Krum mosolyogva méregette Hermionét, aki láthatóan zavarban volt miután az megcsókolta õt, és sokszor nézegetett a lány WC irányába. Krum ezt annak tudta fel, hogy kicsit szégyenlõs a lány. Persze ez is igaz volt, ám õ mégis Draco Malfoy diadalittas arcát látta és minden egyes odatekintgetése egy "segíts" pillantást küldött a láthatatlanná tévõ köpeny alatt lévõ fiúnak. Bár a fiú arcát nem látta, biztos volt benne, hogy most is az a "na én megmondtam" elégedettség ül ki az arcára.

- Mond csak, miért rohantál el? - kérdezte hirtelen a fiú.
- Öhm, volt egy kis összezördülésem - mondta ki Hermione bár belül csak annyit gondolt: "tudod te azt pontosan, te áruló"
- Hát ezt sajnálattal hallom - "aha, kerested a rezgéseket Malfoy szájába".

Mind a ketten csak bájos mosolyokat küldözgettek egymásnak, bár belül szinte minden kimondott szót, máshogyan gondoltak. Ilyen bájolgásban telt el egy óra, mire Hermione kiment a mosdóba. Amikor kinyitotta a nõi WC ajtaját, észrevétlenül besurrant Malfoy is.

- Én megmondtam! Sajnálhatod a vörös hajat, meg a nagyobb melleket!
- Persze, mert akkor már az ágyban lennék mi? Hát tudd meg, hogy nem vagy poénos! - hangzott a sértõdött felelet.
- Dehogyis nem! - somolygott tovább Draco
- Inkább azt mondd meg, hogy Harry mikor érkezik?
- Nemsokára. Az érmére csak annyit írt, hogy "15 perc".
- És ezt mikor írta? - toporzékolt Hermione.
- Öt perce, úgyhogy még tíz kerek percig ki kell bírnod bájgúnárkát.

Hermione csak elfintorodott.

- Akkor, ahogy megbeszéltük!
- Akkor, ahogy megbeszéltük - bólintott a lány.

*

Eközben Viktor a pincérrel beszélgetett, akinek feltûnõen hasonlított a hangja Ron Weasleyéhez.

- Most mit fogsz csinálni? - kérdezte Ron. - Nekem már csak kb. tizenöt percem van a visszaváltozásig. Addig el kénbe kapni a csajt.
- Nem akarok túl nagy feltûnést. Valahogy hátra hívom. Az meg már a te feladatod lesz, hogy meg üzend Potternek. És ha szerencsénk van, akkor Potter azt nem fogja tudni, hogy az én kezem is benne van.

Ron bólintott, és még gyorsan odasúgta

- Vigyázz, jön Hermione! Csinálj úgy, mintha éppen rendelnél.

Erre Krum fennhangon rendelt két vajsört.
*
Hermione szíve nagyot dobbant, amikor meghallotta a jelet, miszerint Harry már megérkezett.
("véletlenül" egy pincér elejtette a tálcáját)
"Rendben, akkor már csak ki kell csalogatnom õt." - gondolta magában, azzal fel állt.
- Ha nem bánod, szeretnék sétálni egyet! - majd hívogatóan kinyújtotta kezét a fiú felé.
- Ahogy kívánod szépségem! - kapott az ötleten Krum. - "Ez könnyebb lesz, mint gondoltam"! Merre menjük? - kérdezte végül a fiú.
- Nézzük meg a hátsó kertet, az tele van virággal. - ajánlotta Hermione.

Elindultak a hátsó kerthez. Ahogyan kiléptek, hirtelen ezernyi színben pompázó, illatos virágokat láttak meg. Krum éppen mondani akart valamit, amikor is három pálca szegezõdött rá. A fiút felkészületlenül érte a támadás. Körülnézett és három dühös arcot látott. Kettõben csalódást is vélt felfedezni. Ám õ megint lenézett a pálcákra és ismét fel, fogvatartói szemébe, majd elmosolyodott.

- No lám! Micsoda csapat! Csak azt ne higgyétek, hogy én egyedül vagyok.

Erre megjelent még egy pálca, és kisvártatva a pálca tulajdonosa is: Ronald Weasley.
Ron arcán leírhatatlan undor volt. Lángoló szemével a Harry szemébe, majd a Hermionéjébe nézett. Megfagyott a levegõ körülöttük. Senki sem mozdult. Egyikük sem így tervezte.

- Sziasztok, kedves barátaim. - köszönt nyájasan Ron. - Úgy látom rám nem számítottatok. Bár… - itt elmosolyodott -… mi is csak a sárvérûre számítottunk.

Harry keze görcsbe rándult, ám Malfoy arca a szóra meg se rezzent. Hozzá szokott már a szóhoz, és be kell vallani, nem is igazán érdekelte. Ezen a téren még mindig hasonló nézetei voltak.

