozó hatalom szemében. Legsikeresebb akicójuk, a Maros utcai ÁVH. -s központ és a Külügyminisztérium elfoglalása volt. A szovjetek ellen különösen a nov. 4.-i orvtámadás után harcoltak sikeresen és elszántan.A harcosok közül meg kell említeni Szabó-bácsit, az egység parancsnokát, aki köré valóságos legedát szőttek ragaszkodó harcostársai és Ekrem Kemál Györgyöt, aki bátorságával és merészségével az egyik legsikeresebb alparancsnok volt. Minketten Kádár bitófáján fejezték be hősi életüket. Szerencsére életben maradt Bánkuty Géza,a" szénatéri motoros" aki mint népszerű és közismert többszörös országos bajnok, mágnesként vonzotta a maga köré a harcolni vágyó fiatalokat. Külfödre menekülve ma, az emigráció egyik legismertebb vezetője.

Feltétlenül meg kell említeni a Baross tér és környékén harcoló csoportot. E csoport jelentősége azért emelkedik ki, mert a főváros legforgalmasabb újának, a Rákóczi útnak a tokolatában, a Kerepesi útnak a bejáratánál helyezkedik el, ami az Üllői út mellett, a másik legfontosabb felvonulási útja volt a támadó szovjet csapatoknak. Ennek a csoportnak meghatározó szerepe volt a Köztársaság-téri Pártház felderítésében és későbbi ostromában. Érdekességként megemlítjük,hogy míg 28. ig a forradalom elszánt ellenségei, a reformkommunisták sok vezetője zsidó volt, addig az egyik legelszántabb forradalmi csoportot szintén egy Nikelszburg nevü zsidó fiú vezette, akit a megtorlás éveiben szintén kivégeztek.

Jelentős harci csoportok jöttek létre még,a Móricz Zsigmond köréren, Újpesten, Csepelen, Kispesten, a Boráros téren, a Várban, és még több helyen. Ezek a csoportok ebben az időszakban alakultak és teljes szervezettségüket csak néhány nap mulva érték el. Ezért nagyobb jelentőségük főleg nov. 4.-e után, a hitszegő szovjet támadás után mutatkozott meg, amikor jelentős veszteségeket okoztak a támadóknak. Róluk részletesebben a következő részben foglalkozunk.

Minderről alig esik szó az un. 56-os Intézet tanulmányában. Ezzel szemben megismerkedhetünk azzal, hogy a Párt milyen erőfeszítéseket tett a "Rend helyreállítására" Névszerint megismerhetjük a DISz. , a Párt Politikai Bizottsága, Központi Vezetősége, a különböző Pártbizottságok tagjait, a hazánkba érkezé szovjet vezetőket, valamint Nagy Imre munkatársait. De a forradalom valódi hőseiről alig esik szó.

Napjainkban a reformkommunisták minden igyekezete arra irányul, hogy az 1956-os forradalmat úgy próbálják meghamisítani, hogy az a kommunizmus megjavítására irányuló kisérlet volt. Ennek megfelelően a forradalom vezetői, hősei és mártírjai is a kommunisták, ill. a reformkommunisták voltak.Ezért szerepel a tanulmányban többszáz kommunista neve és csak elvétve egy-egy forradalmáré. A forradalom egyes eseményeinek beállítása, értékelése néha olyan egyoldalu és nyakatekert, hogy az szinte nevetséges és szánalmas lenne, ha nem lenne tragikus. Ennek illusztrálására álljon itt egy példa az un. 56-os Intézet tanulmányából: "Október 24. én szinre lépett a forradalom győzelmét eredményező újabb fontos erő. A miskolci MDP megyei elsőtitkára Földvári Rudolf a PB. korábbi tagja, élére állt annak a küldöttségnek, amely vállalta a követelések 21 pontjának eljuttatását Nagy Imréhez. Igy veszített erejéből az a nézet, hogy mindaz ami Pesten történik az ellenforradalmárok aknamunkájából bújt elő, a követeléseket nem a csőcselék akarta rákényszeríteni a miniszterelnökre, hanem egyik elvtárs terjesztette elé azokat a pontokat, amelyek közül számos kiolvasható Nagy Imre korábban megfogalmazott programjában is."

