|
Sesshoumaru és Kagome
Liriel 2006.07.10. 12:22
Az első ficcem, remélem tetszik mindenkinek.Véleményeteket várom.:)
Narakut legyőzték legalábbis azt
hitték, hogy győztek; de sikerült
elmenekülnie igaz súlyos
sérüléseket szenvedett. Az
ékkő ismét teljes volt, s az
örzésével Kagomét
bízták meg. A csapat feloszlott. Inuyasha elment
megkeresni Kikyot, míg Sango és Miroku a
szellemírtók fauját
élesztették újjá. Kagome
haza készült a saját
világába, már majdnem bele ugrott a
kútba amikor egy forgószél
kíséretében felkapta Kouga
és a farkas verem fele száguldott vele. Kagome
kétségbe esetten kiabált
segítségért, de hiába.
Kouga megunta Kagome jajveszékelését
és nem éppen finoman letette a földre,
majd egy gyors mozdulattal felé kerekedett; s nem titkolt
szándékkal közeledett felé,
de valaki megállította. Kouga hátra
fordulva meglepődött. Kagome még mindig nem merte
kinyitni a szemét,de amikor végre kinyitotta a
szemét csodálkozva látta ki
áll Kougával szemben.
Sesshoumaru?- kérdezte bizonytalanul.
Mit akarsz?- kérdezte Kouga
Sesshoumaru nem válaszolt csak Kagoméra
nézett aki megértette, hogy itt az ideje
tovább állni; így elindult a szellem
felé, de mikor elhaladt a farkas szellem mellett az
leütötte és ájultan esett a
földre. Mikor magához tért egy
barlangban találta magát, aminek a
belsejéből halk csobogás halatszott. Elindult a
hang irányába és egy kis
tavacskát talált ott, ami nagyon
csábította ezért úgy
döntött hogy megfürdik. Nem sejtette, hogy a
tavacska sötét zugában éppen
Sesshoumaru van. Ösztönösen elindult
afelé a sarok felé ahol a szellem volt.
Sesshoumaru kicsit meglepődött a lány
felbukanássa miatt ahogy Kagome is mivel nem tudta, hogy a
szellem is ott van. Kagome dermetten állt nem messze a
szellemtől aki lassan közeledett felé, majd
óvatosan megcsókolta a lányt aki nem
tiltakozott az érintése ellen. Egyikük
sem tudta, hogy miért viselkednek így, de egy
hetet töltöttek együtt aminek a
végén elbúcsúztak
egymástól; mert Kagoménak
már nagyon hiányzott a családja. A
Szent fáig elkísérte Sesshoumaru a
lányt, s ott elváltak útjaik. Kagome
beleugrott a kútba, s hamarosan már a
házuk szentélyében mászott
ki belőle.
Anya, Souta, nagypapa! Megjöttem.-kiáltotta
Kagome, kicsim hol voltál eddig? Minden
rendben?-kérdi az anyja
Persze anya, csak közbe jött valami és
csak most tudtam haza jönni.
Gyere kész az ebéd.
Megyek, csak előbb átöltözök.
Rendben.
Kagome nagyon örült, hogy végre
együtt lehet a családjával, de
eközben nagyon hiányoztak neki a
barátai. Már lassan 3 hónapja volt
otthon mikor rendszeressé vált egy
álma, melyből mindig rémülten
ébredt fel. Már egy ideje
gyötörték a
rémálmok, mikor úgy
döntött hogy visszamegy a
középkorba. Leszaladt az
édesanyjához, s remélte a
család többi tagja is ott lesz.
Anya! Mondanom kell valamit.
Mi az kicsim?
Visszamegyek a középkorba.
Biztos kicsim?
Igen anya. Visszamegyek és megkeresem a
barátaimat, de nem tudom mikor jövök haza
megint.
Rendben kicsim, de vigyázz magadra.
Rendben! Sziasztok, majd jövök.
Kagome beleugrott a kútba, s hamarosan a
középkori Japánban mászott ki
a kútból; majd elindult Kaede anyó
faluja felé. Hamarosan elérte a falut
és a falusiak örömmel fogadták
a rég nem látott mikót.
Kaede anyó itt van?- kérdezte az egyik
falusitól
Igen, de van nála egy nő aki akkor jött ide mikor
maga elment.
Köszönöm.
