Tom Welling bebizonyította, hogy több,mint egy helyes fickó.A Smallville-ben nyújtott alakításával gyõzte meg a hollywoodi producereket,és jelenleg az egyik legreménytelibb tehetségnek tartják. Az IM a kezdetekrõl, a sorozat jövõjérol és a magánéletérõl faggatta.

IM: Lázadó tinédzser voltál?
Tom: Nagyon makacs voltam. A szüleim szerették volna, ha fõiskolára megyek, de nem találtam olyat, ami igazán érdekelt volna, úgyhogy egy darabig kõmûvessegédként dolgoztam.

IM: Hogyan jött a képbe a színészet?
Tom: Egészen más irányba indultam el. 21 éves voltam, amikor egy ügynökség szakembere megkérdezte, lenne-e kedvem modellként dolgozni.

IM: Mennyi ideig csináltad?
Tom: Csak néhány évig.

IM: Szeretted?
Tom: Az volt benne a jó, hogy nem volt túl nehéz meló, és rengeteget utazhattam. Nagyon sok helyre eljutottam így, de mindig valami többre vágytam. A színészettel csak próbálkozgattam, eredetileg úgy volt, hogy csak három epizódban játszom a Judging Amy címû sorozatban, de annyira bejött, hogy végül hat részt forgattam.

IM: Nagyon beindult a karriered!
Tom: Ahogy mondod! Azóta sok ajánlatot kapok, így keresett meg a Smallville producere is. Új arcot akartak, ismeretlen színészt,és szerencsére nem okoztam csalódást nekik.

IM: Attól tartasz, hogy késõbb nem szabadulhatsz meg ettõl a karaktertõl?
Tom: Valahogy úgy. Mondjuk, nem bántam volna, ha a Superman új moziváltozatában én játszhattam volna a fõszerepet.

IM: Pedig elég kézenfekvõnek látszik, hogy te legyél az elsõ számú jelölt…
Tom: Megkerestek, tárgyaltunk is a dologról, de sajnos idõhiány miatt nem tudtam elvállalni.

IM: Elõfordult, hogy arról álmodoztál, bárcsak a valóságban is Superman lehetnél?
Tom: Néha tényleg becsavarodom, annyira azonosulok a szerepemmel! Egyszer szemtanúja voltam, amint az utcán néhány fickó megtámadott egy hölgyet. Odarohantam, és megfutamítottam õket. A nõ meg csak nevetett, és azt mondta: ,,Óh, te valóban Superman vagy!” Büszke voltam arra, amit tettem, de ugyanakkor cikis is volt a helyzet. Azóta igyekszem odafigyelni arra, hogy ne keveredjek bajba a forrófejûségem miatt.

IM: New Yorkban születtél, de most Los Angelesben élsz. Melyik várost szereted jobban?
Tom: A keleti és a nyugati partnak is megvan a maga szépsége. New York tele van érdekességgel és vibráló energiával, és- ahogy a mondás tartja - sohasem alszik. Los Angelesben meg azt szeretem, hogyha beülök a kocsimba, két órán belül egy gyönyöru erdõben találhatom magam, vagy akár egy órán belül a strandon kötök ki. Egyébként rengeteg idõt töltök Vancouverben is, fõleg a forgatások miatt.

IM: Mit csinálsz szívesen a szabadidõdben?
Tom: Szeretek olvasni, sokat kosárlabdázom a barátaimmal, és rendszeresen járok futni. Tudod: a kellemeset a hasznossal. A környéken nagyon szép helyek vannak, és a kirándulást összekötni némi testmozgással – ennél nincs is jobb!
A zenét is imádom, szerintem Radiohead az utóbbi évek legjobb zenekara.

IM: Sok lányrajongód sajnálatára már foglalt a szíved. Mikor ismerkedtél meg a pároddal?
Tom: Még modellkedtem, amikor összejöttem Jamie-vel. Három éve jártunk, amikor megkértem a kezét. 2002 júliusában tartottuk az esküvõt, és nagyon boldog vagyok, hogy a férje lehetek.

IM: Ezek szerint már közeledik a családalapítás ideje…
Tom: Ki tudja? A mopszlinkkal, Cookkal osztjuk meg a házunkat, rajta próbáljuk ki a gyermeknevelési módszereket –természetesen sikertelenül. Cook önfejû kutya, úgyis azt csinálja, amit õ akar, nem lehet parancsolni neki.

IM: Ha egyszer hosszabb szabadságra mész, mivel töltöd majd az idõdet?
Tom: Szeretnék majd megtanulni igazán jól szörfözni. Tavaly nyáron sokat próbálkoztam, gyakoroltam, és azt hiszem, hogy egy kicsit fejlõdtem is, de ez még mindig nem az igazi.

IM: Ünnepelt színészként oda kell figyelned a külsõdre. Te választod ki, hogy mit vegyél fel, vagy van stylistod, aki tudja, hogy mi áll jól neked?
Tom: Általában a feleségemre bízom, mikor új cuccokat vásárolok magamnak. Õ nagyon jó érzékkel tudja kiválogatni azokat a holmikat, amik jól állnak nekem. Nélküle simán letartóztathatna a divatrendõrség.

IM: Van valami, ami biztosan kihoz a sodrodból?
Tom: Az idegeimre mennek azok az emberek, akik másokat utánoznak -fõleg azok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy tulajdonképpen mit is tesznek. Szerintem mindenkinek a saját dolgával kellene foglalkoznia és a maga útját kellene keresnie. Nekem sikerült - másnak miért ne menne?

forrás: Ifjúsági Magazin