Itt lóg ki a lóláb! Szerintük 24. én a forradalom győzelmét eredményező fontos erő nem az volt, hogy Budapesten a forradalmárok felvették és sikeresen folytatták a harcot az ÁVH. a Honvédség és a Szovjet Hadsereg egységei ellen, hanem az , hogy egy kommunista, a Miskolci megyei PB. első titkára küldöttség élén vállalta a reformkövetelések eljuttatását Nagy Imréhez. Az Intézet tanulmányában furcsán értékeli a 25.-én a Parlament elötti sortüzet is. Szerintük Szerov szovjet altábornagy adta ki a tűzparancsot, aminek több mint 1OO halálos és 3OO sebesült áldozata volt. Azzal azonban adós marad a " tanulmány "

/ udvariasságból mindíg tanulmányt írtunk és írunk, de szívesebben használnánk a propagandabrossúra megnevezést/ hogy kinek adott parancsot Szerov, ki továbbította azt a Parlamentbe és a környező épületek tetején elhelyezkedett Zöld ÁVH-s és a felfegyverzett Partizánszövetség egységeinek, és kik adták ki a végső tűzparancsot? Egyedül Szerovot tenni felelősé a tömegmészárlásért, nem más, mint felmentést adni a tűzparancs továbbítóinak és végrehajtóinak, valamint elködösíteni a parancs valódi kiadójának kilétét.

Végső következtetés az okt. 23. És 28. között lezajlott eseményekről: Ezen idő alatt a forradalom és szabadságharc harcosai a Pesti Srácok és a hozzájuk csatlakozók, akik nem a kommunista rendszer megreformálásáért, hanem annak megdöntéséért fogtak fegyvert, győzelemre vitték a forradalmat! A félelmetes és mindenható pártállam napok alatt összeomlott. A Bp.-re vezényelt szovjet egységek súlyos veszteségek árán sem tudták a " rendet helyreállítani." Az ÁVH. minden vonalon defenzívába vonult. Ez volt a forradalom dicsöséges győzelemrevivő szakasza. Ekkor ismerete meg a Világ, Magyarország, és Budapest, nevét, még azok is akik soha nem hallottak rólunk. Ez alatt az öt nap alatt a Párt, a kormány, Nagy Imrével az élén, a kommunisták és reformkommunisták, mindent megpróbáltak a forradalom fegyveres leverésére. Csak amikor ez nem sikerült és a forradalom az egész országban győzött, hogy mentsék , ami menthető, "elismerték a forradalom győzelmét". Tették ezt azzal a sunyi szándékkal, hogy a harcok befejezésével a forradalmárok leteszik a fegyvert, és akkor reformokkal és igéretekkel helyreállítják a " Rendet" Nyilván az Ö rendjükre gondoltak, a reformerek rendjére, ahol nincs helye semmiféle radikális,"ellenforradalmi" követelésnek Ezt a következő napok eseményei fényesen bizonyítják. Ezt igazolja az un. 56-os Intézet, 1998-ban megjelent tanulmánya is, ami figyelmesen olvasva, kommentár nélkül is önmagáért beszél.

Függelék:

Kilián laktanya. A maszív, téglából épült, vastagfalu háromemeletes laktanyát 1844-ben adták át rendeltetésének. Akkor a Mária Terézia nevet kapta. Sokáig ez volt a városban a legkorszerübb laktanya, mely mindíg jelentős szerepet játszott a főváros életében. Sokáig itt volt a helyőrség parancsnokság is. Igy az 1918-19-es forradalmaak idején is. A Horthy rendszer éveiben, de még a Rékosi idők kezdetén is fontos katonai objektumnak számított. Azonban a technika korszerűsödésével nem felelt meg a követelményeknek, mivel a modern, gépesített harcezközök nem tudtak behajtani a keskeny kapun. Igy az  5O-es évek elején a laktanya funkciója megváltozott. Időközben a nevét is megváltoztatták és Mária Terézia helyett egy fital kommunistáról, Kilián Györgyről nevzték el. A katonaság helyett az egyik szárnyában munkásszállót alakítottak ki, a másik felében a Műszaki Kisegítő Építő Dandár egyik zászlóalját helyezték el. 1956. okt. 23.-án éjjel 11 óra körül a felkelők elfoglalták a laktanyát, majd fegyvereket szerezve az itt elhelyezett MUSz-os katonákkal együtt, már 24.-én az elsők között vették fel a küzdelmet a benyomuló szovjetekkel. A következő napokban a" Kilián " világhírnévre tett szert, mint a forradalom egyik bölcsője. Ezt a hírnevet akarták meglovagolni a Reformkommunisták, amikor megpróbálták összemosni a Kilián hírnevét és a kommunista tábornok, Maléter Pál nevét. Ez részben sikerült is és a becsületes történészek kötelessége, e hamisítás leleplezése és a valóság feltárása.

