Hermione reggel kialvatlanul ébredt, pedig már a nap sugarai bekúsztak ablakpárkánya felett. Laposakat pislogva kisétált a szobájából és a fürdõ felé vette az irányt. Lenyomta a kilincset és az ajtó zárva volt.
- Malfoy? - kérdezte még álmatag hangon.
Válasz nem jött, csak a csapot hallotta.
- Ezt igennek veszem - mondta bosszúsan.
Kicsoszogott hát a konyhába és úgy döntött akkor a kávéval kezdené a napot. Sóhajtott egyet és felrakta a kávét forrni. Komótosan leült az asztalhoz és a Reggeli Próféta számát vette a kezébe. A szalagcímen megakadt a szeme.

Megdöbbentõ hírek a Roxfortról! - Hermione szeme elkerekedett és mohón falni kezdte a betûket a szemével.

Mint az bennünket oly nagyon megdöbbentett, kiderült az a tény, hogy a Roxfort végleg bezárja kapuit. Minerva McGalagony jelentette be a minap.
"Sajnálattal közlöm, hogy a Roxfort nem nyithatja ki kapuit többé. A szülõk megnyugodhatnak, a gyermekeket képességük szerint más-más iskolába helyezzük el"
Csak annyit mondott még: "a Roxfort nem biztonságos többé" Bár ez igen várható volt, hiszen a Roxfort eddig sem volt biztonságban, errõl nyilatkoztak nekünk tanulói is, Vincent Crak : "Amíg itt volt Potter, mindig õ hozta a bajt a Roxfortba, Dumbledor meg csak eltusolta az ügyet. Most hogy Dumbledor nem él, így Potternek sem volt maradása. Csak az a baj, hogy sokan hisznek még abban a mesében, hogy Potter hozza el a Békét, így az iskola Potter miatt ment tönkre"
Tehát akkor hogy is van ez? Minden bizonnyal igaza van a tanulónak, hiszen Harry Potter mindig is Dumbledor kegyeltje volt. A Kis Túlélõbõl így lett egy Nagy szélhámos.
Bõvebben, riportokkal a Próféta 9. oldalán
Rita Vitrol tudósítása.

Hermione köpni-nyelni nem tudott.
- Ez a nõ már megint mit kavar? Azt hiszi már elfelejtettem? - Hermione arca egyre inkább vörösebb lett. - És Malfoy! Örülnék, ha végre bejuthatnék a fürdõszobámba! - kiabálta.
- Persze Granger, csak elõbb végzek!
Hermione úgy döntött, akkor elmegy átöltözni. A farmernadrágja zsebébe becsúsztatott egy érmét. Kiment a szobájából és újra dörömbölt az ajtón.
- Gyere már ki! Mit szöszmötölsz ilyen sokáig ott bent?
- Még öt perc!
Hermione szinte biztos volt abban, hagy a fiú a bolondját járatja vele. Ám felszisszent és az érméhez nyúlt.
- Öt perc múlva kezdõdik a gyûlés! És nekem még be kéne jutnom a fürdõszobába! - Már tiszta piros volt az arca a dühtõl
- Sajnálom - jött a közömbös válasz.
- Nem érdekel!
-Alaha mora-
Jött a varázslat Hermione pálcájából. Berontott az ajtón és kilökte a tükör elõl a borotválkozó Malfoyt.
- Hé! Granger! Várd ki a sorod!
- Azt itt is kitudom! - azzal nyugodtan elkezdte kenegetni az arcát, mindenféle krémmel.
- Nem igaz, hogy ez volt neked annyira sürgõs! - fintorodott el Malfoy.
- Inkább öltözködj! - mordult meg Hermione.
Azzal Draco megtörölte a még kicsit habos (csúcs cuki) arcát, és mintha valami hangot hallana, felemelte a fejét, és összeszûkítette a szemeit. Elsiklott Hermione mellett és kivette a kezébõl a krémet.
- Akkor jobb, ha te is készülõdsz. Ilyenekkel fölösleges az idõdet tölteni. Ez nem mossa le rólad a származásodat. - meglebegtette a krémet, és a legmagasabb polcra felrakta.
Hermione csak összehúzta szemöldökét és hirtelen eszébe jutott valami. Felvette a leg mézes-mázosabb arckifejezését és hangját.
- Oh mert te csak tudod Draco! Lehet, hogy igazad is van. Nincsen olyan dolog, ami lemosná a származásunkat rólunk. Azzal egyre közelebb simult a fiúhoz. De attól függetlenül… - itt kacéran kuncogott egyet, és belenézett a két értetlenkedõ szürke szempárjába. Már csak milliméterekre volt a szájuk és Dracoban élt az elhatározás hogy megcsókolja a lányt, ám annak ez esze ágában sem volt. Csak simult a fiúhoz, mint egy jámbor kiscica. Ám hirtelen egy mérges arcot vágott és elkiáltotta magát.
- NEM VAGY TE KÜLÖNB TÕLEM - kiáltotta, azzal megfordította a fiú bal karját, amin elég tisztán ki vehetõ volt a Sötét Jegye
- Ennyit rólad Draco Malfoy!
És mint aki ott sem volt, viharzott ki a fürdõszobából. Ám Malfoy elkapta a karját.
- Nem úgy gondoltam. - azzal szabadon eresztette, a már könnyezõ lányt.
- Oh, akkor mégis hogyan? - kérdezte Hermione mérgesen, csillogó szemmel.
- Úgy, hogy lehallgattak minket. - válaszolta teljesen természetes hangnemben Malfoy.
- Hogy mi? És ki? Meg…?
- Azért, mert az apám azt akarta tudni, hogy hogyan jövök ki veled. - Draco úgy magyarázott, mintha Hermione dilis lenne.
- Akkor most szépen elmondod az elejérõl ezt az egészet. - követelõzött a lány.
- Az apám tudja, hogy nálad vagyok, ám azt nem tudja, hogy hol. Ezért varázslattal próbálkozott, hogy kihallgasson valamit. És még mielõtt kikotyogtál volna valamit a Rendrõl, mondanom kellett valamit.
- Ja! És ez volt az elsõ ami eszedbe jutott! - mondta Hermione sértõdötten. - Máskor inkább kezdj el énekelni jó? Amúgy honnan tudod, hogy lehallgat?
- Felismerek bármilyen varázslatot, amiben benne van az apám keze.
- És miért hallgatna ki téged?
- Huh, gondolkodjunk csak… Biztosan meg akar találni, hogy cukorkát adjon nekem. - hangzott a fiú megjátszott hangja.
- Amúgy te már majdnem kifecsegted, hogy hol a gyûlés. Szerinted ez õt nem érdekelné? És még téged mondtak a legokosabb boszorkánynak… - azzal a felsõbbrendû vigyorával elment Hermione mellett.
Hermione csak a szemét forgatta.
- Ha alkalmam lesz rá, letörlöm azt a bájos vigyort a képérõl!
- Akkor készülj, Granger! Az utat csak te tudod!

