Az ország és lakossága

• Finnország lakosainak száma: 5 171 000 (1999). Nő:2 648 000 (51,2%), férfi: 2 523 000 (48,8%).
• A legnagyobb városok:

  Helsinki	551 000
  Espoo	209 000
  Tampere	193 000
  Vantaa	176 000
  Turku	172 000
  Oulu	117 000
  Lahti	97 000
  Kuopio	87 000
  Jyväskylä	78 000
  Pori	76 000

  
  (Helsinki, Espoo és Vantaa együtt alkotják az ún. Nagy-Helsinkit.)
•  1999 végén Finnországban 452 település volt. Manapság a lakosság kétharmada (3,4 millió fő) lakik városokban.
  
•  Finnország területe 338 145 km2 (3,5-szer nagyobb, mint Magyarországé). A népsűrűség 16 lakos/km2 (Magyarországé 108). A ritkán lakott Lappföld népsűrűsége csak 3 fő/km2.
  
•  Finnországban két hivatalos nyelv létezik, a finn és a svéd, ezért sok településnek van svéd neve is, pl. Helsingfors (Helsinki), Esbo (Espoo), Tammerfors (Tampere), Vanda (Vantaa), Åbo (Turku), Uleåborg (Oulu), Björneborg (Pori), Villmanstrand (Lappeenranta).
•  Néhány külföldi városnév finn alakja első pillantásra nehezen ismerhető fel. Ilyen például Tukholma ’Stockholm’ Kööpenhamina ’Koppenhága’, Lontoo ’London’, Pietari ’Szentpétervár’. Még nehezebb a dolgunk a fordításokkal: Kapkaupunki ’Cape Town ~ Fokváros’.

  Finnország éghajlata

  •  A januári középhőmérséklet Dél-Finnországban -6 fok, Lappföldön -13 fok. A júliusi középhőmérséklet Dél-Finnországban 17 fok, Lappföldön 14 fok.
  •  Csapadékmennyiség: a déli partvidéken és Közép-Finnországban: 700 mm/év. Lappföldön: 400 mm/év.
  • A legtöbb csapadék augusztusban esik, a legkevesebb márciusban.
  •  Lappföldet október végétől, Kuusamo környékét november végétől, Turku vidékét december végétől borítja hó. A hóréteg vastagsága Kuusamóban 70 cm, Lappföldön 60 cm, Turku környékén 20 cm.
  •  Finnország legészakibb részén (Utsjoki és Nuorgam vidékén) nyáron május 16–július 28. között nem nyugszik le a nap, télen viszont november 24–január 17. között nem kel fel.
  Vissza az oldal tetejére

  Finnország tavai és folyói

  • Az ország területének 9,9 százalékát borítja víz.
  • Az "ezer tó országában" közel 200 000 tó van. A legnagyobb tavak:

    Saimaa	4400 km2 (13 700 szigettel)
    Inari	1102 km2
    Päijänne	1054 km2
    Oulujärvi	893 km2
    Pielinen	868 km2

  •  A tengerpart 39 000 km hosszú, 80 000 szigettel. Finnországban 179 000 olyan sziget van, amelyik nagyobb egy hektárnál.
  • Finnország hossza észak–dél irányban (Utsjokitól Hankoniemiig): 1170 km.
  •  Finnország szélessége kelet–nyugat irányban (Ilomantsitól Töjbyig): 540 km.
  • Finnország legmagasabb pontja: Halti (Lappföld): 1328 m.
  • Finnország leghosszabb folyói:

    Kemijoki	552 km	Vuoksi	150 km
    Tornionjoki	408 km	Paatsjoki	142 km
    Tenojoki	344 km	Kokemäenjoki	120 km
    Iijoki	300 km	Kalajoki	110 km
    Kymijoki	204 km	Oulujoki	107 km