MUSz- os Katonák A fordulat éve után megkezdődött a hadsereg szovjet mintáratörténő átszervezése. A szabályzatok, a fegyverek, az egyenruhák, még a rangjelzések is szolgalelküen utánozták a Szovjet Hadsereget. Minden egység és magasabb egység parancsnoka nyakára egy- egy szovjet " tanácsadót" ültettek, akiknek a szava szent és sérthetetlen volt. Ebben a hadseregben nem volt helye" megbízhatatlan" elemeknek. Igy a sorozáskor az un. Kulákok, az oszályidegen elemek, az egyébb származásuak, stb. gyermekei nem lehettek a hadsereg rendes tagjai. Ezeket az un. Kisegítő Műszaki Alakulatok egységeibe osztották be. Ezek a fiatalok nem kaphattak fegyvert, egyenruhájuk is elütütt a hadsereg rendszeresített ruházatától. / A Horthy rendszer hadseregéből visszamaradt, leselejtezett ruhában dolgoztak./ 1956-ra a Műszaki Kisegítő Alakulatok zászlóaljait egy Dandárba vonták össze. Ennek a dandárnak volt a parancsnoka Maléter Pál. A dandárparancsnokság a Várban az Úri utcában települt. A dd. Egyik zászlóalja a Kilián laktanyában volt elszálásolva. Innen jártak ki naponta a megadott munkahelyelre. A Kiliánban elhelyezett zászlóalj parancsnoka Csiba Lajos százados volt.

Maléter Pál ezredes. A Felvidéken született 1917 -ben. Érettségi után felvételt nyert a Honvéd Ludovika Akadémiára., ahol 1942 ben hadnaggyá avatták. A II. Világháborúban a Szovjet fronton harcolt, aholfogságba esett. Itt partizánnak jelentkezett és be is vetették a német és magyar csapatok ellen. A háború után ezek a partizánok lettek a kommunista rendszer legbiztosabb támaszai. 1945-ben százados és a kormányt őrző egység parancsnoka. Gyorsan halad a ranglétrán és 1956-ban ezredes, a Műszaki Kisegítő dandár parancsnoka. Mivel okt. 23,-24,-25.-én A Kilián a forradalom egyik fellegvára volt , Malétert ez kellemetlenül érintette és 25.-én harckocsikkal ment ki a laktanyába, hogy azt a felkelőktől visszafoglalja. Ettől kezdve egészen a forradalom győzelméig Maléter és az emberei csak a felkelőket lőtték vagy lövették. 28. -án a kormány rákényszerült a forradalom győzelmének elismerésére. Kapóra jött, hogy a közben világhírnévre szert tett Kiliánban ott volt Maléter. Nosza, a Kilián hírnevét mossuk össze a kommunista ezredes nevével és máris igazolva van, hogy a forradalmat a kommunisták vezették a rendszer megjavításáért. Igy előbb Honvédelmi Miniszterhelyettessé, egy nap mulva, Miniszterré nevezték ki és tábornokká léptették elő. Ebben a minőségben semmit nem tett az ország védelmének megerősítésére, pedig nyilvánvaló volt, hogy friss, nagylétszámú szovjet egységek módszeresen kezdik megszállni az országot. Minisztersége alatt is többször hangoztatta, hogy nem lőtt és nem is fog lövetni a szovjetekre, hiszen mindent nekik köszönhet. Nov. 3.-án a Szovjetek mégis letartóztatják Tökölön, és 1958-ban egy koncepciós per keretében elitélik és Nagy Imrével és társaival együtt kivégzik. Szánalom neki mint minden ártatlanul kivégzett mártírnak, de hősi mitoszt ne fonjunk köré, mert akkor elorozzuk a forradalom dicsőségét azoktól akik a forradalmat győzelemre vitték.

