Ha épeszű embernek olyan lehetősége adódik, hogy a Magyar Nagydíj hétvégéjén, szombat este bejuthat a paddock-ba, akkor minden bizonnyal egyből rábólint, és máris előkészíti a fényképezőgépét, leüríti a memóriakártyát, és lázas izgalommal várja az indulást. Nos, én hezitáltam kicsit (utólag én magam sem értem, hogy miért), mikor felkínálták ezt a lehetőséget, de végül én is jelentkeztem a Toyota sajtóvacsorájára.

Az előzetes programban szerepelt, hogy ha minden jól megy, Ralf Schumacher is tiszteletét teszi néhány perc erejéig, majd az este folyamán Pascal Vasselon áll a rendelkezésünkre. Én azonban már akkor tudtam, hogy óriási hiba lett volna kihagyni ezt az estét, amikor még a Toyota főhadiszállásának a környékén sem jártunk. A méretes, patyolat tiszta kamionok közt sétálva csak ámulok és bámulok, mint valami kisgyerek az édességboltban (még talán a nyálam is kicsordult).

Balra Jenson Button és Mark Webber társalog egymással, miközben néhány csapatmunkás kíséretében igyekeznek valahová. Nem sokkal később Nico Rosberg szaporázza lépteit, ám annyi ideje azért van, hogy a takarító személyzet egyik tagjának sörhasán kifeszülő pólóra aláfirkantsa a nevét, és egy szemrevaló hölgyet átöleljen egy fotó erejéig. Felocsúdva az álmélkodásból tovább sétálok, és már meg sem lepődök azon, hogy ki kell kerülnöm Ron Dennist, a McLaren csapatfőnökét, aki néhány, számomra ismeretlen, ám minden bizonnyal befolyásos úriemberrel diskurál.

Tovább haladva az egyik legbarátságosabbnak tartott pilóta, Rubens Barrichello jön velem szemben, aki még egy félmosolyt is elenged. A boxutca mögötti részen a vacsora kezdési időpontjáig még egyszer végigsétálok, és kicsit mérges vagyok magamra, amiért nem hoztam fényképezőgépet. Mert ki fogja így elhinni, hogy hol is voltam én múlt héten szombat este?

Ha ezek után azt mondják, hogy vége a mai programnak, már akkor megköszönöm a lehetőséget, és nagyszerű élményekkel gazdagodva elindulok hazafelé. De ezzel még koránt sem volt vége! A Toyota motorhome-jába invitálnak bennünket, aminek előtere előkelő kis étteremre emlékeztet. Két asztal van megterítve, és a Pascal Vasselon és John Howett nevével ellátott táblácskák jelzik, hogy rangos asztaltársaságra számíthatunk. De előtte még az előzetes programnak megfelelően Ralf Schumacher is megjelenik, aki igazán jókedvű, aminek valószínűleg a nem sokkal korábban megszerzett hatodik rajtpozíciója az oka. Kedélyesen válaszolgat, egyáltalán nem látszik rajta, hogy a háta közepére sem kívánja a bugyuta kérdéseket, melyeket valószínűleg minden nap végig kell hallgatnia. Rövidesen azonban a csapat sajtósának javaslatára elnézést kér, és nyugovóra tér, hiszen akkor még nem is sejti, hogy milyen kemény verseny vár rá.

Mi azonban leülünk az asztalokhoz, és a névtáblák tulajdonosai is csatlakoznak, én az istálló menedzserével, John Howettel szemközt foglalok helyet. Tanult kollégáim folyamatosan szóval tartják, és csak addig honol csend a kis teremben, amíg a háromfogásos menüt lelapátoljuk. Utána viszont már szinte kérdezni sem kell a Toyota egyik első emberét, mondja a magáét, elég csak bedobni egy-egy új témát. A motorfejlesztéstől a CDG-szárnyakon keresztül a rali és a Forma-1 összehasonlítása és a Williamses szerződés (jövőre a Toyota szállítja az erőforrásokat a brit istállónak) is szóba kerül. Világmegváltó újdonságok persze nem hangzanak el, de mindenképpen jó ezeket egy igazán hozzáértő ember szájából hallani.

Későre jár, és kb. fél tíz magasságában felkerekedünk, és ekkor jön az újabb döbbenet: bemehetünk a boxba! A vacsora folyamán a másik asztal társaságát szóval tartó Pascal Vasselon kalauzol bennünket a garázsban, és a karosszériáért felelős főmérnök hihetetlen lelkesedéssel beszél a szakmáról. Az erőteljes francia akcentus kissé megnehezíti a megértést, de úgy tűnik, hogy korábban a Michelinnél dolgozó francia akár hajnal háromig is tudna beszélni. Erre persze nincs lehetősége, és miután a Ralf Schumacherre beállított tartalékautót jó alaposan körbejárjuk, megbámulunk, megtapogatunk mindent, amit csak lehetséges és ledöbbenek azon, hogy milyen könnyű is egy gumiabroncs, valóban véget ér az este.

Elbúcsúzunk vendéglátóinktól, és én, aki először jártam a kulisszák mögött, örök élményekkel gazdagodva indulok haza. Egy biztos, kellemesen csalódtam a Toyota csapat azon tagjaiban, akikkel aznap este találkoztam. Ralf Schumacher általában mogorvábbnak tűnik, most viszont szerencsénkre jó napot fogott ki. Pascal Vasselon pedig egyenesen lenyűgözött, hiszen hihetetlen átéléssel magyarázott olyan dolgokról, amikkel nap, mint nap foglalkozik, és valószínűleg már a könyökén jön ki az egész. Legalábbis én így gondolnám, de mást kellett tapasztalnom, hiszen már-már úgy kellett leállítani a franciát. Nagyon örülök neki, hogy részt vehettem ezen a vacsorán, és ezek után egy pillanatig sem lesz kérdéses, hogy a jövőben részt vegyek-e hasonló rendezvényen, amennyiben lehetőségem nyílik rá.