3.fejezet:

Találkozás

Szép lassan mentek, jól megnéztek mindent.(Végül is érthető, nem minden nap sétál az ember a középkori japánban)

Napsugár: Olyan jó lenne örökre itt maradni, ahol nincs zaj, és füst. Mindig is ilyen helyen szerettem volna élni.

Hajnal: Teljesen igazad van. Nagyon tiszta itt a levegő és szép csendes hely, de azért nekem egy idő után hiányozna anya, apa és a többiek.

Napsugár: Igaz, igaz. Meg itt akármikor megölhet egy szellem.

Több szó nem esett köztük, csak csendben sétáltak és gyönyörködtek a tájban.

Napsugár: Hallok valamit, figyelj csak!

Hajnal: Én nem hallok semmit.

Napsugár: Pedig olyan volt mintha sikított volna valaki.

Megint mentek egy darabig, majd Hajnal megszólalt:

Hajnal: Most már én is hallom, menjünk, segítsünk!

Futottak ahogy csak a lábuk bírta, de Hajnal alig tudta tartani a lépést.

Hajnal gondolkozik: Ezt nem értem, futásban mindig simán lehagytam, akkor most miért nem tudom utolérni sem?

Napsugár gondolkozik: Miért futok ilyen gyorsan? És Hajnal miért nem tud kielőzni, pedig mindig ő volt a jobb futó?! Ezek olyan kérdések, amikre talán senki sem tudja a választ.(Dehogy nem!)

Mikor odaértek egy pillanatra megállt bennük az ütő. Kagome éppen egy 6m magas szörnnyel harcolt, vagy inkább csak küzdött az életben maradásért. Napsugár nem arról volt híres, hogy sokat gondolkozna mielőtt cselekszik, most is így tett és egy hatalmas ugrással a monstrum fölé emelkedett, és egy laza suhintással levágta a fejét.

Napsugár gondolkozik: Ezt meg hogyan csináltam? Tesiórán még az 1m-es rudat is alig tudtam átugrani!

Kagome meg akarta köszönni, de mikor meglátta Hajnal és Napsugár arcát elájult.

Hajnal: Ezt meg mi lelte? A helyett, hogy megköszönné csak úgy elájul!

Napsugár: Gondolkozz már! Ez itt Kagome Higurashi! Az a Kagome Higurashi!!!!!! Szerinted milyen volt neki amikor meglátta önmaga majdnem klónját, és a legjobb barátnője majdnem klónját?!!!!!

Hajnal: Jól van na, de azért nem kell leordítani a fejemet!

Napsugár: Bocsi, csak egy kicsit elragadtattam magamat.

Hajnal gondolkozik: Ha itt van Kagome, akkor Inuyasha is valahol a közelben van. Ő talán meg tudja mondani mik ezek a furcsa dolgok.

Ekkor érkezett meg Inuyasha.

Hajnal gondolkozik: Emlegetett szamár(Helyesbítek, kutya)

Inuyasha: Mi van veled Kagome, bántott a szellem? Nem hallod térj már magadhoz!

Kagome felébredt és azt mondta:

Kagome: De furcsa álmom volt! Két lány szerepelt benne, valószínűleg testvérek. A fiatalabb úgy nézett ki mint én, az idősebb meg úgy mint  Sango.

Sango: Mi van velem?

Kagome: Semmi, csak álmodtam valami furcsát.

Ekkor vette csak észre a távolabb álló lányokat.

Kagome: Mégsem álom volt, itt vannak, tényleg itt vannak!

Amikor a többiek is odanéztek tátva maradt a szájuk. A két leányzó eléggé zavarban volt, azt sem tudták, mit mondjanak. (Ez érthető, ti meg tudnátok szólalni ilyen helyzetben?)

Kagome gondolkozik: Talán oda kéne mennem megköszönni.

Már meg is indult Napsugár felé, mikor Inuyasha megszólalt.

Inuyasha: Kagome, ne menj oda, ez egy szellem!

Napsugár ledöbbent, akárcsak Hajnal.

Hajnal: Ez valami tévedés lesz, a nővérem nem szellem. Vagy még is? Végül is egy másik dimenzióban vagyunk.

Napsugár: Ha szellem is vagyok, nem bántok  senkit.

Kagome: Akkor jó, nagyon köszönöm, hogy megmentettél.

Hogy hívnak?

Napsugár: Az én nevem Napsugár, ő pedig a húgom, Hajnal.

Mindenki odament a két jövevényhez és mindefélét kérdezgettek tőlük, főleg Kagome és Sango. Csak Inuyasha állt egy helyben és nézte bamba képpel Hajnalt.

Kagomét már nagyon idegesítette, hogy Inuyasha így néz, ezért csak úgy lazán odalökte:

·       Fekszik!

És Inuyasha egy cseppet sem elegáns mozdulattal hasravágódott.

Inuyasha: Ezt most miért kaptam?

Kagome: Tudod te azt!

Inuyasha: Hé, Miroku! Kagome egyre jobban hasonlít Sangóhoz.

Sango: Ezt most célzásnak vegyem?

És már ott volt a kezében a bumeráng.

Napsugár: Khmm, khmm!

Sango: Elnézést, egy kicsit elragadtattam magamat(Ezt már valaki, mintha mondta volna!)

Ekkor Miroku odament Hajnalhoz és megfogta a kezét.

Miroku: Lennél a gyermekeim anyja?

Ekkor Napsugár vörös fejjel odaállt Hajnal elé.

Napsugár: Hogy mered molesztálni a húgomat? Még csak 12 éves!

Ezzel olyan pofont adott Mirokunak, hogy csak egy 5m-rel távolabbi fáról pattant vissza. Miroku Napsugár lába előtt ért földet. Ekkor a 16 éves Napsugár valami furcsát érzett(Persze, hogy Miroku letapizta) Olyat rúgott a még mindig földön fekvő szerzetesbe, amire az eddig teljesen vörös Hajnal csak ennyit mondott:

Hajnal: K.O.(Kettejük vörössége között, csak az a különbség, hogy Napsugár a dühtől Hajnal pedig a kínos helyzettől vörösödött el.)

Sango: Ez igen! Még sosem láttam, hogy egy lány így elbánt volna Mirokuval. Te tényleg szellem lehetsz.

Sango titokban odasúgja Napsugárnak: Ezt majd tanítsd meg nekem is!

Kagome: Nem lenne kedvetek csatlakozni hozzánk?

Hajnal és Napsugár: Miért is ne?