Csiba Lajos százados A hadsereg nagyütemű fejlesztésekor, 1949-ben, egy gyorsított tanfolyam keretében avatták tisztté. 1953-54-ben sikeresen elvégezte a tatabányai Hunyadi János Lövésztiszti Továbbképzö Iskola zászlóaljparancsnoki tanfolyamát. Innen vezényelték a Kisegítő Műszaki Alakulathoz, ahol a Kilián laktanyában elhelyezett zászlóaljnak lett a parancsnoka. A forradalom napjaiban a laktanyában tartózkodott. A forradalom leverése után külföldre menekült. 1956 decemberében Jugoszláviában megírta ill. kiegészítette a forradalom alatt írt naplóját, ami a Kilián laktanya forradalom alatti története, -a szubiektív elemeket leszámítva- leghitelesebb leírásának mondható. A napló Magyarországon is megjelent. Csiba Lajos ma Svájcban él.

Történelmi Igazságtétel Bizottság / TIB/ Mikor, 1988-89-ben a kommunista rendszer válsága elmélyült és a rendszert az összeolás veszélye fenyegette, a kommunista vezetés az 1956-os refomkommunistákat hívta segítségül. Mint ismeretes, a Kádár rendszer éveiben a 2O.OOO börtönbezárt és 4OO kivégzett forradalmár mellett, néhány tucat regomkommunistát is felelőségre vontak 56-os szereplésükért. Ezek most el akarták hitetni az emberekkel, hogy ők a forradalom áldozatai és létrehozták a jólhangzó Történelmi Igazságtétel Bizottságot. A legfőbb céljuk az volt, hogy régi reformer elvtársaikat rehabilitáltassák, és a várthatóan összeomló hatalom után kezükbe kaparintsák a vezetést. Ez részben sikerült is nekik. Leglátványosabb akciójuk az 1989 júni. 16.-i Nagy Temetés megrendezése volt, ahol öt kommunista mártírt valósággal szentté avattak. E mártírokra hivatkozva , -főleg az SzDSz soraiba tömörülve- megkezdték a különböző kulcspozíciók megszerzését. Igy lett Köztársasági Elnök Göncz Árpád, ennek kapcsán neveztek ki ezredessé, tábornokká olyan hadnagyokat, főhadnagyokat, de őrmestereket, tizedeseket, sőt, soha nem volt katonákat is akik hajlandónak mutatkoztak a TIB. szekerét tólni. A szervezet az utóbbi években megtisztult, a legkompromittáltabb vezetőket a tagság kivetette soraiból. Ezek most az un.56-os Intézetbe tömörülnek és onnan folytatják a forradalom történetének meghamisítását.

Márton András ezredes 1927- ben született. A II. Világáború után szerzett tanítói oklevelet. A " fordulat éve " után, a hadsereg nagyütemű fejlesztése idején, gyorsan tiszti rangot szerez. Rövidesen a Szovjet Unióba küldik, ahol elvégzi a katonai akadémiát. Hazatérve nemsokára a Zrinyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokává nevezik ki. Itt éri a forradalom. Az Akadémia okt. 23.tól 28. Ig az ÁVH. val és a szovjetekkel együttmüködve harcolt a felkelőknek és ellenforradakmároknak nevezett szabadságharcosok ellen. Foglyaikat minden esetben átadták az ÁVH-nak Miután győzött a forradalom és a harcok véget értek, Márton András is megpróbált helyezkedni. Az Akadémiával szomszédos ÁVH-s laktanyábol -a szerevezet feloszlatása után,- néhány teherautóval ruhákat, csizmákat, fegyvereket szállítatott a Corvin -közbe és az Akadémia állományából 1O tisztet küldött, hogy a Fegyvereseket katonai rendbe szervezzék. Itt kell megjegyezni, hogy a nov. 4.- i szovjet támadás után, közűlük egy sem maradt a Corvin-közben, magukra hagyták a szabadságharcosokat. Nov.1.-én kinevezik Budapest külső védelmi ővezetének parancsnokává, de ebben a minőségben semmit nem tett a főváros védelméért. Nov. 4.-én az Akadémia elé érkező szovjet harckocsizó egység parancsnokával személyesen veszi fel a kapcsolatot és teteti le a fegyvert. Nov. 8.- án felajánlja szolgálatait a Kádár kormánynak Az Akadémia vonakodó tisztjeit agitálja a " Tiszti Nyilatkozat " aláírására és 9. -én példát mutatva elsőnek írja azt alá. Elvtársai azonban nem tartottak igényt szolgálatára, nem bocsájtották meg neki néhánynapos megingását és a megtorlás éveiben hosszú börtönbüntetésre itélték. Az 1989-es un. rendszerváltás után a TIB. vezetői tábornokká neveztetik ki és ezután mint " forradalmár" mindent megtesz , hogy TIB-es urait hűségesen szolgálja és a valódi forradalmárokat mellőzze.

