4.fejezet:

Az élet szép

Most már két taggal bővülve mentek tovább. Miroku még mindig nem tért magához, ezért őt Kirara vitte a hátán.

Sango: Nem gondolod, hogy kicsit kemény voltál vele?

Napsugár: Lehetséges, de ne molesztálja a húgomat. Tudod testvéri kötelességem volt, és itt csak ő van nekem.

Kagome: Egyébként ti honnan tudjátok a nevünket?

Erre Inuyasha is megfordult.

Hajnal: Mi abból az időből jöttünk amiben Kagome él, csak éppen a világ másik feléről és egy másik dimenzióból.

Napsugár: Abban a dimenzióban, titeket adnak a tv-ben.

Hajnal: A nővéremmel az Inuyasha a kedvenc sorozatunk.

Inuyasha: Igen, jól nevezték el.

Hajnal huncutul hozzáteszi: Még a gondolataitokat is hallotuk a tv-n keresztül.

Erre mindenkinek vörös lett a feje.

Inuyasha: Mindent?

Hajnal: Teljes mértékben.

Napsugár: De nem árulhatjuk el nektek, mert lelőnénk a poént.

Hajnal Inuyashához intézte szavait: Ne aggódj, tudunk titkot tartani.

Most a többiekhez fordult: A ti titkaitokat sem mondjuk el, csak így kicsit unalmas lesz, hogy már tudjuk a végét.

Hajnal és Napsugár sokatmondóan összenéztek, majd egymást támogatva dőltek a röhögéstől.

Sango: Itt egy falu, talán találunk valami éjszakai szállást. Sajnos a szerzetes még mindig nem tért magához.

Inuyasha: Nekem van egy jó ötletem.

Inuyasha kaján vigyorral az arcán Kagome és Hajnal felé fordult.

Kagome és Hajnal: Nem, mi soha!

Kagome beadta a derekát és így szólt:

Kagome: Rendben, csak átöltözök!(Hajnal mint tudjátok egyébként is miko ruhában volt)

Mikor Kagome elkészült megfogta Hajnal kezét, mintha a húga  lenne.

Inuyasha meg csak leesett állal nézte őket, úgy hasonlítottak egymásra mint két tojás, azt leszámítva, hogy Hajnal szeme kék nem pedig barna.

Sango: Félelmetes!

Kagome: Igen, olyan mintha egy kicsit az én húgom is lenne.

Napsugár: Kölcsönadom, csak kérd el.

Hajnal: Kössz szépen, ezt megjegyeztem. Egyébként Kagome, nekem is olyan, mintha egy kicsit a nővérem lennél.

Kagome: Mindig is húgot szerettem volna.

Inuyasha: Mi lenne ha fecsegés helyett inkább mennénk?!

Hajnal felsóhajtott.

Kagome kopogott a fogadó ajtaján. Egy öregember nyitott ajtót és ellenségesen kiszólt:

Öregember: Csalók kíméljenek!

Kagome: Elnézést a késői zavarásért, de én és a húgom szállást szeretnénk kapni éjszakára.

Amikor az öreg meglátta, hogy miko ruhát viselnek megenyhült és ezt mondta:

Öregember: Elnézést kérek a modortalanságomért, nagy erejű papnők, természetesen titeket és a barátaitokat is szívesen vendégül látnám!

A fogadóban fenséges vacsorát kaptak. Shippo egészen eddig Kirara hátán aludt, de az illatokra ő is felébredt. Lassacskán Miroku is feltápászkodott, Napsugár pedig aggódva térdelt mellette. Már kicsit bánta, hogy úgy helybenhagyta, de akkor még nem volt tisztában az erejével. A szerzetes a fején lévő hatalmas púpot fogta és ezt mondogatta:

Miroku: Legalább megérte, legalább megérte.

Miroku mikor Napsugár megkönnyebbülten megfordult, persze rögtön letapizta. Ennek nyomaként egy gyönyörű vörös tenyérnyom füstölgött az arcán. (Napsugár most visszafogta magát.)  Sango pedig sértőd5ten elfordult.

Hajnal: Mi van Sango, csak nem féltékeny vagy?

Sango: Én?! Dehogy.

Hajnal bizalmasan odasúgja neki: Miroku csak azért csinálja ezt, mert Napsugár nagyon hasonlít rád.

Sango erre egy kicsit megenyhült.

Hajnal gondolja: Hát igen, doktorálhatnék a nővérem és most már Sango meg- illetve le nyugtatásából(:

Shippo: Á, mi történt!? Miért van két Kagome, és két Sango? (Shipponak fejlesztenie kéne a szókincsét! Egyébként ezt csak azért írtam ide mert így hosszabb lesz a szöveg. Tehát vissza a történethez!)

Miroku( Idő közben összekaparta magát): Nyugodj meg Shippo, mindjárt elmesélem.

Mikor már jó alaposan, többször is ismertették a helyzetet Shippoval, hogy megértse Kagome nagyot ásított:

Kagome: Szerintem menjünk aludni, hosszú nap volt ez a mai, és holnap korán kell indulnunk.

A többiek is helyeselték az ötletet, Hajnal kivételével, aki már rég elaludt Inuyasha ölében, amitől egy kicsit még Inuyasha szíve is ellágyult.

Inuyasha gondolja: Milyen aranyosan alszik, Kagome is ilyen lehetett pár évvel ezelőtt.

Napsugár: Ha akarod néha neked is kölcsönadom a húgomat.