  Vissza az oldal tetejére

  Finnország növényzete és az állatvilága

  •  Az ország területének 70%-a (23 millió hektár) erdő. A legfontosabb fafajták: erdei fenyő (mänty), lucfenyő (kuusi), nyírfa (koivu).
  •  Finnországban sok bogyó terem, a legismertebbek: vörösáfonya (puolukka), mocsári hamvas szeder (lakka), tőzegáfonya (karpalo), fekete áfonya (mustikka). Európa egyik legnagyobb epertermesztő (mansikka) országa Finnország.
  • Finnországban 220 madárfaj él, a leggyakoribb a pinty (peipponen) és a füzike (pajulintu).
  •  A finnek nagy becsben tartják a halakat, az országban 36 eredeti halfaj él. A legismertebb folyami hal a lazac (lohi), tavi hal a sügér (ahven) és a csuka (hauki), a legfontosabb tengeri hal a hering (silakka).
  •  A leggyakoribb ragadozó állatok: hiúz (ilves, kb. 900 darab él még), medve (karhu, 500), farkas (susi, 150), rozsomák (ahma, 100). A legfontosabb erdei vadak: jávorszarvas (hirvi), nyúl (jänis), vadkacsa (sorsa), süketfajd (metso) és nyírfajd (teeri).
  •  Finnország egyik legismertebb állata a félvad rénszarvas (poro). Lappföldön 7600 rénszarvastenyésztő él, 115 000 km2-en gazdálkodnak.
  •  Két fókafaj is él a finn vizekben: a szürke fóka (harmaahylje, belőlük még mintegy 4500 darab van) és a saimaai fóka (norppa, 900).
  • Finnország "nemzeti madara" a hattyú (joutsen).
  • A világörökség része Finnországban
  • Rauma óvárosa (a XIV–XVIII. század között épült);
  • Suomenlinna (1748–1791);
  • Petäjävesi régi temploma (1764);
  • A verlai gyármúzeum (1878).
  Vissza az oldal tetejére

  A finnországi nyelvek

  • Finnországnak két hivatalos nyelve van, a finn mellett az ország lakosságának hat százalékát kitevő svéd kisebbség nyelve is államnyelv (ennek történeti hagyományai is vannak, hiszen Finnország 1809-ig a svéd birodalom része volt). Ebből adódóan például az élelmiszerek neve finnül és svédül is fel van tüntetve a csomagoláson; Dél- és Nyugat-Finnországban a középületek nevei, a közlekedési táblák, utcai feliratok stb. is kétnyelvűek. A történelmi hagyományok a névrendszerben is tükröződnek, nagyon sok finn a mai napig svéd vezetéknevet visel (annak ellenére, hogy 1906-ban, a finn történelem legnagyobb névváltoztatási akciója keretében mintegy százezren cserélték svéd eredetű nevüket finnre).
  •  1997-ben Finnország 452 településéből 21 számított svéd nyelvűnek (ebből 15 a Finnország és Svédország között fekvő, de az előbbihez tartozó Ahvenanmaa szigetén), 42 pedig kétnyelvű volt (egy település akkor számít kétnyelvűnek, ha a kisebb nyelvet legalább 8% vagy 3000 fő beszéli).
  • A népesség százalékos megoszlása anyanyelvek szerint (1900–1999):

    	1900	1950	1980	1995	1999
    finn	86,75	91,10	93,50	92,92	92,50
    svéd	12,89	8,64	6,28	5,76	5,66
    orosz	0,29	0,12	0,03	0,31	0,50
    lapp	0,06	0,06	0,03	0,03	0,03
    egyéb	0,01	0,08	0,16	0,98	1,32

  •  A mai Finnországban (1998) a következő nyelveket beszélik anyanyelvként:

    finn	4 774 600
    svéd	294 700
    orosz	20 400
    észt	9 300
    cigány	7 000
    angol	5 900
    szomáliai	5 300
    arab	3 900

