2.

Már 3 napja annak, hogy Yugi anyját szabadon engedték azok után, hogy bedrogozva megpróbálta õt megölni, mikor még alig 2 éves volt. Yugi mindent megtudott a történtekrõl, a körülményekrõl, és az okoról... Arról, hogy miért. Solomon oda adta a bírósági végzést Yuginak, hogy nézze meg, ha gondolja. A ugyan azok a vádpontok voltak láthatók, mint amiket Solomon mondott Yuginak. A tettek elkövetésének dátuma 1987 augusztus 02. volt, és csak augusztus 16.-án ítélték el. 1987 december 3.-án a börtönben szülte meg lányát, akit Yugi édesapja, Kazuma, nem fogadott el mint törvényes gyermeket. És habár õ addigra már 3 hónapja halott volt, mégsem helyezték õt Solomonhoz, aki a hivatalos gyámja lett volna, mert õ tartotta magát fia kijelentéséhez: Hogy a gyermek nem az övé. Mivel apasági vizsgálatra már nem volt lehetõség, semmivel sem tudta Saiyuki bebizonyítani, hogy a lány igenis Kazumáé, és hogy Solománnál, és a bátyával a helye. Indoklásként a gyilkossági kísérlethez csupán ennyit mondott:

"Be voltam állva, nem elõszõr történt ilyesmi. Nem voltam magamnál, mikor a fiamat megpróbáltam a párnájával megolytani... Szeretem a fiam, soha eszembe sem jutott volna hogy bántsam, de a drog különös hatással van az emberekre. Akik ugyan olyan függõségben szenvednek mint én, azok tudják, hogy mirõl beszélek..."

Yugi megkapta édesapja orvosi leleteit is, melyben a halál okaként májrákot jegyeztek fel. Solomon mesélte Yuginak, mikor még kicsi volt, hogy az apja nagy bagós volt, de soha egy kortyot sem ivott. Mégis májrákban halt meg, amit Yugi furcsálott, nem is kicsit. A kishuga után is próbált kutatni, de egy születési anyakönyvi kivonaton kívül mást nem talált. Sem azt, hogy hol helyezték el, sem azt, hogy volt-e aki örökbe fogadta õt. Mivel más választása nem volt, át tanulmányozta a kivonatot. A lány neve Akane Chie. Apa hiányában Saiyuki leánykori vezetéknevét kapta. 49 centivel, és kereken 3 kg-mal született. Mivel az anyja a terhesség alatt is drogozott, a baba már drogfüggõként született, de sem az agya, sem az idegrendszere nem szenvedett károsodást. Yugi olvasott már ezekrõl a drogfüggõ kisbabákról... Általában szellemi vagy testi fogyatékossággal születnek, a hugának szerencséje volt, hogy ezeket megúszta. Az ilyen csecsemõkkel nehéz bánni, folyton sírnak, mert a szervezetük igényli a drogokat, de ez legkevesebb fél év múlva abbamarad.

Mindet elmondta barátainak, akik megígérték neki, bármi is legyen, támogatják.

Most is éppen a parkban ücsörögtek egy ping-pong asztalon, mikor Yugi érdekes kérdéssel állt elõ Bakura számára:

-Bakura... te, aki orvosnak készülsz, talán tudsz nekem felelni... Hogy halhatott meg az apám májrákban, mikor soha egy kortyot nem ivott, viszont erõs dohányos volt?

-Átételezõdésre gondolok, de akkor a boncolás során a tüdejében is kellett volna találniuk rákra utaló jeleket.

-Boncolás?? - kérdezte Téa. - Gondolod hogy boncolták?

-Egyértelmûnek tartom. Igaz, hogy kórházban halt meg, de ezt a májrákos esetet az orvosok is furcsának találhatták.

-Arról, hogy boncolták-e, nem találtam semmit...

-Még ha nem is boncolták, az emer kimutatta volna hogy van-e valami a tüdejével. - folytatta a gondolat menetet Bakura.

