Egy fekete alak rohant végig egy szûk mugli utcán keresztül. Sötét sziluettje élesen kirajzolódott a lámpák fényében. Hirtelen megállt egy kihalt sikátor elõtt. Csuklyája a szemébe lógott, így senki nem tudta ki lehet ez a titokzatos ember. Állt és várt. Hirtelen megjelenik még két taláros ember, kiknek ugyan olyan álarc takarja az arcát, mint az elõbb említettnek.
Pár kilométerrel messzebb, egy szõke fiú riad fel álmából. Ám nem gondolta volna, hogy egy szobával arrébb, egy barna hajú, mugli születési lány, még mindig álmatlanul forgolódik az ágyában.
Hermione még mindig az estén gondolkodott. Elfogta a gyûlölet, ha az áruló Krumra gondolt. De tudta, most õk állnak elõnyben, hiszen a volt Mardekárosnak, bár ezt Hermione csak magában vallotta be, nagyon jó mentési akciója volt. Így az nem volt túl feltûnõ, hogy nem köszönt el Viktortól. Megmosolyogta az esetet, hiába volt most dühös. "Csókolóztam Draco Malfoyal! Ha ezt Pansy tudná…" És ezzel a gondolattal, álomba ringatta magát.
*
Újra végig futott a sötét folyosón. Mint mindig, most is érezte az ismeretlen társat. Nem volt abban biztos, hogy ismeri, bár ez most egy cseppet sem izgatta. Érezte valami mondandója van a mellette futónak, de egy hang se jött ki a torkán. Amikor már úgy érezte, hogy nem bírja tovább ezt a csendet és nyitotta volna a száját, az alak elesett mellette. Õ habozás nélkül felhúzta és futottak még tovább. Hirtelen megjelenik az ajtó, belöki, zöld fény, sikolt, és Hermione már sokadszorra felébred szörnyû, visszatérõ álmából. Nagyon nehezen, bár visszaalszik, ám most nem egy sötét folyosóról, hanem egy szõke hajú fiúval álmodik.
*
- Mi a csuda történt? - kérdezte követelõzõen az egyik álarcos férfi.
- A fia tudná ezt igazán megmondani - acsarogta a csuklyás alak.
- Mi van a fiammal? - kérdezte állarcát levéve Lucius Malfoy.
- A sárvérût megcsókolta, az megijedt és elfutott. Persze mentek utána a haverjai is, így le kellett hogy fújjam az akciót. - magyarázta Krum, levéve a csuklyáját, így láthatóvá téve dühös arcvonását.
- Nekem már nincsen fiam. - mennydörögte az idõsebbik Malfoy.
- Attól még csókolgatta azt a sárvérût! Mindenki szeme láttára. - Krumnál már látszott, hogy az idegein táncol a fiú. Másfelõl, meg olyan beképzelt, hogy azt hittem, így is beverek neki!
- És miért nem tetted? - kérdezte állarcát levéve Ron.
- Mert szerinted Graneger örült volna neki, ha ott hirtelen beverek valakinek, amikor õ nem valami brutális embernek ismer. Elástam volna magamat nála.
- Miután letámadta az a féreg Malfoy nem hiszem, hogy megsértõdött volna érte! - érvelt Ron.
Az idõsebbik Malfoy csak felnevetett. Hogy mi?
- Akkor miután letámadta az a féreg Malfoy fia - mosolyodott el gonoszul.
- Te engem ne sértegess, te kis pondró! - Lucius hangja fenyegetõ volt. Láthatóan erre Ronnak leolvadt a vigyor a szájáról. - A szüleidrõl ódákat tudnék neked mesélni, hogy hogyan koldultak! Úgyhogy ha nem akarsz magadnak rosszat, azt javaslom, fogd be azt a nagy pofád!

Hermione mosolyogva ébredezett. Álmában gyönyörû helyen járt. Nem emlékezett hol és kivel, de láthatóan megbélyegezte az egész napját. Hiába volt az a sok rossz dolog, mégis vigyorogva kelt fel ágyából. Még mindig somolyogva nyomta le a fürdõszobája kilincsét. Aztán…

- MALFOY! - amilyen gyorsan jött Hermione boldogsága, úgy röppent is el, helyét átadva a haragnak.
- Mi van? - kérdezte bentrõl, Draco. - Tudtommal reggeltõl délig az enyém a fürdõszoba!
- Az csak tegnapra vonatkozott.- tajtékzott Hermione.
- Hát akkor félre értettelek! De sajnos ki kell várnod akkor is a sorod! De ha gondolod bejöhetsz, bár most éppen nincsen rajtam semmi. Igazán jól elszórakoznánk.
- ÁÁÁ. - ennyi volt Hermione reakciója. - De csakis azért, mert tegnap úgy-ahogy megvédtél!
- Az meg a másik, hogy te pofon vágtál. - jött a "sértõdött" felelet.
- Azt megérdemelted! - azzal sarkon fordult és megint kávéjával kellett kezdenie a napot.