Kagome elindult Kaede anyó kunhója
felé, ahol egy meglepetés várta; mivel
a falusi nem említette hogy ki az a nő aki idejött
miután ő elment. Meglepetten nézett a nőre.
Kagura?
Igen én vagyok, csak szerettem volna
megköszönni hogy megszabadítottatok
Narakutól.
Nincs mit. Nem tudod hol van Kaede anyó?
Elment gyógyfüveket szedni, de mindjárt
itt lesz.
Még beszélgettek egy darabig amikor is
feltünt Kaede anyó a
láthatáron. Az anyó először
nem hitt a szemének mikor a szélboszorka mellett
meglátta Kagomét.
Lányom de jó téget újra
láttni.
Én is örülök önnek.
Még sokáig beszélgettek
ezért Kagome csak másnap reggel indult el
barátai keresésére. Már
mehetett egy ideje amikor szokatlan zajra lett figyelmes megfordult
és felkészült a
támadásra, de a támadója
túl gyors volt és megsebezte a karját
egy kardal amit ott hagyott; s amilyen gyorsan jött
úgy el is tünt. Kagome kénytelen volt
megállni mivel el kellett látnia a
sebét, ami nem volt valami szép. Kagome ott
maradt nem messze attól a helytől ahol
megtámadták, mivel nem érezte
jól magát és ott aludt el. Sesshoumaru
a közelben járt, s megérezte Kagome
illatát majd elindult arra a helyre ahonnan az illatott
érezte. Jaken és Rin nem maradtak le a
nagyúrtól, s hamarosan
megtalálták az ájult lányt.
A szellem megnézte a lány sebét, majd
utána a fegyvert amivel a
sérülést okozták neki; de nem
akart hinni a szemének mikor meglátta a
Sou'unga-t tudta, hogy a lánynak nem sok esélye
van az életben maradásra; s ez valahogy
elszomorította. Nem tudta miért, de
érezte hogy kötődik ehez a halandóhoz;
de nem úgy mint Rinhez. Mivel Rint a
lányaként szerette, de a mikó valahogy
a részévé vált akkor amikor
három hónapja együtt voltak abban a
barlangban. Mivel el volt foglalva a gondolataival így nem
igen figyelt a környezetére, s nem vette
észre hogy valaki ott van a háta
mögött és az ájult
Kagomét nézte; majd
megszólította a szellemet.
Sesshoumaru! Mit keresel itt?- kérdezte Kagura a szellemtől
Kagura! Gondolom az Ékkő miatt vagy itt.
Tévedsz. Egyébként az Ékkő
eltünt. Én Kagome miatt vagyok itt, mert egy idős
mikó megkért hogy tartsam szemmel nehogy valami
baja essen.
Úgy látom egy kicsit
elkéstél.
Miért?
Nézd meg magad!
De hát ez lehetetlen.
Még egy darabig beszélgettek, majd Kagura is
elment aludni; mint Rin és Jaken Auhn-nal. Sesshoumaru a
tábortűz mellett ült, s a gondolataiba
mélyedt; de nem vette észre hogy a
háta mögött Kagome elkezdett
mozgolódni, majd mikor már magához
tért körül nézett; s meglepődve
látta, hogy Sesshoumaru a tűz mellett ül.
Miután összeszedte magát odament a
szellemhez, s hátulról
átölelte. Sesshoumaru összerezzent az
érintéstől, s hátra fordulva
örömmel nyugtázta hogy a lány
már sokkal jobban van; de valami megváltozott
rajta. Kagome barna szeme ezüst színűre
váltott és a haja is ezüstös
lett, míg az arcán két
halvány ezüst méregcsík
látszott. Sesshoumaru tudta hogy ez az egész
azért történt mert Kagomét
megsebezte az apja kardja, de egyben meglepődött hogy a
lány ilyen hamar felgyógyult.
Látom már jobban vagy.
Igen, de nem igazán emlékszem semmire.
Valaki megtámadott és megsebzett apám
kardjával.
Erre még emlékszem. Meg arra hogy
elláttam a sebem, de utánna semmi.
Nem is baj, de elég hamar rendbe jöttél
ami kicsit meglepett.
Miért? Talán veszélyben voltam?
Igen, mert ha megsebez egy szellem kardja akkor nem sok
esélyed van a túlélésre
hacsak nem válsz magad is szellemmé.
Ezzel azt akarod mondani, hogy én is szellem lettem?
Igen.
| |