A közös cél

Élt Tokióban egy lány

Ő a középkorban is járt.

Beleesett a csontokkútjába,

Így találta magát az ősi Japánban.

Egy fiút látott fának szegezve,

A lány azt hitte, alszik, pedig varázslat szállta meg.

Ötven évvel ezelőtt élt egy hatalmas miko,

Ki a négylélek szent ékkövének őrzője volt.

Kikyo volt a papnő neve,

Az ő reinkarnációja a jövőből jött Kagome.

Kikyo egy fához szegezte a félszelem Inuyashat,

De Kagome ötven évvel később megtörte a varázslatát.

Újjászületett a szent ékkő a reinkarnáció testében,

De a lány a shiko no tamat véletlenül összetörte.

Kagome és Inuyasha az ékkövek után eredtek,

Hogy több ezer szétszóródott darabját megkeresse,

S a négylélek szent ékköve újra teljen, legyen.

Inuyasha megszerezte apja kardját, a Tessaigát.

Később egy Shipo névre hallgató kis rókaszelem bővítette a hanyou csapatát.

Kis idő múlva egy szoknyavadász szerzetes is csatlakozott,

Ki a kezén lévő lyukban lakozó szélnek parancsolt.

Naraku volt a kis csapat közös ellensége,

Ő is az ékkő szilánkokat kereste, hogy még erősebb legyen.

Naraku ötven éve Kikyot és Inuyashat egymás ellen kijátszotta,

Hogy az ékkőőrző miko szerelmét megkaparintsa.

A szoknyavadász szerzetesnek kinek neve Miroku

Az ő nagyapjának tenyerébe lőtt lyukat Naraku.

S ez az átok generációról-generációra

Szál a szerzetes családjában,

Amíg meg nem hal az átok okozója.

Eltelt egy kis idő és bővült a csapat új tagokkal.

Egy szelemírtó lánnyal, kinek faluját Naraku lemészároltatta.

A lány kis kedvence is velük tartott

Egy Kirara névre hallgató macska démon.

Miroku rögtön szemet vetett az új úti társra

Meg is kérdezte tőle: lenne-e a gyermekei anyja.

Egy pofon volt erre Sango válasza,

De a szerzetes nem adta fel ilyen hamar.

A kis csapat szellemekkel harcolt nap, mint nap,

Pihenésre idejük alig akadt.

Közös cél hajtotta őket:

NARAKUT ELPUSZTÍTANI ÖRÖKRE!