1.

2003. július 9.

Ma kapják meg a gimnáziumok végzõsei az érettségiük eredményét, köztük a Domino City beli gyerekek is. Yugi Moutu, az egyik végzõs, találkozóra hívta barátait, hogy együtt nézzék meg, vajon sikerült-e átmenniük. Õ ért oda elsõként a találka helyre. Habár megígérték egymásnak, hogy csak akkor bontják fel a borítékot, mikor már mind oda értek, Yugi nem bírt a kíváncsiságával, és már éppen készült volna kibontani a borítékot, amikor...

-Hé, Yug! - hallotta háta mögött barátja, Joey hangját. - Méghogy egyszerre nyissuk ki! Jó duma! - mondta álcázott felháborodással.

-Ne haragudj Joey. - nevetett Yugi - Csak már nagyon szeretném megtudni, hogy megvan-e az érettségim.

-Neked tuti megvan mindenbõl az emelt szintû... Én viszont aggódhatom... Úgy elszúrtam a matekot hogy az hihetetlen, az angolról ne is beszéljünk...!

-Tuti átmentél, érzem! - vígasztalta Yugi barátját, ám ekkor már megjelentek a többiek is, Téa, Tristan, és Bakura.

-Sziasztok! - köszöntek mind ketten.

-Sziasztok! Jaj, annyira izgatott vagyok! - mondta Téa.

-Nem vagy vele egyedül... - szólalt meg Bakura. - Bebuktam a bioszt, ez 100%...

-Pont a bioszt? Hiszen arra készültél a legtöbbet! - mondta Joey. - Nem te akartál orvos lenni? :D

-De igen! Csak hát, annyira izgultam hogy jól sikerüljön...

-Mi lenne ha találgatások helyett, inkább megnéznénk? - kérdezte Tristan, akin látszott, hogy ha nem bontják ki most rögtön a borítékokat, felrobban az idegtõl.

-Rendben... akkor klszen álltok? - érdezte Yugi, mire mindenki bólintott. - Akkor 3... 2... 1! - Yugi még ki sem mondta az hogy egy, már mindenki kezében ott volt a kibontott boríték, és az eredményeiket olvasgatták.

-Mindenbõl átmentem! - újjongott Tristan.

-El sem hiszem, matekbõl megvan az emelt szintûm! - csatlakozott az üdvrivalgáshoz Téa.

-Biosz és kémia kitûnõ! Fantasztikus! - Bakura majdnem elalért a sajár ereményétõl. XD

-Joey, és neked milyen lett? - kérdezte Yugi.

-Én... Én nem merem megnézni... - mondta lehajtott fejjel Joey.

-Ugyan már haver... - mondta Tristán, majd Joey vállára tette a kezét. - Ha nem sikerült, jövõre még mindig próbálkozhatsz!

-Kösz, ez aztán vigasztal! - mondta Joey idegesen.

-Nézd már meg! - mondta Yugi.

-Dehogy nézem!

-Jó, akkor majd mi megnézzük. - mondta gonosz mosollyal Yugi, majd kikapta Joey kezébõl a borítékot, míg a többiek lefogták, és Yugi elkezdte olvasni a levelet:

-Tisztelt Joey Wheeler, sajnálattal közöljük önnel, hogy az összes vizsgatárgyból megbukott...

-Micsoda? Add ide azt a papírt! - azzal a többiek elenedték, és Yugi nevetve adta oda a levelet barátjának.

-Csak poénkodtam, mindenbõl átmentél!

-Ezt... ezt el sem hiszem! Érett vagyok!

-Igen, legalábbis papiron. - hallatszott a hátuk mögött egy gúnyos hang. Megfordultak, és egy barna hajú, kék szemû fiút láttak meg.

-Kaiba! - mondta Joey. - És mond csak, neked sikerült?

-Természetesen. - mondta Seto. - Kételkedtél ebben?

-Én csak saját magamban kételkedtem... De úgy tûnik, nem is volt rá okom. - mosolygott.

-Egyébként, ez nekem is új. Nem tudtam, hogy eb-érettségi is van.

-Naggyon vicces Kaiba, ismételten jót nevettünk.

