KRISTÓF (MÛSORVEZETÕ): Velünk szemben Clark és Luthor ül, bármennyire is hihetetlen!
MARKVOICS TAMÁS: Azt hittem, hogy mi a Bubájos Boszorkák vagyunk...
SESZTÁK SZABI: Az is egy sorozat?
KRISTÓF: Nem szoktad nézni a Bubájos Boszorkákat??? De a Smallville-t nézed, ugye?
SZABI: Nem nagyon nézem, de csak idõhiány miatt, ugyanis nagyon szeretem.

KRISTÓF: Vendégeink tehát Markovics Tamás és Seszták Szabolcs!
SZABI: Ugye, hogy nem könnyû kimondani a nevemet? Te is belebakiztál.
KRISTÓF: Milyen szerencse, hogy nekem nem kell fõcímesnek lennem, mert nehéz dolgom lenne!

KRISTÓF: Volt-e már olyan veletek, hogy az utcán sétálva, vagy a boltban vásárolva valaki felismerte a hangotokat, hogy "úristen, te vagy Luthor"?
TOMI: Velem pont két hete esett meg, hogy egy bevásárlóközpontban járva megszólítottak, hogy "jajj, te vagy a Dawsonnak a hangja". Az egy másik ifjúsági sorozat, ahol én szinkronizálnak.
SZABI: Ott meg én vagyok Pacey.
TOMI: Igen, abban is együtt vagyunk.
SZABI: Egyébként érdekes, hogy akármilyen riport, vagy újságcikk jelent meg rólam az életemben, mindig a Markovics Tomival együtt szerepeltem.

KRISTÓF: Hány olyan sorozat volt, amiben együtt dolgoztatok?
TOMI: Azt nem tudom, mert nagyon sok volt. Viszont számomra a négy legfontosabb, amelyek tényleg nagyon sikeresek voltak: a "Parker Lewis sohasem veszít", a "Kaliforniai álom", a "Dawson és a haverok", valamint a legutóbbi, a "Smallville". Nem tudom, hogy véletlen-e, vagy sem, hogy mindig együtt vagyunk.

KRISTÓF: Visszatérve a Smallville-re! Vagy van-e olyan érzésetek, hogy ha másik sorozatban játszana ugyanez a színész, akkor mindenképpen ti szeretnétek szinkronizálni?
TOMI: Ezt sajnos nem mi döntjük el. A rendezõk és azok a munkatársak követik figyelemmel a sorozatokat, akik éjjel-nappal a stúdióban ülnek. Õk döntik el, hogy ki kinek a hangja. Az én figurámnak tudom, hogy voltak filmjei, amiket nem én csináltam, de ezen kár mérgelõdni. Hiszen a rendezõ néha szeret új hangokkal dolgozni, valamint vannak rendezõk, akiknek megvannak a saját emberei.
SZABI: Én olyanra is emlékszem, hogy olyan filmet szinkronizáltunk, amiben a Dawsont alakító színész szerepelt, de nem te szinkronizáltad, pedig te is benne voltál a stábban.
TOMI: Igen, én is benne voltam. Elég fura volt, ugyanis abban a filmben a Dawsont alakító színész legjobb barátjának voltam a magyar hangja.

SZABI: Egyébként átvéve egy kicsit a mûsorvezetõi szerepet, hogyha pont a Smallville a téma, akkor azért el kell ismerni, hogy nagyon látványos sorozat és hogy itthon is óriási rajongótábora van. Én nem is gondoltam volna, hogy van egy honlap... Amit ugye be szabad mondani?
KRISTÓF: Igen.
SZABI: A "smallville.fw.hu". Itt mindenféle érdekességek vannak a sorozatról meg rólunk is van anyag.
KRISTÓF: ÉS ti szoktatok odajárkálni? Esetleg fórumba írtok?
SZABI: Nem, ezt azért túlzás lenne állítani. De megkerestek minket, és a magyar rajongók kedvéért egy-egy riport erejéig nyilatkoztunk. És volt egy szavazás, hogy ki illik legjobban a hangjához, ahol én lettem az elsõ!!!
KRISTÓF: Ó, Lex! Gratulálok!