    
    Finnország fontos kisebbségi nyelve, a lapp a rangsorban csak a 17. helyen áll, 1700 fővel. A magyart a statisztikák szerint anyanyelvként közel 800 fő beszéli Finnországban.
  •  A finn általános iskolában kötelező a svéd nyelv tanulása, amely nem idegen nyelvnek, hanem ún. második hazai nyelvnek számít. A felmérések szerint az általános iskola felső tagozatában és a középiskolában a diákok átlagosan 2,4 nyelvet tanulnak (az európai uniós átlag 1,3): 99% tanul angolul, 33% németül, 11% franciául.
  •  A 18–64 éves korosztály 72%-a azt vallja, hogy legalább egy idegen nyelven elboldogul (66% angolul, 55% svédül, 29% németül, 8% franciául, 5% oroszul).
  •  Magyar szakot a helsinki, a turkui és a jyväskyläi egyetemen lehet végezni. E három felsőoktatási intézményben hivatalos, a magyar állam által kiküldött lektor működik. Ezeken kívül magyaroktatás folyik még az oului és a tamperei egyetemen is, illetve számos népiskolában, esti tanfolyamokon, a finn–magyar baráti körökben, valamint a klaukkalai gimnáziumban.
  Vissza az oldal tetejére

  A finn iskolarendszer

  •  Finnországban a gyerekek általában hétéves korukban mennek az iskolába. Az általános iskola alsó tagozata (peruskoulun ala-aste) hat éves, a felső tagozat (yläaste) pedig három. A gimnázium általában három éves.
  • Finnországban összesen 20 egyetem és 16 főiskola működik. A legnagyobbak közé tartozik a helsinki egyetem (Helsingin yliopisto) 34 000 diákkal, a turkui egyetem (Turun yliopisto, 16 000 diák), a tamperei egyetem (Tampereen yliopisto, 15 000 diák), az oului egyetem (Oulun yliopisto, 13 000 diák) és a jyväskyläi egyetem (Jyväskylän yliopisto, 12 000 diák) (1998-as adatok).
  •  Az első egyetemet Turkuban alapították, 1640-ben. 1828-ban, a turkui tűzvész után az intézmény Helsinkibe költözött át. Az ország egyetlen svéd nyelvű egyeteme, az Åbo Akademi Turkuban működik.
  •  Az egyetemi hallgatók kreditrendszerben tanulnak, egy fő szak mellett általában két mellékszakot kell elvégezniük. Az átlagos egyetemista 5–7 évet tölt intézményében.
  • Az általános iskolát bejezettek 93%-a tanul tovább, az országban közel 600 ezer általános iskolás, 275 ezer középiskolás és 230 ezer egyetemista és főiskolás van.
  •  Az egyetemet végzettek száma jelentősen emelkedik: míg 1985-ben 9 800-an kaptak diplomát, 1998-ban számuk 16 600-ra nőtt.
  Vissza az oldal tetejére

  A munkakörülmények Finnországban

  •  A 15–74 éves népesség megoszlása munkaképesség szempontjából (1998):

    aktív, dolgozó	58%		munkaképtelen	6%
    nyugdíjas (kora alapján)	14%		háztartásbeli, házimunkát végző	3%
    diák	9%		egyéb	3%
    munkanélküli	7%

  • A nyugdíjasok száma 1999-ben: 1 270 000 fő.
  •  A munkaképes lakosság megoszlása szektoronként (1999): a szolgáltatásban dolgozik a munkavállalók 66%-a, a termelésben 28%, őstermelő 6%.
  • A munkanélküliség alakulása:

    	munkanélküliek száma (ezer fő)	%			munkanélküliek száma (ezer fő)	%
    1980	114	4,7		1994	408	16,6
    1985	129	5,0		1995	382	15,4
    1990	82	3,2		1996	363	14,6
    1991	169	6,6		1997	314	12,7
    1992	292	11,7		1998	285	11,4
    1993	405	16,3		1999	261	10,2

    
    