Inuyasha: Hagyjál békén, nem tehetek róla, hogy elaludt!!!!!!!!

Napsugár gondolja: Aha, én is ezt mondanám!

Inuyasha: Feh!

A többiek idő közben már rég elmentek aludni, amit ők csak most vettek észre. Napsugár azért maradt ott, mert nem akarta otthagyni a húgát, Inuyasha pedig azért, mert nem mert felkelni, nehogy felébressze az alvó Hajnalt.

Inuyasha: Most mit csináljak, már teljesen elzsibbadt a lábam?!

Napsugár: Választhatsz! Vagy így maradsz amíg fel nem ébred, vagy nagyon óvatosan felállsz és a helyére viszed, bár megjegyzem ez eddig csak két embernek sikerült, nekem és apunak, vagy pedig megpróbálhatod felkelteni, de ha ezt választod előbb mond meg milyen sírkövet szeretnél!

Inuyasha: Azt hiszem jó lesz nekem itt reggelig.

Napsugár: Aha, sejtettem, hogy ezt fogod mondani! Hát, akkor jó éjszakát, Inuyasha!

*

Éjszakára nagyon lehűlt az idő. Kagome többször is felébredt, így úgy döntött megnézi nincs e még valaki ébren. Mindenki békésen szuszogott, csak két helyet látott üresen. Hajnalét és Inuyasháét.

Kagome: Hol lehetnek? Megnézem.

Az előszobában lelt rájuk. Nagyon meglepődött, de ugyanakkor alig tudta megállni nevetés nélkül.

Kagome gondolja: Milyen aranyosak, mintha a lánya lenne. Inuyasha biztos nagyon fázik, hiszen a felsőjével betakarta Hajnalt.

Egy kis időre eltűnt, aztán egy takaróval a kezében tért vissza.

Kagome gondolja: Betakarom ezzel Inuyashát, aztán szép csendben visszamegyek.

Így is tett és lábujjhegyen visszaosont a szobájába. Lassan ő is elaludt. Másnap mikor Hajnal felébredt egy pillanatig nem tudta hol van, de utána beugrott neki minden és eszébe jutott, hogy Inuyasha ölében aludt el. (Nem tudom, hogy tudott így elaludni, bár pont én beszélek aki teljesen egyenesen ülve egy széken is tudok aludni?!.)

Hajnal: Már megint, mindig ez van, milyen kedves tőle, hogy itt maradt!

Madarakat hallott kintről. Kiment az erkélyre és nézte, ahogy felkel a nap.

Hajnal gondolja: Már értem miért kaptam ezt a nevet. Mióta az eszemet tudom mindig hajnalban ébredek fel.

Bentről mocorgást hallott.

Sango: Ááá, jó reggelt mindenkinek, micsoda még ilyen korán van?! Felkeltem  a lányokat és elhívom őket fürödni. Kagome, Napsugár, Hajnal keljetek fel! Miért nincs Hajnal a helyén?

Ekkor kinézett az ablakon és meglátta Hajnalt a korláton ülve a kezén egy kismadárral.

Sango: Hát, igen. Igaz a mondás, „Nomen est omen”(Neved a végzeted.)

Hajnal: Jó reggelt Sango, hogyhogy ilyen korán?

Sango: Ezt én is kérdezhetném! Gyere, keltsük fel a nővéredet, úgy látom Kagome már ébren van.

Hajnal: Oké!

Mikor már összeszedték a lányokat elmentek fürödni egy hegyi patakhoz (Csak a változatosság kedvéért.).

Hajnal: Nagyon hideg ez a víz!

Kagome: Én is pontosan ezt akartam mondani!

Erre mindenki felkacagott. Csak Sango volt csendes.

Napsugár: Mi a baj Sango?

Sango: Semmi, csak arra gondolta, Kohaku is ilyesmi idős lehet, mint most Hajnal.

Kagome: Ne szomorkodj Sango, biztos megtaláljuk, és akkor megígérem, hogy valahogy megmentjük az öcsédet!

Hajnal: Naná, és utána ő is jön velünk.

Sango: Köszönöm, annyira kedvesek vagytok!

Ezután már vidám volt a légkör, még a fagyos víz ellenére is. A lányok csak akkor fejezték be a pancsolást, mikor Hajnal egy jó nagyot tüsszentett.

Napsugár: Most már elég volt, ki a vízből mi előtt megfázunk! Gyere hugi, itt egy törülköző.

Felöltöztek és a visszaúton is vidáman beszélgettek.

Kagome: Ez hihetetlen, ezek a hétalvók még mindig húzzák a lóbőrt!

Sango: Ez elképesztő. Hogy bírnak ennyit aludni, már 10 óra is elmúlt.

Hajnal Napsugárra kacsintott, majd Napsugár rákezdett egy jó pörgős számra, Hajnal pedig folytatta.

Bent valakik felkeltek, mivel hangos beszélgetés szűrődött ki.

Miroku: Milyen jó is lenne, ha minden reggel két ilyen szép hang keltene fel!

Inuyasha: Bármilyen hihetetlen ez Napsugár és Hajnal voltak. Érzem az illatukat, sőt Sangoét, és Kagoméét is!

Napsugár: Úgy hallom a két álomszuszék már felébredt!

Kagome: Nagyon hatásos ez az éneklés.

Sango: Igen, még sosem gondoltam rá, hogy énekléssel is fel lehet ébreszteni az embereket. (És a félszellemeket is.)

A fiúk lassan kikecmeregtek a szobából.

Hajnal: Na végre, indulhatunk?