-Igazándiból Yugit kerestem. - mondta Seto, komolyra fordítva a szót.

-Mit szeretnél? - kérdezte Yugi.

-Nem tudom, hogy a nagyapád említette-e, de... Saiyuki Moutu augusztus 16.-án szabadult a börtönbõl. - Yugi szemei tágra nyíltak. - Én is meglepõdtem, hogy csak most szereztem róla tudomást, tekintve, hogy a nevelõapám volt a bíró.

-Ki az a Saiyuki Moutu? - kérdezte Joey. - Valami rokonod, Yugi? - Yugi nem felelt, csak ált ott megdermedve, és lassan a sírás szélén állt. El akart onnan menni, elfutni, és egyedül lenni, de a lábai mintha a földbe gyökereztek volna.

-Yugi? Hallasz? - kérdezte Tristan. Ekkor Yugi megrázta a fejét, és már nem fogták a gyökerek a lábát, elfutott onnan, amilyen messze csak lehet. Útközben neki szaladt egy fekete hajú, ciklámen szemû lánynak:

-Figyelj már hogy hova lépsz! - mondta mérgesen a lány, aki az ütközés következménye képpen a földre esett, és táskájából kiesett majdhogynem az összes cucca. Yugi megált, megtörölte könnyes szemét, elnézést kért a lánytól, és segített neki össze pakolni. A lány táskájában fõleg könyvek voltak, egyiptomról szóló könyvek.

-Érdekel egyiptom történelme? - kérdezte Yugi a lányt.

-Ó, nagyon is! - felelt mosolyogva. - Fõleg a vallás, és a mágia foglalkoztat ilyen téren. Szeretnék egyiptológus lenni.

-Nahát, én is annak készülök! - monda mosolyogva Yugi.

-Érdekes egybe esés. - állt fel a lány, majd Yugi követte a példáját. - Hát, köszi a segítséget.

-Nincs mit, és mégegyszer elnézést hogy neked mentem...

-Nem halok bele. - azzal a lány sarkonfordult, és elindult a legközelebbi zebrához. Yugi erre a kis idõre meg is feledkezett a hírrõl, amit Seto mondott neki, de amint a lány elment, ismét eszébe jutott. Megint elkezdett futni (ezúttal vigyázva hogy senkinek ne menjen neki), hogy minnél hamarabb haza érjen, és kérdõre vonja nagyapját. Mikor beért a játékboltba, az öreg éppen a pultot fényesítgette. Mikor meglátta Yugit, mosolyogva üdvözölte:

-Szia Yugi! Nah, hogy sikerült az érettségi?

-Fontosabb kérdés hogy miért titkoltad elõlem Saiyuki Moutu augusztus 16.-ai szabadulását. - Solomon a kérdés hallatán köpni-nyelni nem tudott, majd lehunyta szemét, elfordult, és azt mondta:

-Gondoltam jobb ha nem tudod.

-Jobb ha nem tudom?!

-Úgysem lesz hozzá szerencséd.

-És ha mégis?!

-Ha látni is akarna téged, nem engedném.

-Jó, ezt értem, de... A fenébe is, elmondhattad volna! - Yugi hangneme lassab kezdett kiabálássá válni, és könnyes szemmel faggatózott tovább - Jogom volt tudni! Nem elég hogy Seto Kaiba-tól kellett megtudnom, de még csak meg sem próbálod nekem elmagyarázni ezt az egészet!

-Mit kéne ezen magyarázni, Yugi? Már egyszer elmondtam, az anyád drogos volt, megpróbált téged megölni, és súlyosan bántalmazott egy rendõrtisztet!

-Ezekkel a tényekkel tisztában vagyok! Azzal is tisztában vagyok hogy 16 évre ítélték, és ha talán elmondtad volna hogy ez melyik évben történt, még ki is tudtam volna számolni hogy mikor szabadul, és nem ér meglepetésként a dolog! - ez után pár perces néma csend következett, amit Yugi tört meg:

-Mirõl nem tudok még? - kérdezte egyhangúan. Solomon ismét feléje fordult, sóhajtott egyet, majd ez mondta:

-Van egy hugod.