    
  Vissza az oldal tetejére

  Finnország politikai berendezkedése

  •  Finnországban nyugati típusú parlamenti demokrácia működik. Az ország 1995-ben lett az Európai Unió tagja.
  •  A legfőbb közjogi méltóság az államfő, akit közvetlenül, két fordulóban választanak meg. Megbízatása hat évre szól. A legismertebb finn elnök Urho Kekkonen, aki 25 évig volt hivatalban, s nevéhez fűződik az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia (Helsinki 1975) megszervezése.
  •  Finnországi jelenlegi elnöke, Tarja Halonen az első nő, aki az országban erre a posztra került. A nők részvétele a közéletben jelentős, a parlament 38%-a nő. A nők – Európában elsőként – 1906-ban kaptak választójogot.
  • Finnország elnökei:

    K. J. Ståhlberg	1919–1925		J. K. Paasikivi	1946–1956
    Lauri Relander	1925–1931		Urho Kekkonen	1956–1981
    P. E. Svinhufvud	1931–1937		Mauno Koivisto	1982–1994
    Kyösti Kallio	1937–1940		Martti Ahtisaari	1994–2000
    Risto Ryti	1940–1944		Tarja Halonen	2000–
    C. G. E. Mannerheim	1944–1946

  • A 200 tagú parlamentet négy évente választják meg.
  • A huszadik század utolsó négy évtizedének miniszterelnökei:

    V. J. Sukselainen	1959–61		Rafael Paasio	1972
    Martti Miettunen	1961–62		Kalevi Sorsa	1972–75
    Ahti Karjalainen	1962–63		Keijo Liinamaa	1975
    Reino Lehto	1963–64		Martti Miettunen	1975–77
    Johannes Virolainen	1964–66		Kalevi Sorsa	1977–79
    Rafael Paasio	1966–68		Mauno Koivisto	1979–82
    Mauno Koivisto	1968–70		Kalevi Sorsa	1982–87
    Teuvo Aura	1970		Harri Holkeri	1987–91
    Ahti Karjalainen	1970–71		Esko Aho	1991–95
    Teuvo Aura	1971–72		Paavo Lipponen	1995–

  • Az országban 1998-ban 14 200 külföldi telepedett le (a rekordot az 1991-es év jelenti, 19 000 bevándorlóval), s az országot 11 ezren hagyták el. A bevándorlók közül a legtöbben Oroszországból, Észtországból, Svédországból, Szomáliából, Jugoszláviából, Irakból és az egykori Szovjetunió tagállamaiból érkeznek. 1999-ben az ország lakosságának 1,7%-a volt külföldi állampolgár (az EU-országokban ez a legkisebb arány).
  Vissza az oldal tetejére

  A finn gazdaság

  •  A bruttó nemzeti jövedelem 1998-ban 24 110 dollár volt, a vásárlóerő 19 660 USD.
  • Az infláció alakulása (1975–1999):

    1975	17,8%		1990	6,1%
    1978	7,6%		1995	1,0%
    1980	11,6%		1999	1,2%
    1985	5,9%

  •  A legfőbb kereskedelmi partnerek: Németország, Svédország, USA, Nagy-Britannia, Oroszország, Franciaország, Hollandia, Japán, Olaszország, Dánia.
  •  Az ipar legfontosabb ágazatai: erdő-, fém-, vegy-, textil-, ruha- és építőipar.
  • A legnagyobb finn vállalatok (1999):

    	terület	forgalom	(milliárd FIM)
    1.	Nokia	elektronika	116
    2.	Stora Enso	fa- és papíripar	63
    3.	UPM-Kymmene	fa- és papíripar	49
    4.	Fortum	olaj és energia	49
    5.	Kesko	élelmiszeráruház-lánc	36
    6.	Metsäliitto	fa- és papíripar	34
    7.	Metso	gépipar	20
    8.	Tamro	nagykereskedés-hálózat	19
    9.	Outokumpu	fémipar	17
    10.	Metra	gépipar	16

  • Energiafelhasználás (1999):

    kőolaj	28%		tőzeg	5%
    faalapú fűtőanyagok	20%		víz- és szélenergia	3%
    atomenergia	18%		importenergia	3%
    szén	11%		egyéb	1%
    földgáz	11%

