Hermione az asztalnál ült és illedelmesen mosolyogva hallgatta a három fiú: Harry, Malfoy és Krum beszélgetését a nemrégiben kinevezett új Mágiaügyi Miniszterrel. Hermionén, Harryn és Dracon érezni lehetett a feszültséget, amit a miniszter váltott ki belõlük. Ginny igazán nem értette a dolgokat, de nem is foglalkozott velük. Pansy, hát Pansy meg láthatóan nem tudott betelni az õ Dracója (Dracocicája) látványától.

- És mondja kedves Hermione! Mióta van kegyed a rendben.

Hermione elõszedte leg mézes-mázosabb mosolyát, és úgy válaszolt a miniszternek.

- Oh, még nem olyan régen.
- És mi váltotta ki magából? Kalandvágy?
- Nem csak szeretek embereken segíteni. Maga nem? - kérdezte csevegõ hangnemben.
- Öhm… - köszörülte meg a torkát a miniszter -… természetesen én is!
- Ezt örömmel hallom - mosolygott még mindig negédesen. - csak kár volt az a baki a jóslatokkal…
- Az nem a mi hibánk volt! - húzta ki magát a felelõsség alól a miniszter.
- Hát akkor kié? - kérdezte Harry mérgesen.
- Ugyan, Hölgyek, Urak! Felesleges ilyen kellemetlen témáról beszélgetni egy ilyen szép estén - mondta Krum békítõen -, ha nem bánják, felkérném partneremet egy táncra.

Hermione ismét mosolyt erõltetett az arcára és elfogadta a fiú hívó kezét. Kisétáltak a terem közepére és Hermione csak fél szemmel látta, amint Harry is ki invitálja Ginnyt egy táncra.
Egy egészen ütemes keringõ volt éppen és Hermione ha csak kis idõre is, megfeledkezett haragjáról. Nagyon feldühítette õt, hogy a miniszter ennyire nem vállalja fel a hibáit, ám arról nem tudott, hogy valaki más is pont ezen gondolkodik.
Hermione addig nagyon jól érezte magát, amíg nem egy lassú odabújós szám következett. Feszélyezve érezte magát a fiúhoz odabújva. Nem értette a dolgot, hiszen régen semmi baja nem volt ezzel a helyzettel.

- Viktor, ha nem bánnád én inkább leülnék, már nagyon elfáradtam. - szabadkozott Hermione.
- Akkor hozzak neked valamit inni? - kérdezte illedelmesen.
- Egy vajsör igazán jól esne, köszönöm! - azzal inkább elkezdte nézni a látszólag békésen egymáshoz simulva táncoló Harryt és Ginnyt
*
Draco már legalább egy perce figyelte a gyanúsan ideges Krumot. Észrevétlenül elslisszolt Pansy mellõl, aki éppen arról áradozott a bár pult mellet, hogy milyen jó, hogy újra együtt lehetnek. Követte Krumot, aki igen nagy kitérõt tett, egy eldugott részhez.
*
Ez idõ közben Harry és Ginny leültek az asztalhoz, és mint a sas az áldozataira, úgy csapott le rájuk Mr. Lie, a mágiaügyi miniszter. Hermione és Ginny illedelmesen fel álltak inkább az asztaltól és a mosdó felé vették az irányt.

- Harry, ugye nem akar semmilyen jelenetet? - kérdezte Mr. Lie
- Miért is kéne? - kérdezte Harry gúnyosan. - Csak nem azért mert feszt kersztbe tesznek a Rendnek, vagy esetleg azért, mert úgy érzem, hogy meg van kötve a kezem!
- Ez csak óv intézkedés!
- ÓV INTÉZKEDÉS?! - kiabálta eltorzult arccal Harry - AZ ÓV INTÉZKEDÉS, AZ AZ LENNE, HA KIVIZSGÁLNÁK AZOKAT, AKIK GYANÚSAK ÉS NEM SZABOTÁLNÁK A REND DOLGAIT!
- Nem kiabálhat velem így, hiszen maga csak egy taknyos kölyök, aki inkább kerüli az iskolát, hogy szórakozhasson, és hírnevet szerezzen!
- HÍRNEVET?!
- Igen! - mondta meggyõzõdéssel Mr. Lie - Olvastam én is a Reggeli Prófétát! Mindent tudok a szennyes dolgairól Dumbledorral! - a miniszter csak hintázott elõre-hátra, miközben nézte Harry dühtõl csillogó zöld szemét.
- Szóval maga hisz még annak a némbernek! Ja! És a Mardekárosokról el is feledkeztem, akikrõl köztudott, hogy beálltak Halálfalónak. - csattant fel Harry.
- Tudom már, mire készül Mr. Potter! - dülledt ki a szeme, a nagy "felismeréstõl".
- Kíváncsian várom, hogy mire jutott! - mondta megjátszott türelemmel.
- Ki akar túrni a székembõl, de abból nem eszik! Senki nem látná magát szívesen a Minisztériumban, ahogyan Dumbledort sem látták volna.
- Maga bolond! - mondta enyhe undorral a hangjában Harry.

Azzal elment onnan, és Ginny keresésére indult. Nem is kellett sokáig kutatnia, már is rátalált a bizalmasan beszélgetõ két lányra.