Malfoy nem sokkal késõbb egy szál törölközõben, széles mosoly kíséretében beállt a konyha ajtóba.

- Na Granger, most jössz te!

Hermione végig mérte lakótársát.

- Még habos az arcod! - azzal egy bájos mosoly kíséretében letörölte a fiú arcáról a habot, majd becsukta maga mögött a fürdõszoba ajtót. Malfoy csak összeszûkített szemekkel nézett a lány után.

Draco kénytelen volt beismerni, Grangernek nagyon elõnyös az egyenes haj. - megrázta a fejét. - Nem, Granger ronda, sárvérû és régi-régi ellenség. - csak nem tudta mire vélni a lány játékát. - Készül valamire.

Ilyen dolgokon gondolkodva, hirtelen egy sikolyra lett figyelmes.

- DRACO MALFOY!!
- Mit csináltam már megint? - kérdezte a nemtörõdöm stílusában.
- Ha zuhanyozol, moss fel utána! - jött a méreggel teli válsz.

Azzal benyitott a fürdõszobába, ahol a lány volt szétterülve, egy szál törölközõben. Feltápászkodott, és elindult Malfoy irányába, ám újra elcsúszott újra. A fiú már a hasát fogta a nevetéstõl, jól palástolva jelenlegi zavarát, ahogyan a lány combjai kikandikáltak a törölközõ alól.

- Ne röhögj, hanem segíts! - bosszankodott a lány.

Draco még mindig mosolyogva húzta fel a földrõl Hermionét.

- Nem mondasz semmit? - kérdezte követelõzõen a lány. - Az a minimum, hogy bocsánatot kérj!
- Csinos a lábad Granger. - azzal ott is hagyta a rákvörös, felháborodottan tátogó lányt.

Két órával késõbb már Harryvel volt találkájuk.

- Mi történt? Csak annyit írtatok a levélben hogy sürgõs! - kérdõn nézett Hermionére és Dracora.

Draco elmesélte neki, hogy mit hallott Krumtól. Harry teljesen ledöbbent.

- De mit akarnak Ginnytõl? - ez volt az elsõ dolog, ami átfutott az agyán.
- Csak annyit, hogy te legyengülj, így hanyagold a teendõidet. Grangert meg nyugodtan becserkészhetné Krum, így megtudva hol tart a nyomozásban.
- Hát ezt aztán kitervelte az a, az a… csaló!
- Áruló - javította ki Hermione.
- Csapdába kéne csalni - morfondírozott Harry. De hogyan?
- Nekem van egy ötletem! - mondta Draco, majd ravaszul méregette a megszeppent Hermionét. Harry tekintete is a lányra vándorolt.
- Rendben! Leszek a csali! De biztosítanotok kell azt, hogy biztosan elfogjátok. - kötötte ki Hermione.

Ám amint a lány meglátta Draco átszellemült képét, még gyorsan hozzá tette.

- És nem vagyok hajlandó SENKIT megcsókolni.

Harry nem értette a lány reakcióját, bár azt észre vette, hogy Malfoy még mindig ravaszul mosolyog.

- Hát persze hogy nem. Hidd el, elõbb fog õ letámadni téged, mint hogy te észbe kapsz. Valami csini miniszoknya…
- Állj le Malfoy! - hallatszott Hermione felháborodott válasza. - Leszek csali, de semmi csók és semmi miniszoknya.

Harry mosolyogva bólintott, ám Malfoy még mindig pimaszul méregette a lányt.

- És Granger! Vörös hajat és nagyobb melleket nem akarsz?
- Ezt kérdezd Parkinsontól! - jött az epés felelet.
- Ez övön aluli volt.

Hermione csak megforgatta a szemét.

- Tényleg! Mi lett Parkinsonnal? - hallatszott a logikus kérdés Harrytõl.

Draco a homlokára csapott.

- Hát õróla teljesen megfeledkeztem!

*
Eközben Pansy már azt tervezgette, hogy hogyan álljon bosszút az õ Dracocicájáért. Meg tudta volna fojtani Hermionét egy kanál vízben. Hiszen hogy jön õ ahhoz, hogy "elszedje" tõle a "barátját". Pansy is ugyan úgy a másik oldalon állt, ahogyan Malfoy is. A lány soha nem ragaszkodott egyetlen oldalhoz sem. Csak egyvalakihez, aki köszönte, nem kér a lány társaságából, ám az ezt nem fogta fel. Ez az ember, persze hogy nem más, mint: Draco Maloy.
*
Hermione még aznap délutánra randevút szervezett Krummal, hogy "megmagyarázza" miért is távozott olyan gyorsan. Harriékkel már mindent eltervezett. Pontban kettõkor ott állt az Abszolút bejáratánál, várva Viktort. A fiú nem sok késéssel, de megérkezett.

- Szia szépségem! Merre óhajtod?

Hermione csak mosolygott és valamit súgott a fiú fülébe. Az bólintott, majd a lányt bevezette egy kis takaros kávézóba, mit sem sejtve, hogy figyelik õket.