KRISTÓF: Azt lehet tudni, hogy a rendezõ mi alapján választja ki, hogy ki kit szinkronizál?
TOMI: Még a kérdés felvetése is sért, mert ha egy szép, helyes fiatalemberrol van szó, akkor az teljesen egyértelmû szerintem a nézõknek is, hogy ki lehet... :)
KRISTÓF: Nyilvánvaló. Na de komolyan... A külsõ mennyire befolyásolja a választást? Befolyásolja egyáltalán?
SZABI: Nem nagyon, vagy talán csak egy kicsit. Mert például a Lex Luthor....
TOMI(közbevág): Az egy igazi karakterfigura.
SZABI: Igen... Szóval az õt alakító színész az egy kopasz "bácsika". Mondjuk nekem nyáron sokszor rövid a hajacskám, de kopasz soha nem voltam.
KRISTÓF: Volt olyan figura pályátok során, akivel valamilyen külsõ azonosság is volt?
TOMI: Volt, volt... Legalábbis nekem nagyon sok volt. Hiszen ez a rendezõ legegyszerûbb megoldása: Ránéz egy szereplõre és eszébe jut róla egy magyar színész.
SZABI: Bennem az említett "Dawson és a haverok" kapcsán felmerült ez. Egyébként azért is furcsa a Smallville-rõl beszélni, mert ez még nem egy befejezett munka. Pont a Dawsonnal volt az, hogy csináltuk öt évvel ezelõtt, aztán volt egy egy-két éves leállás benne, aztán újra folytattuk. És be kell hogy valljam férfiasan - nem tudom, hogy a Tamás hogy van vele - de amikor befejeztük a sorozatot, akkor én sírtam.
TOMI: Én is.
SZABI: De nem azért, mert befejeztük...Azért is. De inkább azért, mert annyira szép volt és jó.
TOMI: Meg ugye az embernek eszébe jutottak az elmúlt öt év emlékei.
SZABI: És ugye a Smallville-nél ilyesmirol ugye nem beszélhetünk, nem tudhatjuk mi a vége, még nem ért véget, még kint is forgatják. De a Tamás van ebben nagyon otthon, hogy kint hol tartanak a sorozatban.

KRISTÓF: Most jut eszembe... A Kenny-t is te szinkronizálod (South Park, a szerk.). És ott ugye nem nagyon látok külsõ hasonlóságot...
TOMI: Hát igen. Kenny egy érdekes pontja az én karrieremnek. Mert egy értelmes mondat nem hagyja el a száját, mégis az egyik legnagyobb rajzfilmsikerem. De most azt hiszem, mindenkit el kell szomorítsak, mert kint a South Parkból készítik az új részeket, amelyekben Kenny tényleg, igazából meg fog halni.
KRISTÓF: Neee... Tényleg?
TOMI: Igen-igen. Meghalt õ már vagy százszor, de most véglegesen.
KRISTÓF: És akkor nem lesz többet???
TOMI: Nem.
KRISTÓF: Ez azért furcsa az alkotók részérõl... Arra azért kíváncsi vagyok, hogy technikailag Kenny szövegeit hogy oldják meg? Le van írva a szövegkönyvbe?
TOMI: Volt egy-két szövegíró, aki értelmes mondatokat faragott belõlük, de én szóltam, hogy minek... Ennek semmi értelme nincs. Könnyû dolgom van ezzel a karekterrel. Amíg felvétel elõtt a többi színész lapozgatja a szövegét, készülget, meg próbál, addig én üldögélek és mondom: "hát gyerekek, vehetjük!"

KRISTÓF: Elvonatkoztatva a sorozatoktól... Volt-e olyan karakter, akit nagyon szerettetek? Mozifilmben, vagy bármilyen más tévéfilmben?
SZABI: Kényes témakört feszegetsz, mert nekem a mozifilmek kimaradtak az életembõl. Ne kérdezd, hogy miért, nem tudom...
TOMI: Én általában pozitív, jó figurákat szoktam alakítani. De akkor szoktam örülni igazán, amikor negatív, vagy igazi karakterfigurákat osztanak rám.
KRISTÓF: Tehát negatív karaktereket jobb játszani? Ez igaz a színpadra is?
TOMI: Hát izgalmasabb...
SZABI: Mi például a Tamással játszottunk együtt a Thalia színház új stúdiójában, egy abszurd, angol darabban. Ott enyém volt a negatív szerep és szerintem hálásabb volt, mint a Tomié, aki pedig egy pozitív figurát alakított.
KRISTÓF: Ha jól emlékszem Tomi, te voltál például Billy a "Sikoly"-ból...
TOMI: Igen-igen. És itt is összefut a sorsunk Szabolccsal, mert õ volt a másik gyilkos... A "Sikoly 1"-ben.
KRISTÓF: Aha! Valóban, igen...
TOMI: Azt a szerepet például imádtam. Valószínûleg azért, mert végre valami mást kellett csinálni.
SZABI: Én meg annyira várom már azt a Smallville kapcsán, amikor a Lex Luthor tényleg "átmegy szemétbe", vagy rosszfiúba.
KRISTÓF: Szerintem mindannyian várjuk.
SZABI: Mert ott, ahol most tartunk, ott még nem vagyok rossz. Sõt! Kimondottan jófiú vagyok. Pontosabban most kezdõdött el a konfliktus...
KRISTÓF: Hát igen, azért alakul itt valami már... Addig is: várjuk a fejleményeket. És várjuk, hogy milyen más filmben, vagy sorozatban tuntök fel, mint szinkronhangok.