  • A skandináv országok és Magyarország néhány adatának összevetése (1998):

    	terület (km2)	lakosság (millió)	élettartam (év)	GDP/fő (USD)	munkanélküliség (%)	infláció (%)
    Finnország	338 000	5,2	77	24 110	11,4	1,4
    Svédország	450 000	8,9	79	25 620	6,5	–0,1
    Norvégia	324 000	4,4	78	34 330	2,4	2,3
    Dánia	43 000	5,3	76	33 260	6,6	1,8
    Izland	103 000	0,3	79	28 010	2,7	1,7
    Magyarország	93 000	10,1	71	4 510	7,8	14,4

  Vissza az oldal tetejére

  A közlekedés Finnországban

  •  Finnországban 1999-ben 2 082 000 személyautó, 80 000 motorkerékpár, 293 000 teherautó, 330 000 traktor és 88 000 motoros szán közlekedett.
  • Ezer lakosra 1980-ban 256 személyautó jutott, 1999-ben ez a szám már 403-ra emelkedett.
  Vissza az oldal tetejére

  A kommunikáció Finnországban

  • 1997-ben 100 lakosból 36-nak volt számítógépe.
  • Internet hozzáférése 1999-ben a családok 21,6%-ának volt.
  •  2000-ben száz lakosból 73-nak volt mobiltelefonja (ez a családok 76 százalékát jelenti). Manapság a mobiltelefonok száma meghaladja a vezetékes telefonokét, 2000 végén 3,7 millió mobilkészülék volt forgalomban.
  • Finnországban négy országos tévécsatorna működik, két állami és két kereskedelmi.
  Vissza az oldal tetejére

  A finnországi turizmus

  •  A statisztikai adatok szerint 1998-ban több mint 3,7 millió turista látogatott el Finnországba.
  • A vendégek országok szerinti megoszlása:

    	(ezer fő)		(ezer fő)
    Svédország	571	Hollandia	143
    Oroszország	540	Franciaország	123
    Németország	458	Japán	121
    Nagy-Britannia	291	USA	201
    Olaszország	120	egyéb	965
    Norvégia	169

    
    
    
  • Finnországban 32 nemzeti park és 19 természetvédelmi körzet van. A turistautak hossza 6500 km. Az országban több mint 200 turistaház áll a természetkedvelők rendelkezésére.
  •  A skandináv országok régi szokásjoga a jokamiehenoikeus (kb. ’minden ember joga’). Finnországban ennek alapján mások zavarása nélkül szabad mások telkén, földjén sétálni, síelni, kerékpározni (udvarokra, kertekre és a parti szauna környékére az engedély nem vonatkozik); bogyót, gombát és nem védett növényeket szedni; rövid ideig sátorozni. Tilos viszont más telkén, földjén tüzet rakni, ill. ott motorral közlekedni. A vadászathoz és a halászathoz külön engedély szükséges.
  Vissza az oldal tetejére

  A finn nevekről

  • A leggyakoribb finn vezetéknevek: Virtanen, Nieminen, Mäkinen, Korhonen, Hämäläinen, Laine, Mäkelä, Koskinen, Järvinen, Lehtonen.
  •  A leggyakoribb női és férfi keresztnevek: Laura, Jenna, Emma, Julia, Roosa; ill. Aleksi, Teemu, Ville, Juho, Joonas (1998). A névdivat az utóbbi időben nagymértékben megváltozott, hiszen az 1970-es évek elején végzett vizsgálatok szerint Sari, Minna, Katja, Satu, Kirsi, ill. Mika, Marko, Sami, Petri, Juha; 1981-ben pedig Sanna, Heidi, Hanna, Johanna, Tiina, ill. Mikko, Antti, Juha, Janne, Jani volt a sorrend.
  • A finn nevek sorrendje eltér a magyartól: keresztnév + családnév.
  •  Finnországban sokkal gyakoribb a tegeződés, mint Magyarországon; a diákok sok esetben (keresztnevükön szólítva) tegezik a tanárukat, az utcán az ismeretlenekhez, a boltban a vevőkhöz tegeződve fordulnak.
  Vissza az oldal tetejére