- Ne add a fejed Weasley! - Malfoy gúnyosan a vörös hajú fiúra szegezte a pálcáját. - "Elég Krumra Potter meg Granger"
- Veled nincsen már semmi dolgom azon kívül, hogy megöljelek. - vágott vissza hevesen Ron
- Most nagyon meg ijedtem Weasley! Egy fõben járó átkot sem tudsz! Nem még egy halálosat.
- Megmutatom, hogy mennyire tudom!

Azzal lendítette is a pálcáját Malfoy felé, de az, derûs nyugalommal nézett vissza rá. Harrynek önkénytelenül is Dumbledor jutott róla az eszébe.

-Crucio-

Kiáltotta, mire a pálcája egy hangos robbanással egy gumicsirkévé változott át.

- Mi a…? - kezdett bele, de Malfoy már válaszolt is.
- Jól összehaverkodtam a bátyáiddal. És mivel szinte biztos voltam benne, hogy te is itt leszel, hát kértem tõlük ebbõl a remek találmányból.
- Mióta vagy te jóba Fredékkel? - kérdezte pirosodva Weasley.
- Körülbelül egy fél éve - Malfoy hangján hallani lehetett, hogy most elgondolkodott egy kicsit.
- Elég volt a bájcsevelybõl fiam! - dördült Lucius Malfoy hangja.

Hermione összerezzent, Harry pedig a varázslóra szegezte rögtön a pálcáját. Malfoyon még mindig semmi érzelem nem tükrözõdött, sõt, még csak rá sem nézett apjára.

- Azt hittem már nem vagyok a fiad. - jött Draco könnyed válasza, bár még mindig nem méltatta rá a varázslót, hogy rá nézzen.
- Nézz rám, ha hozzám beszélsz! - csapott le az idõsebbik Malfoy átka, amit fia könnyû szerrel kivédett. Ráemelte tekintetét.

Hermione nem tudott kiolvasni a két Malfoy arcából semmit. Még a harag legcsekélyebb szikráját sem. Idegesítette õt az a két arisztokratikus arc, akik gõgösen nézték a másikat.

- Draco, azt hiszed legyõzhetsz engem? Mindig is gyenge voltál - próbálkozott Lucius a fia hergelésével. Ám csak annyit ért el vele, hogy Draco féloldalasan elmosolyodott.
- Ugyan, apám - nyomta meg rosszindulatúan az utolsó szót - ezzel te nem mész nálam semmire. Ettõl tõled többet várok el!

Lucius arcán átsuhant a döbbenet, ám gyorsan visszarendezte vonásait, majd lekicsinylõen Hermionéra nézett.

- Hallom fiam, már nem is válogatsz a nõk terén. Összeszûrni a levet egy sárvérûvel… mindig is mondtam, aki muglik közé keveredik…
- Soha nem válogattam. - rántotta meg a vállát. Sõt, emlékszel még a csini húszon éves szeretõdre, aki megcsalt?
- Hogy kire? - értetlenkedett Lucius.
- Karlottára. Nagyon jó volt vele. Bár tudnod kell, csak akkor jött el hozzám, ha te nem voltál.

Az idõsebbik Malfoy arca most haragot tükrözött. Nem szerette õ soha azt a lányt, de azt megalázónak találta, hogy a saját fiával "csalták" meg.
Draco elégedetten mosolygott. Õ nyerte meg az arcpárbajt. Az õ arca semmi érzelmet nem mutatott, ellentétben dühös apjával.

- Hát mi örültünk, hogy végig hallgathattuk a Malfoyok csodálatos életét, de szerintem nekünk mennünk kéne - szisszente fel Ron és megfogta bal karját.
- Mivan Von-Von? - szólalt meg Hermione is csipkelõdve. - Csak nem fáj a hülyeséged?

Ron egy gyilkos pillantást küldött Hermione felé.

- Hova süllyed a világ. Egy Malfoy sárvérûvel csókolózik, Miss Mindent Tudó kisasszony pedig beáll kurvának.

Harry nem bírta tovább. Be akart ütni egyet a fiúnak, de Malfoy és Hermione lefogták.
És már hallották is a két pukkanást. Hermione megszédült, forgott vele a világ és hányingere volt.

- Hát még mindig nincs vége. - biggyesztette le ajkait. - És még be sem tudtam olvasni annak a féregnek!
- Melyiknek? - jött a gúnyos kérdés, természetesen Draco Malfoytól.

Hermionénak azonban be kellett látnia, valahol mélyen igaza van. Mind a három kihúzta már nála a gyufát.

- Tetszett a gumicsirkés ötleted!
- Köszönöm! - hajolt mag színpadiasan Draco - az ikrektõl kaptam.
- Igazán mondhattad volna, hogy Ron is itt van. - mondta szemrehányóan Hermione Malfoynak.
- Meglepinek szántam
- Hát meglepõdtünk! - ismerte be Harry.
- De mondjátok csak - fordult Draco Harryékhez -, Mi az a Von-Von?

Harry és Hermione elmosolyodtak, majd Hermione csak annyit mondott:

- Majd otthon mindent elmesélek!

Azzal hoppanáltak is Hermione házába.