- Ginny, mi megyünk innen! - mondta ellentmondást nem tûrõ hangon.
- Jó, de mi a baj, Harry? - kérdezte a vörös hajú lány.
- Otthon majd elmondom! - Azzal se szó, se beszéd, elviharzottak a helyrõl, magára hagyva a megszeppent Hermionét. Hermione jobb dolga nem lévén, visszasétált a már tökéletesen minisztermentes asztalukhoz és várta hogy hozzák neki a már beígért italt.
*
Malfoy elbújva egy oszlop mögött, figyelte az idegesen váró Krumot. Nem sokáig kellet várniuk, mire két csuklyás alak tûnt föl váratlanul.

- Miért hívtál minket ide? - kérdezte az egyik csuklyás, akiben Draco az apja hangját vélte felfedezni.
- Segítség kellene! - mondta Viktor türelmetlenül.
- És miben, ha szabad tudnunk? - szólalt meg a másik csuklyás alak is.
- Itt van Potter barátnõje is, és ha esetleg valahogyan eltûnne, Potter magába zuhan Grangerrel, én meg ott leszek, aki vigasztalhatja. Potter így kilõve a nyeregbõl, Grangerrel meg nem lesz problémám. - mondta már magabiztosan.
- És a Nagy Úrnak is lesz, egy kis szórakozni valója. - mondta Lucius Malfoy.
- De ezt mind úgy kell csinálnunk, hogy ne legyen feltûnõ! - mind a hárman bólintottak.
- Neked az a feladatod Krum, hogy távol tartsd a sárvérût, meg a fiamat! Pottert elintézem majd én! - suttogta fellelkesülve, az idõsebbik Malfoy. - Tartsd itt õket, amíg lehet!
- Rendben, de tízre gyertek és meglepetés szerûen! - azzal a két alak hoppanált is onnan.

Draco megvárta, míg Viktor is elmegy onnan és csak úgy jött elõ a rejtekhelyérõl. Sietett Hermionéhez, mert akkor, ha minden igaz, éppen egy árulóval lenne kettesben.

- Te jó ég! - csapott a felismerés szikrája a fiúba. - Krum volt a hunyó, õ miatta mentek fuccsba a tervek.

Azzal ment is a lányhoz. És jobb ötlet híján, felkérte táncolni, a még egyedül ülõ Hermionét.
Éppen egy lassú szám volt, ami alkalmat adott Malfoynak, hogy közelebb kerülhessen Hermione füléhez.

- Merre van Potter? - kérdezte fojtott hangon.
- Harryék elmentek, mert volt egy kis összezördülése a miniszterrel.
- Na még szerencse! - könnyebbült meg a szõkeség. Az viszont szöget ütött a fejében, hogy akkor most már a lánynak sem tanácsos Krum kezére jutnia, mert képes és jobb híján õt vinné el.
- Figyelj, Granger! Ne kérdezz most semmit, de mindenre nyomós okom van. Ki kell jutnunk az erkélyre úgy, hogy ne fogjanak gyanút!
- Mi van? - kérdezte értetlenül a lány, akinek fogalma nem volt, hogy miért és mit akar tõle a fiú.
- Mondom, most ne kérdezz semmit! - suttogta a fülébe a lánynak. - Én most meg foglak csókolni és…
- Na azt már nem! - tiltakozott kissé hangosan a lány.
- Mondom, megcsókollak, te felháborodottan felpofozol, és mint aki vérig van sértve, rohansz ki az erkélyre! Ott mindent elmondok, de hidd el, nekem sem az a vágyam hogy a te fajtádat csókolgassam. - mondta, szinte már fenyegetõ hangnemben.
- Rendben.- adta be a derekát morcosan a lány. - de remélem nyomós okod van rá!
- Nem is tudod mekkora. - suttogott még mindig a lány fülébe.

Hermione már nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, mire olyan váratlanul érte a fiú csókja, hogy csak pár pillanat múlva vette az adást, és mint aki már elõre betanulta, olyan színpadias nagy pofont kevert le a fiúnak. Kifutott a terembõl, egyenesen az erkélyre. Malfoy még elõször körbenézett, hogy vajon Krum látta e a jelenetet és örömmel fogadta, hogy a fiú ezt nem vette észre, ám ahogyan azt gondolta a sokaság felfigyelt a dologra. Aztán õ is gyorsan futott ki az erkélyre. A lány már ott állt.

- Granger, azt mondtam, hogy úgy csinálsz, mintha fel lennél háborodva! Ez a pofon azért nagyon túl lõtt a célon! - mondta a fiú, sajgó arccal.
- Ezt a régi dolgok miatt kaptad! - válaszolta szemrebbenés nélkül a lány. - De mi volt az a nagyon fontos dolog? - kérdezte követelõen.

Azzal Malfoy beszámolt neki az apja és Krum között lezajlott beszélgetésrõl.

- Hogy micsoda egy gennyes alak az apád! - háborgott Hermione.
- Ja! De legalább engem nem a pasim vert át! - jött a támadás a fiútól.
- Régen tudtam, hogy nem stimmel valami vele. Túl akaratos volt… de nem vettem észre. - Hermionében csak most kezdett el kavarogni a felismerés. "Õt bizony rendesen átvágta Viktor Krum"

Hermionének a csalódástól könnyek gyûltek a szemébe.

- Granger, azt hiszem, jobb, ha eltûnünk innen! Akik látták a kis jelenetünket, majd elmesélik Krumnak, hogy mi történt, és õ még nem tudhatja, hogy mi már tudjuk.

Hermione csak bólintott, jelezve, hogy megértette, hogy most nem rohanhat be felpofozni, ha el is akarják kapni. Azzal hoppanáltak, teljesen megfeledkezve a magába roskadt Pansyról