(A gyûlés után, újra Hermione /és Draco/ házában)

- Ez nem lehet igaz! - tajtékzott Hermione. - Én megölöm!
- Csak lassan a testtel, Granger! - mondta Malfoy, bár õ is fel volt dúlva.
- Hogy képzeli ezt az a némber! Hagrid soha nem ártott senkinek!
- Azért a szúrcsókok azok nem voltak semmik! - Vigyorodott el mégis Malfoy, miközben nosztalgiázott. - Emlékszem, minden égett körülöttünk.
- Most nem ez a lényeg, hanem hogy Hagrid ártatlan! - fújtatott Hermione.
- Mint a ma született sárkány! - ironizált Malfoy
- Te! Te… inkább ne szólalj meg!
- Te meg ne parancsolgass! A félóriás tuti megússza! Amiatt nem hiszem, hogy Azkabanba zárják, amiért eltörte Rita Vitrol tollát. Meglehet kicsit drága volt…
- Ha nem tudsz értelmesen megszólalni, inkább nem vagyok kíváncsi a mondandódra!
- Ki kérdezte, hogy érdekel-e? Nekem nem kell engedély, ahhoz, hogy beszéljek! - Malfoy láthatóan jól érezte a matt helyzetet. - Bár engem inkább az újság cikke az, ami kiborított. - És kiterítette az újságot a 9. oldalon, amit Hermione már reggel nem olvasott el.
- És tudod mi a furcsa? A Mardekárosok vannak meginterjúvolva, csak Pansy neve nincs közöttük. Pedig az ki nem hagyna, egy ilyen alkalmat sem.
- Parkinson nem illegette magát?
- Nem, nézd! Itt van szinte az összes Mardekáros neve. Az én gyönyörû nevemet kivéve - sóhajtott színpadiasan.
- Ó, mily borzalom - fintorgott erre a lány. - Tényleg! Parkinson neve sehol! Ezzel együtt az enyém se!
- De engem megemlítenek.
- Aha. Álnok csalóként! - mosolygott a lány.
- Minden viszonyítás kérdése - jött az optimista válasz.
- Nekem még dolgom van. - mondta Hermione, azzal hoppanált is.
Malfoy, mivel nem tudott hirtelen jobb elfoglaltságot, bement a könyvtárba, és kezébe vette a már elkezdett könyvét.