Kovács István Vezérőrnagy 192O-ban született . A II. Világháborúban mint zsidó munkaszolgálatost vezénylik a Keleti frontra. Fogságbaesése után partizániskolára lelentkezik és bevetésére is sor kerül. A háború után magas Párt, majd magas katonai beosztásokba kerül. 1956- ban a Hadműveleti Csoporfőnök. Ebben a minőségben szervezi okt. 23.és 28. között , a szovjetekkel a legszorosabb együttműködésben az ellenforradalmárok elleni akciókat. Okt. 29. én kinevezik vezékari főnöknek. / Nesze neked forradalom!/ A következő napokban legfőbb tevékenysége, a hadsereg védelmi képességének csökkentése. Ezt a következő részben tárgyaljuk meg készletesen. Nov.3. án Tökölön őt is letartóztatják a szovjetek, bár megpróbál ügyesen visszatáncolni. Ez nem sikerül és megingásáért a megtorlás éveiben őt is elitélik. Ezt az itéletet használja fel 1989. Után, hogy a TIB.- keretében mint " forradalmár" részt kérjen a "rendszerváltó"hatalomból. A legmagasabb tábornoki rangra emelik és így szervezi azokat a rehabilitált katonákat, akik elégedettek voltak a TIB-féle forradami elvekkel.

Váradi Gyula vezérőrnagy életútja sokban megegyezik Kovács Istvánéval A vörös Csepelről kommunista munkáskáderként kerül a hadseregbe ahol gyorsan halad felfelé a ranglétrán. Érdekességként megemlítjük, hogy az 5O-es évek elején tagja volt annak a katonai bíróságnak, amelyik többek között Király Bélát is halálra itélte, aki kegyelemből életfogyiglani börtönt kapott, csak a forradalom alatt szabadult és lett a Nemzetőrség parancsnoka.

Váradi 1956-ban a páncélos és gépesített alakulatok csopotfőnöke. Okt. 23.és 28.között természetesen az "ellenforradalmárok " ellen harcolt. A forradalom győzelme után, okt. 3O.-án a refomkommunisták manipulációja nyomán, Őt "választják?" meg a Honvédelmi Minisztérium Forradalmi Bizottsága Elnökének./Nesze neked forradalom!/ Nov. 3. ig a fő ténykedése a hadsereg gyengítése.Ez a nov.4.-i támadákor vált egyértelmüen nyilvánvalóvá. Nov. 5.-én már Szolnokon van és 7.én azzal a szovjet páncélosegységgel jön föl a Parlamentbe, amelyikkek Kádár, Münichés társai.

Váradi elsők között írja alá a Tiszti Nyilatkozatot és még közel fél évig Ő marad a Páncélos csapatok parancsnoka. Azonban a Kádár-rendszer megerősödése után már nem volt szükség Váradi féle ingadozókra, előbb menesztették a hadseregből, majd rövidesen bíróság elé állították és elitélték. 1989-ben ennek az itéletnek alapján lett a TIB segítségével " nemzeti hős" és ellenlábasa minden olyan forradalmárnak , aki nem fogadta el a TIB megalkuvó politikáját