  A finn családok

  •  A finn lakosság 80%-a él családi kötelékben. A családok átlagos nagysága 2,95 fő. Az utóbbi évtizedben jelentősen megnőtt az élettársi közösségben élők aránya, s ezzel együtt a házastársi kötelékeken kívül gyereket vállalók száma is.
  • 1998-ban Finnországban kb. 24 000 házasságot kötöttek, és kb. 14 000 válást regisztráltak.
  • A finn családtípusok (1998):

    házaspár gyerek(ek)kel:	38,7%		élettársak gyerek nélkül:	10,8%
    házaspár gyerek nélkül:	30,1%		élettársak gyerek(ek)kel:	6,9%
    anya és gyerek(ek):	11,5%		apa és gyerek(ek):	2,0%

  •  A gyermekes családok megoszlása a gyerekek száma szerint:

    1 gyermekes család:	44,1%
    2 gyermekes család:	37,7%
    3 gyermekes család:	13,7%
    4- gyermekes család:	4,5%

  Vissza az oldal tetejére

  A finn népesedés

  • 1998-ban Finnországban 57 108 fő született, és 49 262 halt meg.
  • Várható élettartam: 77,2 év (nők 80,8 év, férfiak 73,6 év).
  • 1997-ben 245 fő volt 100 évesnél idősebb, közülük 205 nő, 40 férfi.
  • A népesség életkor szerinti megoszlása: korcsoport

    	1900	1950	1980	2000
    0–14	35%	30%	20%	18%
    15–64	60%	63%	68%	67%
    65–	5%	7%	12%	15%

  • Egy orvosra jutó lakosok száma:

    1980	1990	1995	1999
    575	413	361	327

  Vissza az oldal tetejére

  A finn ünnepek

  • A legjelentősebb állami ünnep a függetlenség napja (Finnország 1917. december 6-án vált függetlenné). Rendkívül fontos ünnep a vappu (május 1.) és a Szentiván-éj (juhannus). Előbbi a munka és a diákság ünnepe, amikor a városokban, falvakban hajnalig tartó mulatozással ünneplik a tavasz beköszöntét, utóbbi pedig a leghosszabb nyári napon tartott ünnep, amelyet mindenki igyekszik a városok zajától távol fekvő nyaralókban megülni.
  • Finnországban az ünnepek tiszteletére általában felvonják a nemzeti zászlót. A „zászlós ünnepek” a következők:

    február 5.	– Runeberg napja
    február 28.	– a Kalevala napja, a finn kultúra ünnepe
    április 9.	– Agricola napja, a finn nyelv ünnepe
    április 27.	– a háborús veteránok napja
    május 1.	– vappu, a munka ünnepe
    május 12.	– Snellmann napja, a finn nemzeti eszme ünnepe
    május második vasárnapja	– anyák napja
    május harmadik vasárnapja	– a háborúban elesett hősök ünnepe
    június 4.	– a honvédelmi erők ünnepe
    június 20–26. közötti szombat	– juhannus; a finn zászló ünnepe
    július 6.	– Leino napja, a költészet és a nyár ünnepe
    október 10.	– Kivi napja, a finn irodalom ünnepe
    október 24.	– az ENSZ napja
    november 6.	– a svéd nyelvű kultúra ünnepe
    november második vasárnapja	– apák napja
    december 6.	– a függetlenség napja

  •  Mint a listából kitűnik, több olyan ünnep van, amely a finn kultúrtörténet nagy alakjaihoz kötődik: Johan Ludvig Runeberg (1804–1877) költő, a nemzeti romantika vezéralakja, a finn himnusz svéd szövegének szerzője; Mikael Agricola (kb. 1510–1557), hitújító, bibliafordító, a finn irodalmi nyelv megteremtője; Johan Vilhelm Snellman (1806–1881), filozófus, államférfi, a finn nemzeti törekvések első élharcosa; Eino Leino (1878–1926) költő, az újromantika legjelentősebb képviselője és Aleksis Kivi (1834–1872) író, a finn nyelvű irodalom atyja.
  Vissza az oldal tetejére

