A meditációról
Egy testvérnő 2006.08.07. 23:01
Elgondolkoztat, hogy milyen óriási is a mi mennyei Atyánk szeretete, hogy az én egyszerű kis lényemmel – illetve minden gyermekének sorsával – szinte pillanatról, pillanatra törődik. Azon kívül, hogy milyen nagy terjedelmű a figyelme, hogy a földön élő, több milliárd ember közül, velem, a pici porszem egyénnel – és veled is – szüntelenül, külön – külön foglalkozik.
De nem csak figyelem, hanem el is gondolkozom felette, milyen kiváló a bölcsessége, hogy minden kis és nagy lépést a legbölcsebben ütemez be számunkra.
Amint így meditálok, Uram szeretete, figyelme és bölcsessége felett, ismételten eláraszt a hála és imádat lelke, és felbátorodva éneklem és zengem: „Mily nagy vagy Te!” és: „Hála, hála, hála!”
Véleményem csak egy példa –a sok közül – az igeszerű meditálásra.
Mert meditálni, illetve elgondolkozni, vagy elmélkedni több mindenen lehet és tanácsos.
A legfontosabb az Isten Igéje feletti meditálás. Ennek során, amint naponként olvassuk Bibliánkat, annyira komolyan vesszük üzenetét, hogy napközben is elgondolkozunk, illetve elmélkedünk felette.
Esetleg kikeressük a lábjegyzetben kijelölt igéket is, ezáltal még jobban elmélyítjük igeismeretünket. A Zsoltáríró, a Zsoltárok 119: 147 -148 szerint ezt tette. „Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, igédben reménykedem. Ébren van szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden.” –írta. Majd örömmel megállapította, hogy „Boldog az az ember, aki… az Úr törvényében gyönyörködik, és az Ő törvényéről elmélkedik éjjel – nappal.” (Zsoltárok 1: 1-2).
De meditálhatunk, Isten jósága felett is, amint Kórah fiai tették, mondván: „Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten.”
(Zsoltárok 48: 10).
Vagy az Úr csodás vezetése felett, amint Aszáf tehette, amikor csüggedés kísértette és ő, pedig így szólt: „Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról. És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom:”
(Zsoltárok 77: 12-13). (Károli)
De gondolkozhatunk a teremtés, a törvényadás, a Megváltás, vagy a saját megtérésünk felett. Vagyis, amint tanulmányozzuk az Írásokat, rengeteg elmélkednivalóra találunk. Nem csoda, hogy napjainkban egyre több lelkész javasolja, hogy ne csak felületesen olvassuk a Bibliát, hanem meditáljunk is üzenete felett. Ez az igeszerű meditálás sok áldással jár.
Többek között: fejleszti Bibliaismeretünket, közelebb visz Istenhez, megerősíti hitünket, boldogít, Krisztushoz hasonlóvá alakítja életünket, megóvhat a bűnbeeséstől, mert az Ige „éles kardja” gazdagon élhet szívünkben általa, és kivédheti a sátáni támadásokat!
Fogadjunk szót a jó tanácsnak és annak a parancsnak, amit Józsuénak, és általa nekünk is adott mondván: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról, éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor, boldogulsz.” (Józsué 1: 8).
Azonban van, aki megijed, mert azt hiszi, hogy valamilyen igeellenes gyakorlatot javasolnak, mint a transzcendentális meditációt. Szó sincs róla! Az nem igeszerű! Ennél fogva, amikor igeszerű meditációra serkentenek, akkor a Biblia és az Úrral kapcsolatos dolgok feletti elgondolkodásra, elmélkedésre gondoljunk, és csak azt gyakoroljuk!
Mert ez fejleszti igeismeretünket, közelebb visz Istenhez, megerősíti hitünket, boldogít, Krisztushoz hasonlóvá alakít, bűntől óv, és még sokkal több áldást is eredményez.
A természetfeletti szellemi világról csak a Biblia nyújt számunkra hiteles információkat! A látható és láthatatlan világ lehetséges kapcsolatairól többek között Jézus Krisztus jól ismert Jó pásztor példázata ad részletes útmutatást:(János 10: 1-19). Ebből világos, hogy az ember számára egyedül biztonságos, járható út a természetfeletti világ felé, Jézuson, mint ajtón vezet át. Ő a „juhok ajtaja”(János 10: 7). Aki rajta keresztül veszi fel a kapcsolatot a szellemvilággal, az, és csakis az, a minket kereső és szerető Istennel fog találkozni! Csak erre az egyféle kapcsolatra van garancia, de erre maga Isten adta a garanciát!
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János3: 16).
„Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon”(Zsoltárok 16: 11).
|