Partizánszövettség A háború után mindazok, akik a háború alatt a németek és a vele szövetséges magyarok vereségére spekuláltak és ennek érdekében tettek is valamit, a Partizánszövetségbe tömörültek. Ide elsősorban a háború alatt a Sz.U.-ban fogságbaesett és ott partizániskolára jelentkezett tagok tömörültek. Közülük többet kiképzés után be is vetettek a front mögött, többen élétüket vesztették. Az életbenmaradottak a háború után magas beosztásba kerültek. A Partizánszövetség tagjának lenni kiváltságot jelentett, ami sok kedvezménnyel járt. Azonban ezek a partizánok nagyon kevesen voltak, ezért soraikat ki kellett bővíteni. Igy aztán bemondás után, - én igazollak téged, te igazolsz engem-alapon, a Szövettség taglétszáma szépen fekszaporodott. Ha valaki " bizonyította " hogy katonaszökevény volt, máris ellenállónak számított. Ha még azt is bizonyította, hogy lövöldözött az őt igazoltatni szándékozó tábori csendőrökre, akár Köztársasági Elnök is lehetett belőle. 1956-ban több partizán és ellenálló csatlakozott a reformkommunistákhoz, és szerepet vállalt a forradalom második szakaszában, okt.29.és nov.3. között, hogy a forradalmat " megszelidítse" és a reformok megvalósításával megmensék a kommunista rendszert. A forradalom leverése után az elvtársak nem bocsájtották meg nekik a megingásukat és többet el is itéltek. Ezekből próbált nemzeti hőst faragni az un. 56-os Intézet

Nemzetőrség A forradalom győzelme után, okt. 28. után, a reformkommunisták legfőbb törekvése az volt, hogy a forradalom harcosait lefegyverezze. Ennek legfőbb ezköze lett a Nemzetőrség megalakítása. Úgy tervezték, hogy a Honvédség, a Rendőrség és a forradalmi csapatok összevonásával létrehozzák a Nemzetőrséget. Ez jól hangzó, de megtévesztő érv volt. Ugyanis a 1OO.OOO fős hadsereg, a több 1O.OOO fős rendőrség között a néhányezer fegyveres teljesen alárendelt szerepet játszott volna. Maga az a tény, hogy a Nemzetőrség parancsnoka, egy ingatag jellemű, kommunista multtal rendelkező tábornok lett,helyettese pedig a szilárd elkötelezett kommunista Bp.-i Rendőrfőkapitány, mutatja, hogy milyen szerepet szántak a Nemzetőrségnek. Azokon a helyeken, ahol valóban forradalmár vezetők akarták a nemzerőrséget megszervezni, ott minden módon akadályozták a szervezést, a felfegyverzést. Ez október utolsó és november első napjaiban volt érzékelhető, amiről a következő fejezet dokumentumaiból részletesen tájékozódhatunk.

Zöld ÁVH. Afordulat éve után, a Katonapolitikai Osztály és a Államvédelmi Osztály utódjaként hozták létre az ÁllamVédelmi Hatóságot, melynek az egyenruházata megegyezett a Homvédség egyenruhájával, azzal a különbséggel, hogy a tányérsapka szegélye, a paroli és a vállap, sötétkék szinű volt.

Amikor a Határőrséget a Honvédelmi Minisztérium kezéből kivették és az ÁVH.-hoz hasonlóan a Belügyminisztérium alá rendelték, az egyenruhákon a jelzések ugyanolyanok lettek, mint a kék ÁVH.-nál azzal a különbséggel, hogy a Határőr ÁVH ruházatán a sötétkék helyett zöld lett a megkülönböztető szin.Ezeket nevezte a nép Zöld ÁVH-nak.

Mint a kék, mint a zöld ÁVH a rendszer szempontjából a legmegbízhatóbb fegyveres testületnek számított. A tiszti és tiszthelyettesi állomány szigorú megrostálás után elsősorban önkéntes alapon lett feltöltve. A sorállományt pedig a legmegbízhatóbbnak tartott ipari munkások és szegényparaasztok soraiból vállogatták össze. Ezek különböző kedvezményekkel és ideológiai meggyúrással hűséges és megbízható " katonái " lettek a rendszernek. Nem véletlen, hogy a két legvéresebb sortűznél , a Parlament elött és Mosonmagyaróváron döntö szerepük volt.