  A finn konyha

  •  Egységes finn ételkultúráról tulajdonképpen nem beszélhetünk, a különböző tájegységeknek saját hagyományaik vannak (keleten népszerű például a pirog és a gomba, nyugaton pedig a különféle rakott ételek). A finn ételkultúrára az elmúlt évszázadokban nagy hatást gyakorolt a skandináv és az orosz konyha, ma pedig jelentős nemzetközi (olasz, spanyol, görög, török, kínai) hatás éri.
  • A legfontosabb finn ételek közé tartoznak a halak, mint például a hering (silli, silakka), lazac (lohi), menyhal (made). Nagy őszi esemény Helsinkiben a heringpiac (silakkamarkkinat), a szigetvilág hagyományos ünnepe.
  • Finnországban sokféle bogyó terem, ezek a finn ételek elengedhetetlen kiegészítői. Júniusban érik az eper (mansikka), júliusban a feketáfonya (mustikka), a mocsári hamvas szeder (lakka) és a málna (vadelma). Augusztusban a ribizli (viinimarja), szeptemberben pedig a vörösáfonya (puolukka).
  • A finnek nagyon sok gombát (sieni) esznek, ha tehetik, maguk szedik.
  •  A leveskultúra némiképp eltér a magyarétól, a finn leves (keitto) általában fő fogás, de ritkábban esznek levest, mint mi.
  • A finn ételkultúra jellegzetes elemei a rakott ételek (pl. perunalaatikko, maksalaatikko, lanttulaatikko, silakkalaatikko).
  • A krumpli (peruna) a fő köret Finnországban.
  • Húsvéti étel a mämmi.
  • Május elsején (vappu) általában fánkot (munkki) esznek, és méhsört (sima) isznak.
  •  A november végi–december eleji kiskarácsonyi ünnepségek elképzelhetetlenek forralt bor (glögi) és mézeskalács (piparkakku) nélkül.
  • A fő karácsonyi ételek: hering (silli, silakka), lazac (lohi), rakott ételek, sonka (kinkku), heringsaláta (rosolli) és rizskása (riisipuuro).
  • A legjellegzetesebb finn ételek közé tartozik a kalakukko (hallal töltött barna kenyér), a karjalai pirog (karjalanpiirakka), a házilag készült sajt, a leipäjuusto, valamint a mämmi.
  Vissza az oldal tetejére

  A szabadidő eltöltése Finnországban

  •  Finnországban kb. 1200 könyvtári intézmény (könyvtárak, fiókkönyvtárak, intézeti könyvtárak, könyvtárautók stb.) működik. A népesség mintegy fele jár rendszeresen könyvtárba (ez a statisztikák szerint összesen évi 6 millió látogatást jelent), minden lakosra évi 20 kölcsönzés jut. A finnek a könyvtárba járók és a kikölcsönzött könyvek száma alapján világcsúcstartók.
  • Könyvolvasásra 1998-ban a finnek napi 26 percet fordítottak, évente átlagban 1,2 alkalommal mennek moziba. Színházban 1998-ban a nők 54%-a, a férfiak 34%-a járt legalább egyszer.
  • Az UNESCO felmérése szerint az újságok, folyóiratok elterjedése – az ország lakosságához mérten – a világon a harmadik legnagyobb. Finnországban több mint 100 folyóiratot adnak ki, ezek összesen 3,3 millió példányban jelennek meg. Az újságok, folyóiratok 6%-a svéd nyelvű.
  • A legnagyobb példányszámú újságok:

    Helsingin Sanomat, Helsinki	454 700
    Ilta-Sanomat, Helsinki	218 000
    Aamulehti, Tampere	134 000
    Iltalehti, Helsinki	119 900
    Turun Sanomat, Turku	114 700
    Kaleva, Oulu	84 300
    Kauppalehti, Helsinki	81 800
    Keskisuomalainen, Jyväskylä	76 300
    Savon Sanomat, Kuopio	72 800

    
    A legnagyobb svéd nyelvű újság: Hufvudstadsbladet, Helsinki 58 900 pld.