-Emer? - kérdezte értetlenül Joey.

-Az olyasmi mint a rötgen, csak...

-Tudom, hogy zajlik az emeri-vizsgálat, de mibõl gondolod hogy õt is ilyen vizsgálat alá vetették?

-Akiknek rákos megbetegedése van, azoknak mindenféleképpen át kell esniük egy emeri vizsgálaton.

-Ez lehet a kulcs! - kiáltott fel Yugi.

-Mihez? - kérdezte Tristan.

-Az egész ügy felderítéséhez!

-Te most nyomozósdit akarsz játszani? - kérdezte Joey.

-Én nem egészen így mondanám, de... Igen!

-Ugyan Yugi... - mondta Téa. - Fogadj fel egy magánnyomozót. - jegyezte meg pimaszul.

-Van rá pénzed? Mert nekem nincs. És ha nem akarsz segíteni, akkor elmehetsz nyugodtan. - vetette oda Yugi Téának, szúrós pillantással.

-Én Yugival vagyok! - mondta Joey.

-Így van, veled vagyok pajtás! - csatlakozott Tristan.

-Ha akarod, a világ végére is követlek! - mosolygott Bakura. Téa elgondolkozott egy kicsit, majd arra a következtetésre jutott, hogy Yuginak most van igazán szügsége rá, így hát a többiekkel tartott.

-Melyik kórházban ápolták édesapád? - kérdezte Bakura.

-A Szt. Annában, Tokyoban.

-Oriási mázlink van, ott ápolónõ a nagynéném. - vetett közbe Tristan. - Tõle tudok szerezni informéciókat a dologról.

-Köszönöm Tristan, sokat segítenél vele. Én pedig elmegyek Seto-hoz.

-Minek? - kérdezte Döbbenten Joey.

-Az õ nevelõapja volt a bíró, aki elítélte anyámat. Esetleg Seto tud annyit a dologról, hogy új információkkal szolgáljon. - mindezek után elbúcsúztak egymástól, és mindenki indult a maga dolgára. Yugit elsõ útja rögtön Seto-hoz vezette, de hogy innen eljusson hozzá, buszra kell szálnia. El is indult a közeli buszmegállóhoz, ahol leült, és várta a neki megfelelõ buszt.

Már majd 10 perce várt, és már azon filózott, hogy elindul gyalog, de ekkor ismerõs hangot hallott:

-Szia! - a tegnapi lány volt, akit elgázolt.

-Ó, szia! Nem hittem volna hogy még össze futunk.

-Én sem. - felelte a lány, mejd leült Yugi mellé. A táskáján látszott, hogy megint tele van könyvekkel.

-Te állandóan a könyveket bújod? Néha még az egyiptológusok is pihennek.

-Engem nagyon érdekel ez a dolog. ha elkezdek olvasni egy ilyen könyvet, egyszerûen képtelen vagyok letenni. Egyébként a nevem Hoshi.

-Nagyon örülök, az enyém Yugi. - ekkor kezet fogtak, majd kisebb csend következett.

-Te melyik buszra vársz? - kérdezte Hoshi.

-A 6-os ra. És te?

-Én is. Éppen Seto Kaiba-hoz igyekszem.

-Én is... - mondta elhüllve Yugi.

-Komolyan?

-Igen... De te miért mész hozzá?

-Az apám kötött vele egy üzletet, de sajnos nem ér rá mindig hogy elmenjen a megbeszélésekre, ezért engem küld. Jegyzetelek, és apa elõre megírt javaslatait olvasom fel. Hát te miért mész oda?

-Nos, én személyes okokból.

-Wow, ti haverok vagytok Seto-val?

-Mondhatjuk így is. - ekkor ismét szünet állt be a beszélgetésbe, és ez egészen addig tartott, míg meg nem érkezett a várt busz. A megfelelõ megállónál mind a ketten leszáltak, és elindultak a Kaiba Corporation épülete felé.